Interjú Kalmár Zsolttal, aki egy lízingcég követeléskezelési vezetőjeként, betekintést nyújt a finanszírozási piac kockázataiba és aktuális dilemmáiba.

A kétrészes interjú első részében a gépjármű-finanszírozás, főleg a magán-ügyfelek kapcsán felmerülő követeleskezelés problémáival foglalkoztunk. A mostani második részben a gépjárműfinanszírozás jövőjét latolgatjuk, majd a cégek finanszírozása, az autókereskedők készletfinanszírozása, a csődeljárás és annak technikája kerül terítékre.

Statisztikák azt mutatják, egyre több – rövidtávon- fizetésképtelen vállalkozás él a csőd jogintézményével. Milyen tapasztalatai vannak erről?

Finanszírozói szempontból kezelhető megoldás, mert nagyon jól szabályozott a folyamat, viszonylag gyors és jól nyomon követhető. Míg egy felszámolás az idők végezetéig elhúzható ilyen-olyan indokokkal és a felszámoló habitusán nagyon sok múlik, addig ez egy csődeljárásnál kevésbé van meg. Ezért én üdvözlöm a csődök térnyerését. Természetesen ezt bizonyos fenntartások mellett tudom csak megtenni, hiszen jól látszik, hogy az új csődtörvény még nem kellően kiforrott, maradtak benne itt-ott kiskapuk, de bízom abban, hogy néhány éven belül a csőd intézménye jól bejáratott folyamat lesz és megnyugtató megoldást nyújt majd a finanszírozóknak.

Tapasztalataim szerint kétféle csődeljárás fordul elő. Az egyik arra megy ki, hogy az adós időt nyerjen. Ez viszonylag hamar kiderül és ilyenkor a hitelezők könnyen átfordíthatják felszámolásba az eljárást. A másik, amikor valóban konstruktív az adós és próbál megoldást találni a problémákra. Ekkor igazán jó a csődeljárás, mivel az adós rá van kényszerítve arra, hogy viszonylag gyorsan olyan megoldást találjon, ami a hitelezők többségének megfelel, és meg is fogják szavazni. Ekkor egy konszenzusos megállapodás születik. A vállalkozás életben marad, a hitelezők meg valamilyen úton-módon, előbb, vagy utóbb, de hozzájutnak a pénzük egy részéhez. Természetesen lehetnek olyan kisebbségi hitelezők, akik - bár nem fogadták el az egyezségi javaslatot - kénytelenek alávetni magukat a többség akaratának, így érthetően elégedetlenek.

Mindent összevetve: tapasztalataim szerint, a csődegyezségekből nagyobb megtérülésre számíthat a finanszírozó, mint egy felszámolási eljárásból.

Nem fordul elő, hogy visszaélésre ad lehetőséget a csődeljárás?

Előfordulnak ilyen esetek. De azt azért el kell mondanom, hogy a csődöknek a nagyobbik része tényleg arra irányul, hogy a vállalkozást életben tartsák, és a tartozásaikat rendezzék. Ezeket ezért a finanszírozó is üdvözli, és fontos jel, ha az adós nem tűnik el és a részéről is van egy erős szándék a problémák megoldására.

Egy „költői” kérdés. Amennyiben Ön hozhatná meg a fizetésképtelen magánadósok helyzetének nemzetgazdasági szintű rendezésére vonatkozó szabályokat, akkor miként lépne?

Ha csak az autószektorra szűkítjük a kérdést, akkor szerintem nem szükséges nemzetgazdasági szintű közbeavatkozás. A piac meg fogja oldani ezt a problémát. Itt nem arról van szó, hogy valakinek a létét fenyegeti a felhalmozott tartozásának a következménye. Ingatlanhiteleknél a lakhatás egy sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy az ember kocsival jár, vagy gyalog. Méltánylandó körülmények persze előfordulhatnak. Például, ha az adós mozgássérült, vagy egyéb módon fogyatékkal él. Ezekre a helyzetekre jelenleg is van jogszabályi megoldás. De alapvetően az autó léte, vagy nemléte nem egy kardinális kérdés.

Mi a véleménye a lakosság pénzügyi tájékozottságát növelni szándékozó programokról, szándékokról?

Feltétlenül üdvözlendő. Jó kezdeményezés volt a Magatartási kódex, de az is látszik, hogy a PSZÁF-ot is sokkal komolyabban veszi minden bank, mint 3-5 éve. A bankoknál is elindult pl. kiadványokkal, programokkal a pénzügyi kultúra fejlesztése, és megpróbálnak olyan értékrendet felállítani és betartatni a dolgozóikkal, ami erősíti az ügyfélközpontúságot, a tisztességes üzletvitelt, a nyíltságot, a részletek közlését. Ezek hosszú távú hatása mindenképpen jót tesz a piacnak. Most már kamatszintekkel nem nagyon lehet piacot nyerni, a szolgáltatások színvonalára helyeződik a hangsúly, ezen belül is a korrektségre.

Ha – tegyük föl - duplájára nő az újautó piac, vagy virágzik a használtautó értékesítés, akkor az összességében gyenge pénzügyi mutatókkal rendelkező márkakereskedők kaphatnak-e akkora készletfinanszírozási keretet, ami a megnövekedett forgalom finanszírozásához elengedhetetlenül szükséges?

Forrás oldalról biztosan kaphatnának. A legtöbb pénzintézet nem küzd forráshiánnyal, különösen nem a nemzetközi hátterűek. De mivel nagyon nagy veszteségeket könyveltek el a finanszírozók a gépjármű-finanszírozásokon, ezért tény és való, hogy nagyon nehéz ma finanszírozáshoz jutni. Olyan kereskedők vannak előnyben, akik már valamelyik finanszírozónál bizonyítottak.

Nem fordulhat elő, hogy a finanszírozók abban lesznek érdekeltek, hogy a kereskedői kockázatot és árrés-igényt úgy zárják ki, hogy közvetlenül foglalkoznak autó- és finanszírozás értékesítéssel? Persze elsősorban a visszavett autókra és használtautókra gondolok.

Továbbmegyek. A finanszírozók most már megtehetik az érvényes szabályozások alapján, hogy akár új autókat is vásároljanak közvetlenül a gyártóktól, és értékesítsék azokat. Könnyen lehet, hogy ez a jövő.

Van erre a működési modellre valahol példa a környező országokban?

Ausztriában, ha az ügyfél autót akar venni, akkor először elmegy a bankjához és megigényli az autóvásárlási hitelét. A bankban megállapítanak számára egy keretösszeget, ezen belül – bárhol- vásárolhat járművet. A kereskedő jutalékot fizet a banknak, hogy a bankfiókban ott lehessenek az autós ajánlatok, brosúrák. A banki ügyintéző a hitelkeret felállításakor egyből az ügyfél kezébe nyomja azon autók listáját, melyeket szívesen finanszíroznak. Mi fordítva ültünk a lovon, azzal, hogy a kereskedői kör minden kívánságát lesték a finanszírozók, teljesen elrugaszkodott jutalékokkal és egyéb juttatásokkal. Így az autókereskedők nem abból éltek, ami egyébként az alaptevékenységük lenne.

Ausztriában az autókereskedő igénybe vesz készletfinanszírozást?

Természetesen igen, ez egy bevett finanszírozási forma ott is. Csak úgy lehet autót eladni, ha a vevő tud válogatni a szalonban elhelyezett modellek között. Ezt a készletet az eladásig valakinek finanszíroznia kell. Könnyen számszerűsíthető, hogy a készletfinanszírozás kamatterhe vállalható-e és ha igen, milyen mértékben az adott vállalkozás számára, így viszonylag egyszerűen kalkulálható az is, hogy hány bemutató autót bír el a kereskedés forgalma. Magyarországon e tekintetben is fordítva ültünk egy picit a lovon. A finanszírozók komolyabb előkalkuláció nélkül nyakra-főre adták a készleteket a kereskedőknek a későbbi ügyfél-finanszírozások reményében. Nem csoda ezután, hogy több kereskedés is visszaélt a könnyen hozzáférhető bemutató-autókkal.

Ma teljesen más a bankok kockázat-értékelése, mint a válság előtt volt. De ezt tegyük félre! Ugyanolyan értékelési szabályok szerint mennyit romlott a gépjármű márkakereskedések vagyoni helyzete a válság hatására? A jelenlegi mérlegekre kaptak volna hitelt a márkakereskedők a válság előtt?

Nyilvánvalóan nem, mert a számok alapján legtöbbjüknek már régen tönkre kellett volna menniük. Anno nem a kereskedések hitelképessége indokolta a finanszírozásukat, hanem a reménybeli ügyfél-finanszírozások, amiket a kereskedők közvetítettek. Ez tiszta sor.

Talán túlságosan is a kockázatok kerültek előtérbe az ügyfél és a bank közötti kapcsolatban. Nem kellene helyén kezelni a kockázatokat, az egyensúlyra törekedni a kockázatok és az értékesítés között?

Az a világ, ami volt, nem fog visszajönni. Nulla induló, 120 hónap futamidő, plusz még 100 ezer forint a kesztyűtartóba, ezeket el kell felejteni. Reális önerő és futamidő lesz. Például egy Suzuki Swift-nél 3-5 év a reális futamidő. Persze ha egy autókereskedő át akarja verni a finanszírozóját, ezután is meg fogja próbálni fel-extrázással, meg hasonlókkal. A finanszírozók felelőssége, hogy megfelelően preventív módon ellenőrizzék a szerződéskötéseket.

De az értékesítési számok visszaesése nem csak a fokozott kockázatérzékenység eredménye. A vállalkozások beruházási és a lakosság fogyasztási kedve egyaránt jelentősen visszaesett. Nincs mit finanszírozni. Aki eddig három évente cserélte a kocsiját most öt évente cseréli, mert jelenleg másra kell a pénz. És valljuk be, egy ötéves Opel Astra ugyanolyan jó, mint egy hároméves, tehát még csak olyan nagy áldozattal sem járnak az efféle döntések. Amíg ebben a tendenciában nem történik változás, nem várható az értékesítési volumenekben jelentős növekedés.

Ezek szerint a nemzetközi bankcsoportok sztenderdizált folyamatai mellé nem árt a helyi szakmai tudás?

Nem véletlen, hogy sok helyen keresnek úgynevezett eszközmenedzsereket. Fontos tudni, hogy azok az autók, amiket az ügyfelek szeretnének megfinanszíroztatni, eszközalapon megközelíthetőek-e a hazai piaci sajátosságok figyelembevételével. Milyen a másodlagos piaca, milyen a lefutási görbéje, mi lesz az értéke 5 év múlva, 5 év múlva egyáltalán létezik-e még ez az eszköz, vagy olyan szinten avul, hogy nem szabad beszállni. Mi a jogszabályi környezet a környezetvédelemre, az adott eszközre, a piaci szegmensre. Ezek mind olyan kérdések melyek megválaszolásához elengedhetetlen a helyi piaci és jogi környezet és az adott termék beható ismerete.

Akkor a válság hatására szakértőbb lesz a munka a finanszírozóknál?

Mindenképp. Ez a sava-borsa a tevékenységnek. Az eszközmenedzsereknek részt kell venniük a hiteligények jóváhagyásában és dinamikus együttműködésben kell lennie a társterületekkel. Nem utolsó sorban részt kell venni a visszavett eszközök értékének meghatározásában és az értékesítésben. Ez egy nagyon izgalmas új része a lízingfinanszírozásnak, ami a válság előtt nem volt annyira hangsúlyos.

Mit szól a csoportmentességi szabályozáshoz?

Nyilvánvaló, a gyengék közül továbbiak fognak kiesni az autókereskedelemből és szervizelésből a piac nyitásának köszönhetően. Ez nem feltétlenül jó hír, de a vevőknek ez a változás mindenképpen kedvező lesz. Én azt látom, hogy a versenysemlegességi szabályok hatására a nagy piaci szereplők még nagyobbak lesznek, a kicsik pedig vagy beolvadnak, vagy tönkremennek. Ezzel a vevők jól járnak, mert a piac biztonságosabb és átláthatóbb lesz, valamint felértékelődik az ügyfél, több hangsúly helyeződik a minőségi kiszolgálásra.

Köszönöm az interjút !

Az interjút készítette: Cser Gábor