Cégautó flották Magyarországon (3. rész),
avagy mi fán terem a tartós bérlet - rövid áttekintés az alapokról

Ahogy arra előzetes cikkeinkben is utaltunk, új szakmai sorozatunk célja a flottakezelés, valamint a hozzá szorosan kötődő operatív lízing és a gépjármű-üzemeltetés aktuális helyzetének bemutatása, a témakört érintő kérdések tematikus kifejtésével.

Szakmai körökben sem teljesen egyértelmű a tartós bérlet (azonos az operatív lízinggel), s ezzel együtt a flottakezelés fogalma. Sokan egy hosszabbtávú autókölcsönzést is annak tekintenek, mások szigorúan a jogszabályokra hagyatkozva az egykori APEH 1997/112 számú iránymutatása és a Hitelintézeti Törvény értelmében operatív lízingnek tekintenek minden olyan lízinget, amely nem pénzügyi.

Az operatív lízing esetében a szerződéskötés célja és tartalma nem – csak – a finanszírozás, mint a kölcsön, és pénzügyi lízing konstrukcióknál, hanem egy szolgáltatás, mely keretében a bérbevevő meghatározott díj ellenében egy eszközt használatra bérbe vesz, s azt a futamidő végén a bérbeadónak visszaszolgáltatja. A tranzakció tehát nem tulajdonszerzésre irányul.

Nehéz meghatározni azt is, hol húzódik a határ a tartós bérlet finanszírozási volta, s gépjármű-üzemeltetési része között. Lehet-e egyáltalán a kettőt külön kezelni?

Azzal mindenki egyetért, hogy az autó az egyik legrosszabb befektetés. Készpénzes vásárlás esetén teljes egészében lekötjük pénzünket egy olyan eszközbe, amely bár okosan használva rengeteget termelhet -, indokolatlanul „ül” pénzünkön. A hitel szintén az indokoltnál nagyobb összeget von el vállalkozásunktól, hiszen azzal az autó teljes vételárát megfinanszíroztatjuk. Tartós bérlet esetén egy jól kialakított konstrukció a szerződés teljes időtartama alatt lefedi az autó piaci értékét. Hangsúlyozzuk, egy jó konstrukció esetén.

Ehhez mindenképp szükség van a kezdeti – s egyben legnagyobb amortizációt – fedező kezdő befizetésre, s egy szakmai felelősséggel és tapasztalattal meghatározott maradványértékre. Ezek meglétével alakítható ki egy olyan stabil bérleti időszak, mely minden pillanatban igazodik az autó tényleges értékvesztéséhez, piaci értékéhez.

Számviteli sajátosságok

Más finanszírozási formákhoz képest számviteli sajátosságaiban is egyedi az operatív lízing. A lízingelni kívánt tárgy – esetünkben autó – beszerzési ára a bérbeadó főkönyvét terheli, annak áfáját ő igényelheti vissza. Ugyancsak a lízingbeadó joga az értékcsökkenés elszámolása is, ugyanakkor a havi díjak már a bérbevevő számára számolhatóak el költségként. Nem utolsó sorban ez jelentősen javíthatja egy külső minősítés esetén (pl.: kölcsönfelvétel) a vállalkozás pénzügyi megítélését. Hiszen tartós bérletnél nem növekszik a befektetett eszközök állománya és a kötelezettségállomány sem. Emellett jelenleg minden flottakezelő árgus szemekkel figyeli a jogszabályalkotókat, hiszen ha a tervezetnek megfelelően a bérleti díj és a hozzá kötődő költségek áfája újra visszaigényelhető lesz a bérbevevő részére, jelentős piaci előnyre tehetnek szert az operatív lízinggel foglalkozó cégek.

A számok tükrében

Nem reprezentatív felmérésünk során – melynek részletezett eredményei az alábbi táblázatokban láthatók -, olyan vállalkozásokat, vállalatokat kerestünk meg céges autóhasználati szokásaikkal kapcsolatban, akik jellemzően 10-100 db gépkocsit üzemeltetnek.

Általánosságban elmondható, hogy a cégek túlnyomó többsége, 57%- a számviteli sajátosságok, míg 31% a kezdő befizetés mértéke alapján választ finanszírozási formát. A gépjárművek cseréjét 64%-ban azok életkorához kötik, míg 18%-ban a kilométerfutáshoz. Az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok általában nagyon megoszlanak szervezeten belül, s ez folyamatos kommunikációt igényel az egyes területek felelősei között, és az autókkal kapcsolatos információáradat feldolgozása is sok energiát emészt fel. Csak a cégek 27%-ánál van a gépjárművek üzemeltetéséért felelős külön személy.

Ezzel szemben áll egy olyan modell, amelyben a flottakezelő, illetve a cég alkalmazásában álló kiemelt kapcsolattartó (autópark-ügyintéző) szorosan együttműködve oldja meg a beszerzéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat, problémákat. A flottakezelő adja a szakmai hozzáértést, információs rendszert, illetve piaci súlyt és az ezzel elérhető magas szintű kedvezményeket, az autópark-ügyintéző pedig a cég struktúrájának, belső speciális igényeinek megfelelően kézben tartja a szálakat. Emellett megvizsgálja a flottakezelőtől kapott ajánlásokat (szerviznél felhasznált alkatrészek, javítás/csere, adott problémára szakosodott javító műhely stb.) a gépjárművek üzemeltetésével kapcsolatban.
A megkérdezett cégek nagy része érzi úgy, hogy nem konkrétan az autók üzemeltetése, hanem az üzemeltetéssel szorosan összefüggő költségek (üzemanyag, szerviz, gumiabroncs, biztosítások stb.) optimális szinten tartása jelenti a legnagyobb gondot, kihívást. Jellemző problémaként továbbá a káresemények ügyintézését, a biztosítóval történő egyeztetést, a kárjavítás folyamatának nyomon követését tartják.

Kérdőív kiértékelése

Céges gépjárművek száma?

A járműveket jellemzően kik használják?

Jellemzően milyen márkájúak a gépjárművek?

Milyen megfontolások alapján választják ki a márkát/típust? (több válasz lehetséges)

Milyen a gépjárművek átlagéletkora?

Milyen ütemezési terv szerint cserélik a gépjárműveket?

Saját tulajdonúak?

Milyen megfontolások alapján választanak finanszírozási formát? (több válasz lehetséges)

Terveznek gépjármű beszerzést 1 éven belül?

Rendelkeznek belső gépjármű szabályzattal?

Ki végzi az üzemeltetéshez kapcsolódó adminisztratív feladatokat? (Adó és biztosítási ügyintézés, műszaki vizsga érvényessége, üzemeltetési költségek)

Ki szervezi meg a szervizeléssel kapcsolatos tennivalókat?(kötelező, eseti, kárjavítások stb.)

Hogyan ellenőrzik a szerviz munkákat? (javítás minősége, számla helyessége)

Biztosítási keretszerződéssel rendelkeznek?

Hogyan oldják meg ha néhány napig mellőzni kell az egyik gépjárművet?

Méretfüggő a flottakezelés?

Sokan gondolják azt, hogy gépjárművet üzemeltetni, üzemeltető cégre bízni csak a sok autós multi cégek kiváltsága. Nem titok, hogy 130 autó együttes beszerzése esetén minden importőr maximális kedvezményeket mozgat meg, s az ajánlati számok kategóriákkal alacsonyabbak lehetnek. De az érem másik oldala itt is megmutatja magát. Nagy számok mellett a személyes kontaktus nem, vagy csak nagyon nehézkesen lehetséges, ezáltal a konstrukciók egy-egy személyre, vagy legalább beosztásra szabása elnehezül, s az autók rossz értelemben tárggyá válnak. Mindemellett a futamidő végén hatalmas mennyiségű, színre-szagra egyforma gépkocsi árasztja el a piacot, azon bizonyos békaperspektíva alá nyomva azok másodlagos értékesítési árát.

A KKV szektor résztvevői esetében nem is feltétlenül a vállalkozás mérete, hanem az abból adódó vállalatirányítási specifikumok adják a különbséget. A nagy cégeket nagy százalékban csak az érdekli, hogy mennyibe kerül a szolgáltatás, az ár/érték arány egy multi vállalat menedzsmentjének általában nem kiemelten fontos szempont. Őket kevésbé érdekli a flottakezelő személye, nincs igény az ügyfélorientált gondolkodásmódra.

A kis- és középvállalkozások jelentős százalékában a tulajdonos aktívan részt vesz a cég irányításában, sokkal inkább szívügye, akár a dolgozói biztonságos közlekedése, akár az autók állagának megóvása. A nyílt – elszámolásos – konstrukciókban a bérlő és bérbeadó közös érdeke a megkímélt állapotú autó, s a futamidő egészét sem terhelik felesleges kockázati felárak.

Maradványérték

Elszámolásos rendszer esetén a maradványérték meghatározása a piaci árhoz mérten történik, s a tényleges értékesítés után történik meg az elszámolás. Tehát amennyit az autó a piacon ér, az lesz a bevételi oldal, a kalkulált maradványérték a kiadási rész, a kettő közti különbözet pedig az ügyfél egyenlege. Természetesen ebben egyfajta rizikó is benne van, hiszen előfordulhat az a - manapság igen életszerű – helyzet, hogy devizás finanszírozás esetén az árfolyam az egekbe szökik az autó szerződés szerinti maradványértékével együtt, s az ügyfélnek befizetési kötelezettsége keletkezik.

Ez ugyanúgy az ügyfél kockázata, mintha saját autót venne. De egy gyakorlott flottakezelő a tapasztalataira alapozva általában jól meg tudja becsülni a bérleti időszak elején, hogy a végén mennyit fog érni az autó és ehhez a várakozáshoz igazítja a szerződéses maradványértéket. Így a végelszámolásnál minimális az elszámolandó differencia a terv szerinti maradványérték és a piaci autóár között.

Alapok

Ezen jól kalkulált maradványértékre épülő ajánlat az egyik alapvető összetevője a jó flottakezelésnek. Az optimalizált konstrukció bemutatásával későbbi cikkünkben még foglalkozunk, de következő anyagunkat egy sokkal aktuálisabb témának, a szezonális gumiabroncs-cserének szenteljük.

Köteles Viktória

Harum Investment Zrt.