CÉGAUTÓ-FLOTTÁK MAGYARORSZÁGON (4. RÉSZ)
ITT A SZEZONÁLIS GUMIABRONCS-CSERE IDEJE

Az ősz és tél határán a gépjármű-flották üzemeltetőinek az autó általános téli felkészítése mellett a téli gumiabroncsok beszerzése, felszerelése az egyik legfontosabb feladata.

Sorozatunk keretében nézzük meg, hogy egy gépjármű-üzemeltető cég milyen szempontok és menetrend szerint intézi járműparkja szezonális abroncscseréjét. Először a tél gumiabroncsokkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket foglaljuk össze, majd áttekintjük az abroncsok szezonális cseréjével kapcsolatos szervezési, gazdálkodási teendőket.

Egy gondos autótulajdonos egyik legfontosabb dolga, hogy mind saját, mind autója biztonságát szavatolja. E gondoskodás része a gondos vezetés, a kötelező szervizek elvégeztetésének figyelése és elvégeztetése mellett a szezonális gumiabroncs-csere is. Nagyon sokan azonban csak az abroncsgyárak marketingfogását látják a dologban, egy jó lehetőséget arra, hogy szezonról szezonra új abroncsot adjanak el. A dolog ennél azonban azért jóval összetettebb.

Mi a különbség?

Nyáron meleg van, télen hideg, a két időszak között extrém esetben akár 60fok különbség is lehet. Olyan abroncsot gyártani, mely minden körülmények között megfelelő tapadást biztosít, jók az ún. oldalkúszási tulajdonságai, emellett csendesen gurul, hosszú élettartamú, kicsi a gördülési ellenállása és költséghatékony is, lehetetlen.

A nyári gumiabroncsokat úgy tervezik, hogy +7°C hőmérséklet felett nyújtanak optimális teljesítményt, ez alatt anyaguk rideggé válik, ezáltal kisebb tapadás érhető el velük. Ezzel szemben a téli társaik a különböző speciális adalékok hatására +7°C hőmérséklet alatt is megőrzik kellő lágyságukat. Mintázatuk is a téli, havas körülményekre lett kialakítva.

Pontosan ezen speciális tulajdonságai miatt alkalmatlan nyári körülmények közötti használatra a téli gumiabroncs, hiszen anyaga túlzottan lágy, ezáltal jobban kopik, és tagolt mintázatuk is korlátozza a tapadóerőt.

Hosszabb távon tehát mindenképpen gazdaságosabb – és biztonságosabb – külön nyári és téli gumiabroncs garnitúra használata. Télen nyári gumival autózni nagyjából olyan kockázat, mintha hibás lenne az autó fékrendszere.

Téli gumiabroncsok speciális tulajdonságai

A télen a zord időjárási viszonyok hatására csökken az útfelület és gumiabroncs közötti tapadási együttható. Egy jó téli guminak igyekeznie kell ezt kompenzálni. Ennek eléréséhez a megfelelő keverék mellett a mintázat is kiemelkedően fontos. A téli abroncs szerkezetének specialitása, hogy az oldalfala a nyári abroncsokénál puhább, ezáltal kevésbé ellenálló a hirtelen fellépő oldalirányú erőknek, cserébe jobban alkalmazkodik a jégbordák, latyakos-havas felületek miatti egyenetlenségekhez.

Összetétel:

A gumiabroncsnak alapvetően négy fő összetevője van: gumi, vegyi anyagok, szövet és fém.

A szövet és fém alkotják a karkaszt, azaz a gumiabroncs teherhordó vázát, a gumi és vegyi anyagok keveréke pedig az abroncs külső és belső felületét. Minden gyártó kínosan ügyel rá, hogy a konkurensek ne tudják meg a keverék pontos összetételét, azaz hogy pontosan milyen anyagokat, és milyen arányban használnak fel. Ezen titkos keveréki arány, az egyes összetevők minősége és milyensége nagyban befolyásolják a gumiabroncs összes lényeges tulajdonságát.

Mintázat:

A gumiabroncsok mintázata három nagy csoportba sorolható:

• kötetlen forgásirányú,

• forgásirányos és

• aszimmetrikus mintázatok.

A kötetlen forgásirányú, nem aszimmetrikus - bármilyen menetirányba felszerelhető - abroncsok ma már csak jórészt a kis- és alsó közép kategóriás autók abroncsméretei között fordulnak elő. Ezek elsősorban visszafogott vezetési stílus melletti használathoz megfelelőek, nagyobb teljesítményű autókhoz, sportos vezetéshez nem ajánlhatók.

A téli személygépkocsi abroncsok között a neves gyártók választékában szinte nem is találni ilyen mintázatokat.

Forgásirányos abroncsok: Mivel a gumiabroncsok élettartamuk során jellemzően egy irányba forognak, a mérnökök érthető módon igyekeztek erre az egy forgásirányra specializálni a mintázatukat. Ezek az abroncsok V alakú mintájukról ismerhetők fel, amelynek köszönhetően könnyebben kivezetik maguk alól a vizet, ezáltal nedves útfelületen jobb tapadást biztosítanak.

A téli abroncsok túlnyomó része pont emiatt forgásirányos, hiszen a téli latyakos utakon így jobb teljesítményt tudnak nyújtani.

A korábbi forgásirányos mintázatok jellemzője volt az átlós irányba futó, vízelvezetést biztosító széles mintaárkok miatti fokozott fűrészfogas kopás, mely a kopás mértékével arányosan egyre nagyobb gördülési zajt eredményezett. A mai abroncsoknál ezt a jelenséget a bal- és jobboldali mintaelemek egymáshoz képest eltolásával, ill. váltakozó méretével jelentős mértékben sikerült csökkenteni. Forgásirányukra különösen oda kell figyelni, mivel ellenkező irányban felszerelve életveszélyes helyzetet teremthetnek.

Aszimmetrikus mintázatok: a prémium kategóriás gyártók legújabb fejlesztései között szinte csak ilyeneket találni. Elsőként a sportos, nagy teljesítményű abroncsok között jelentek meg, de ma már a prémium kategóriás gyártóknál az alsó- és középosztályos autók méreteiben is elérhetőek. Ezeknél az abroncsoknál első felszereléskor nem a forgásirányra, hanem a mintázat külső-belső oldalára kell ügyelni. A mintázaton hosszában végigfutó mintacsíkok a jobb egyenesfutást, a külső vállrészen elhelyezett nagyobb mintaelemek pedig a jobb kanyarstabilitást hivatottak biztosítani. Különösen igaz ez a téli abroncsokra, ahol akár három-négy különböző típusú, lamellázottságú mintaelem is található egy-egy abroncson, amellyel a gyártók a különböző útviszonyok teremtette helyzetekre igyekeznek kompromisszumos megoldást találni.

Jogosan merül fel a kérdés a forgásirányos mintázatok tulajdonságainak ismeretében, hogy mi történik a vízelvezetéssel. Ennél a típusnál a hosszában végigfutó három-négy, szélesebb abroncsoknál akár több mintaárok biztosítja a vízelvezetést. A mintaelemek ide szorítják ki maguk alól a vizet.

Ritkaság, de meg kell említeni a forgásirányos, aszimmetrikus mintázatokat, melyek kimondottan nagy teljesítményű autókhoz készülnek. Belőlük létezik külön jobbos-balos mintázat is. Ez egy átmenet volt az előző két típus között, de vélhetően a nagyobb gyártási költségek miatt (egy autóra kétféle mintázatot kell gyártani) ma már nem is nagyon találkozni velük.

Mindhárom mintázatra igaz, hogy - bár a gumiabroncs nem tartalmaz mozgó alkatrészt - ha egyszer egy forgásirányba felszerelték, utána már nem ajánlott a gumiabroncsot megfordítani, mivel szövetszerkezete úgymond beáll egy meghatározott irányba.

A gumiabroncsok méretei és a rajtuk szereplő jelölések

A gumiabroncson található számok az abroncs tulajdonságait, méretbeli specifikusságait írják le.

Nézzük meg, mit jelöl egy Michelin EnergySaver205/55 R 16 91 H méretű abroncs?

Michelin: A gumiabroncs gyártója

EnergySaver: A gumitípus mintázatára utal

205 : Az abroncs szélessége mm-ben.

55 : A szériaszám az oldalfal magassága (az abroncs oldalán) és az abroncs szélessége közti arány, amit százalékértékben fejezünk ki.

R : A felépítés típusa (R a radiál esetében).

16 : A felni belső átmérője, collban megadva.

91 : Az abroncs terhelési indexe, (Load index) annak a legnagyobb tehernek felel meg, amit az abroncs maximális nyomás, és maximális sebesség esetén elvisel. (615kg)

H : Sebesség index. Azt a legnagyobb sebességet jelenti, amellyel az abroncs elbírja a terhelési indexének megfelelő terhet. (max:210 km/h)

DOT szám

A DOT-szám utolsó három (2000 előtt), vagy utolsó négy (2000 után) számjegye mutatja a gyártás idejét. A DOT-szám minden esetben megtalálható az abroncs egyik oldalfalán.

A három számjegyűek első két számjegye a gyártás hetét, utolsó számjegye pedig a gyártás év számának végét jelenti. Pl.: 358 = 1998 35. hete.

A négy számjegyű DOT-oknál az első két szám szintén a gyártás hetét, míg az utolsó kettő az évszám végét jelentik. Pl.: 2308 = 2008 23. hete.

A DOT-szám tehát kiemelkedően fontos információval szolgál az abroncsok megvásárlásánál, cseréjénél. Amennyiben a gumiabroncs gyártásától számítva eltelt 5-6 év, minta mélységétől és általános állapotától függetlenül, javasolt a cseréje.

Váltóméretek

Váltóméret alatt az eredeti gumiabroncs átmérőjével megegyező (±1% tűréshatáron belül levő) méreteket értjük. Az eredeti kerékmérethez képest plusz egy-két mérettel eltérő abroncsok általában felszerelhetők az autóra (pl. 195/65 R15 helyett 205/55 R16, természetesen felni cserével együtt), ennél kisebb méretű keréktárcsa azonban a fékszerkezet miatt nem biztos, hogy felhelyezhető.

Nagyobb eltérés esetén már elképzelhető, hogy komolyabb beavatkozásra (pl. nyomtávszélesítő alátétek felszerelésére) van szükség.

Egy adott autóra az autóra felszerelhető abroncsok méretéről az autó kézikönyvében találunk pontos útmutatást. Az autógyártók némely típusok esetében olyan méreteket is megadnak, melyek a fentiek értelmében nem váltóméretei egymásnak, de a kézikönyvben szereplő méretek minden esetben nyugodtan felszerelhetők az autóra.

A megfelelő gumiabroncs kiválasztásának szempontjai

Egy gumiabroncs kiválasztása sokkal összetettebb feladat, mint elsőre tűnik. Az ideális téli guminak valamennyi tulajdonságában kiemelkedőt kellene nyújtania. Ilyen abroncsot gyártani azonban lehetetlen.

Minden esetben kompromisszumokat kell kötni attól függően, hogy az alább megfogalmazott szempontok milyen sorrendben fontosak az autó vezetőjének:

• gyártói előírások

• árkategória

• tapadási képesség

• élettartam

• zajszint

• komfort

• üzemanyag fogyasztás

• korábbi személyes tapasztalatok

A megfelelő levegőnyomás használatának szükségessége

A biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele, hogy a gumiabroncsokban mindig az előírt értékű levegőnyomás legyen. A levegőnyomás értéke alapvetően befolyásolja az autó iránytartását, a fékező- és vonóerőt és a gumiabroncsok futásteljesítményét. A levegőnyomás értékét a gépkocsi és a gumiabroncs gyártója egyedileg határozza meg minden egyes autótípushoz. A túl alacsony, vagy túl magas levegőnyomás megakadályozza a gumiabroncs futófelületi mintaelemeinek megfelelő kapcsolatát az út felületével. Ennek következményei nem csak a túlzott vagy egyenetlen futófelületi kopás, hanem a lényegesen rosszabb tapadás, ami elsősorban nagyobb sebességgel vett kanyaroknál, vagy nedves útfelület esetén jelenthet veszélyt.

Az elégtelen levegőnyomás a gumiabroncsot folyamatos túlterhelésnek teszi ki. A gumiabroncs vázszerkezetének fokozott deformációja miatt a gumiabroncs tönkremenetele elkerülhetetlen, s az ebből adódó hibák a nyomás utólagos helyreállításával már nem elháríthatóak.

A levegőnyomás rendszeres ellenőrzése a legjobb módja a gumiabroncs sérülések elkerülésének. Ezt hideg gumiabroncson kell elvégezni. Hidegnek tekinthető az az abroncs, amely 2-3 órája nem üzemelt, vagy csak 2-3 km-t futott alacsony sebességgel. A gumiabroncsok nyomását legalább kéthetente, nyomásmérő műszerrel kell ellenőrizni. A szemrevételezés nem elegendő, ugyanis 0,2-0,3 bar nyomásveszteség szemmel még egyáltalán nem észlelhető.

Nyomásmérő műszer szinte az összes benzinkútnál található, ezért tankolás alkalmával célszerű 5 percet áldozni a gumiabroncsok ellenőrzésére is. Az előírt nyomás értékét az autó kézikönyve tartalmazza, de fel szokták tüntetni az autó különböző részein is (üzemanyag-betöltő fedél, ajtóoszlop, stb.).

A gumiabroncs kopásai (üzemszerű – rendellenes)

Üzemszerű kopások

Üzemszerűnek minősül az abroncs természetes elhasználódásából fakadó, a futófelület egész részén, egyenletesen jelentkező kopás. Ennek következtében a futófelületen szereplő minták mélysége csökken a gyári értékhez képest.

Az abroncs futófelületének mintaárok-mélységét természetesen alapos ellenőrzésnek ajánlatos alávetni, ugyanis az abroncs számos fontos tulajdonsága függ ettől. A mintaárok mélységének meghatározásához segítséget nyújthat az ún. kopásjelző (TWI=treadwearindicator). Ez a mintaárokba vulkanizált kis "kitüremkedésekből" áll, amelyek a mintázat kopásával egyre inkább láthatóvá válnak. A kopásjelzők elhelyezkedését az abroncsok vállrészén látható TWI felirat jelzi. Mivel az aquaplaning (vízen futás) veszélye fokozottan nő, valamint a fékezési tulajdonságok is jelentősen romlanak az előrehaladott kopással, az abroncsokat már a minimális mintaárok mélység elérése előtt ajánlott lecserélni.

Nyári abroncsok esetében 3 mm-es mintamélységnél, nagy teljesítményű, szélesebb futófelületű nyári abroncsoknál 4 mm-es mintamélységnél, míg a téli abroncsok esetében 5 mm-es mintamélységnél már mindenképpen javasolt a csere.

Egyéb olyan esetekben is indokolt lehet a csere, amennyiben helyrehozhatatlan károsodás érte a gumit, illetve a gyártástól számítva 5-6 év eltelt. A nem megfelelő tárolás (hőmérséklet, kezelés hiánya, pozíció) negatívan kihatással van az abroncsok élettartamára, ezért érdemes ezeket a feladatokat szakemberekre bízni.

Rendellenes kopások

A korszerű autók optimális menettulajdonságainak elérése érdekében az autógyártók olyan megoldásokat találtak, amelyek az "egyenes és párhuzamos" ideális futómű beállítási értékektől gyakran jelentősen eltérő értékekkel járnak. Az előírt kerékösszetartás és kerékdőlés-szög értékektől való eltérés ezeknél a gépjárműveknél problémát jelent a nagymértékű rendellenes kopás miatt, és fellép az ezzel járó magasabb gördülési zaj, valamint az abroncsok idő előtti elhasználódása.

A rendellenes kopás leggyakoribb oka az előírt kerékgeometriai beállítási értékektől való túlzott eltérés, mely a hétköznapi használatban a járdára és egyéb akadályokra való durva felhajtásból eredő futómű-deformációkból adódik. A gépkocsi szabad magasságának jelentős csökkentése és a szélesebb kerekek alkalmazása is befolyásolhatja a kerékgeometriai beállítást. A megváltozott erőkarok (pl. a kerékjáratból jobban kilógó kerekek) miatt megváltoznak az előírt futómű geometriai beállítási értékek. Ennek következménye szintén szabálytalan kopás.

Kiemelten fontos az autó biztonságos közlekedésének, és a gumik élettartamának szempontjából is, hogy a futómű műszakilag kifogástalan állapotban legyen. Az elhanyagolt, kopott, elöregedett alkatrészekkel rendelkező autókon, a rugózási és futási tulajdonságok változása jelentős, abnormális terhelésnek teszik ki a gumiabroncsokat. A lengéscsillapítók, szilentek, gömbfejek rossz állapota mind rendellenes kopást idézhetnek elő az abroncsok futófelületén.

Menetrend

Egy flottakezelő cégnél valahol ott végződik a szezonális abroncscsere, ahol az átlag autóhasználónak elkezdődik. Amikor egy cégvezető kinéz az ablakon, s konstatálva a megérkező fagyokat, elrendeli a céges autók téli abroncscseréjét, a gépjármű-üzemeltető cégek, felmérve a lecserélt nyári gumik állapotát, elkezdenek a tavaszi szezonra készülni.

Komoly, szakmai tapasztalatot és szervezést igénylő folyamat ez, mely az egész flotta téli abroncs készletének minőségi és mennyiségi átvizsgálásával kezdődik. Tavasszal. A fentebb felsorolt elvárásoknak nem megfelelő gumikat leselejtezik, a többi rendszámra és felhasználóra felcímkézve a tárolóba került. Nagyon fontos a megfelelő raktározás is, hiszen az itt biztosított minden tekintetben optimális körülmények szavatolják azt, hogy ősszel a lehető leggördülékenyebben folyjék le csere. Ezeket az abroncsokat ekkor a szakműhelyben már csak tisztítják és kiegyensúlyozzák, s a flottakezelő előre eltervezett és leszervezett érkezési sorrendjében az autók kigördülhetnek a téli, jeges utakra.

A tavasszal kiszelektált gumik nyilvántartásba kerülnek, s nyár közepe, vége felé a végső használóval történő egyeztetés után az üzemeltető cég lerendeli az új abroncsokat.

Így a szezon korai beköszöntével nem érheti meglepetés sem a flottakezelőt, sem pedig az autó bérlőjét, biztonságossá és komfortossá téve a téli vezetést.

Köteles Viktória – Retkes Péter

Harum Investment Zrt.