Az elmúlt hetekben két részben számoltunk be a bankok bábáskodásával készült és sajtó által lelkesen üdvözölt új hitelezési jogszabályok autókereskedőket érintő hatásairól.

Cikksorozatunk első két részében már kilenc fontos kérdést tekintettem át. (Ha Ön még nem olvasta cikksorozatunk korábbi részeit, megtekintheti az első illetve második részt is.) Írásom harmadik, utolsó részében további négy területet mutatok be.

A 13 kérdést összekapcsolja, hogy a jogszabály-áradat a túlnyomó többségében külföldi, jellemzően nagy európai bankok tulajdonában lévő és magyarországi kitettséget korlátozni kívánó pénzintézetek napi közreműködésével készült. A kitettség visszaszorítása különösen igaz az autó vevőfinanszírozásra. Az elmúlt egy évben számos bank és pénzügyi vállalkozás beszüntette gépjármű-finanszírozását (pl. K&H Lízing, Raiffeisen, Santander, Summit), míg mások nagyon jelentősen korlátozták azt. Teljesen érthető, hogy ebben a „piaci helyzetben”, a bankok olyan szabályozásban voltak érdekeltek, ami számukra is minimalizálja a „kihelyezési kényszert”. Ugyanakkor az autókereskedelmi szakma illetve a szakmai képviseletei, vagy érdekérvényesítő képességük hiánya, vagy egyéb tényezők miatt teljesen kimaradt a jogszabályalkotásból, a végleges törvények meghallgatásuk nélkül születtek meg.

1.) A hitelközvetítő nem vásárolhatja meg a finanszírozásból visszavett autót

A csalást meg kell akadályozni. Egyetértek. A kapcsolódó jogszabály célját azonban nem értem. Én még nem hallottam arról az autóértékesítő maffiáról, aki azért közvetíti a hitelt, hogy az ügyfél ne fizessen, majd utána a bankon keresztül bagóért vásárolja fel a szerencsétlen, kisemmizett ügyfelek tartozásait.

Maximálisan egyet tudok érteni azzal, hogy a bank alkalmazottjai és azok családtagjai ne vásárolhassanak saját bankjuk által finanszírozásból visszavett gépkocsikat. Minden olyan csatornát be kell zárni, amelynél felmerülhet az áron alul történő értékesítés lehetősége. Kétségtelen, hogy a bank alkalmazottja, vagy azok családtagjai részére történő értékesítés a közemberben gyanút kelthet. A halandó azt gondolhatja, hogy bizonyosan olcsóbban kapta meg a „bennfentes” az ő értékes autóját. És igen, a közember számára –egyébként érthetően- elképzelhető az is, hogy bank nem hirdeti meg a visszavett autót, hanem házon belül, más ajánlatok lehetőségét kizárva adja el a gépkocsit.

De a hitel közvetítője, jelen esetben a kereskedő nem bennfentes. Ő közvetített egy finanszírozást a bank részére és itt a hitelközvetítői szerepe lezárult. Majd, ha a vásárlója a hitelét nem tudja fizetni, és a gépkocsit a bank visszavette, pont olyan potenciális felvásárlói szerepben jelenik meg, mint az összes többi autókereskedő, aki a banktól visszavett gépkocsikat vásárol. Nincsen kitüntetett szerepben a többi ajánlattevővel szemben. Ha azt nem tekintjük kitüntetett szerepnek, hogy ő adta el az autót, ő végezte a szervizeket, így jobban ismeri az autót, mint más ajánlattevők, és ezért esetleg magasabb áron is hajlandó megvásárolni azt. A magasabb ár pedig pont annak az állampolgárnak lenne az érdeke, akitől az autót a bank elvette, és akit a törvények védeni kívánnak.

Én is úgy gondolom, hogy a gépkocsi vevőfinanszírozás egyik legproblematikusabb területét a finanszírozásból visszavett autók értékesítése illetve az értékesítés során elért árak jelentik Viszont nem a banki alkalmazottak áron aluli vásárlásaiban látom a fő veszélyforrást. Ha én fogalmaztam volna meg a törvény ezen pontját, a visszavett autók nyilvános értékesítésére, illetve a nyilvános értékesítés utólag is áttekinthető dokumentálására helyeztem volna a hangsúlyt.

2.) Csak a közvetítők számára írtak elő teljesítendő feltételeket

Az új jogszabályok kiemelten fontosnak tartják, hogy a hitelközvetítéssel csak szakirányú végzettséggel és tapasztalattal rendelkező tanácsadók foglalkozhatnak, hasonlóan képzett cégvezetők keze alatt. Ez azt jelenti, hogy mostantól a kereskedésnek alkalmaznia kell felsőfokú pénzügyi végzettséggel rendelkező, vagy egy szakirányú OKJ-vizsgával rendelkező személyt.

Mivel a márkakereskedések – ellentétben a bankokkal - jellemzően nem közgazdászokat foglalkoztatnak, most egy vagy több kollégának meg kell szereznie az OKJ-vizsgát. Persze ezt is csak akkor, ha az ügyfél érdekében több egymással versengő banki ajánlatot is kínálni akarnak, vagyis független ügynökök kívánnak lenni. Ugyanakkor elegendő, ha csak egy személynek van meg az OKJ-vizsgája, aki „jegyzi” a vevőfinanszírozási dokumentumokat. Vagyis ez a kötelezettség semmilyen garanciát nem ad a vásárlónak arra vonatkozóan, hogy a jövőben körültekintőbb tájékoztatást fog az autóhitelezéssel kapcsolatban kapni. Bár az kétségtelen, hogy a körültekintő tájékoztatás jelentős dokumentálással meg fog történni.

Nem aggódom azért, hogy a vásárlók a szalonokban nem kapnak megfelelő tájékoztatást. Az autókereskedelem az elmúlt évtizedben igen összetetté vált. Az értékesítő nem csak autót, hanem ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, elsősorban finanszírozási termékeket ad el. Így az értékesítőnek nem csak az eladott autót, hanem az annak megvásárlását lehetővé tévő hitelt is kívülről-belülről ismernie kell. Meggyőződésem, hogy az értékesítők sok éves gyakorlati tapasztalatainak köszönhetően a vásárló az autófinanszírozásról sokkal pontosabban tájékozódhat ma egy autókereskedésben az értékesítőnél, mint egy bankfiókban a banki ügyintézőnél.

Értem, hogy a jogszabály alkotóját az vezérelte, hogy a hitel felvevője az aláírás előtt pontosan tisztában legyen a hitelezés kockázataival, de az ügyfél kockázatokról történő tájékoztatása nem a hitelközvetítő végzettségen, vagy az OKJ-vizsgáján múlik, hanem a annak gyakorlati tapasztalatán. Az pedig vitathatatlan, hogy az autófinanszírozásról napi szinten legtöbbet a jó autóértékesítők tudnak, ugyanis ők kötöttek nagyságrendileg egymillió hitelszerződést az elmúlt egy évtizedben, ők találkoztak személyesen az egymillió ügyfél finanszírozási kérdéseivel.

Ha a jogszabály célja a lakosság körültekintőbb tájékoztatása, akkor már csak egy dolgot nem értek. Tudjuk, hogy autófinanszírozási hitelt az emberek nem önmagukban kívánnak igénybe venni, hanem az autóvásárláshoz van szükségük banki „segítségre”. Ezért is volt jó az a - már több mint két évtizedes - gyakorlat, hogy a gépkocsi finanszírozást is a márkakereskedés közvetítette. Az autó vásárlása és az autó hitele nem elválasztható. A törvény nagyon részletesen szól arról, hogy a finanszírozással kapcsolatban milyen iskolai bizonyítványra van szükség, milyen biztosítással kell a szalonnak rendelkeznie, milyen PSZÁF-engedélyt kell szereznie, milyen tájékoztatást kell adni az ügyfélnek.

Ugyanakkor semmilyen előírás nem született arra, hogy az ügyfélnek megfelelő tájékoztatást kell kapnia a gépkocsi vásárlásról, annak buktatóiról. Pedig az legalább olyan fontos része az autóvásárlásnak, mint az arra felvett hitel feltételeinek a megismerése. Ahogy finanszírozásban történő autóvásárlásnál nem lehet csak az autóról beszélni, úgy autófinanszírozásnál nem lehet csak a hitelről beszélni. Miért nem írják elő a bankoknak, hogy a hitelezés mellé gépkocsi vásárlási tanácsokat is nyújtsanak? Egy gépkocsi fenntartása, biztosítása, szervizelése is komoly ismereteket és megalapozott pénzügyi döntést igényel.

3.) A kereskedők turbózzák fel a lakosság pénzügyi ismereteit

Kitűnő, hogy a lakosság pénzügyi képzését az autókereskedelemre bízzák. Ha feltételezzük, hogy a jövőben is a márkakereskedések fogják az autófinanszírozási szerződéseket közvetíteni, akkor egy-egy hitelszerződés megkötéséig a vásárló át fog esni egy komoly pénzügyi kurzuson. Ez bizonyosan jó a vásárlónak, sőt az egész társadalomnak, hiszen a lakosság általános pénzügyi képzettsége javul. Egy olyan terület, ahol jelentős az ország elmaradása.

De:

Ezek a terhek jelentős többletköltséget jelentenek a hitelközvetítők számára, és ezeket a többletköltségeket senki nem kompenzálja. Azt gondolom, ha az állam egy szektorra közfeladatok ellátását kényszeríti rá, akkor az így keletkező többletkiadásokat valamilyen formában kompenzálnia kellene. Ha nem is a konkrét kereskedők szintjén direkt kompenzációval, de legalább az ágazat számára. Ilyen kezdeményezést még gesztus szintjén sem látok.

+1.) Az ügyfél 14 napon belül elállhat a hitelszerződésétől

Lakossági ügyfelek kölcsön (hitel) esetén a szerződés aláírását követő 14 napon belül elállhatnak a hitelszerződéstől. Fontos, hogy ez az elállási jog csak lakossági ügyfelekre és azon belül is csak a kölcsönszerződésekre érvényes, tehát pénzügyi lízing esetén nincsen elállási lehetősége még a lakossági kölcsönfelvevőnek sem.

Mit jelentene ez a korábbi gyakorlat szerint? Megrendeli az ügyfél a gépkocsit, a bank jóváhagyja a hitelét, a szerződést az ügyfél aláírja, kifizeti az önrészt és elviszi a nevére íratott autót. Az ügyfél az aláírástól számított 14 napon belül „rájön”, hogy a hitelszerződés előnytelen volt számára és jelzi a bank felé, hogy eláll a szerződéstől. Szépen visszahozza a gépkocsit a kereskedő telephelyére, arra hivatkozva, hogy „meghiúsult” a hitele, leadná az autót és kéri vissza a gépkocsi vételárát. Igazi patthelyzet. A vásárló arra hivatkozik, hogy a gépkocsit a hitelszerződéssel együtt vette meg, erről a kereskedőnek is tudnia kellett, ha nincsen hitele, a gépkocsit sem tudja megtartani illetve meg sem tudta volna vásárolni. A bank tudja, hogy az ügyfelének joga van elállni a szerződéstől, de természetesen kéri vissza a hitelösszeget. Gondolom, a kereskedőtől, hiszen részére utalta ki azt. A kereskedő pedig megnyert magának egy magánszemély nevére forgalomba helyezett gépkocsit, elvesztette az autó értékének 10-15%-át és elkezdhet egy hosszas, kétes kimenetelű jogi eljárást az ügyféllel a vesztesége érvényesítése érdekében. Megjegyzem, hogy a jogszabályok csak a szerződéstől való elállásról szólnak, arról nem, hogy a szerződés tárgyával, jelen esetben a gépkocsival mi történik. Ennek eldöntését gondolom a bíróságra bízza a jogalkotó.

Persze a megoldás egyszerű: Hitelszerződéssel vásárló lakossági ügyfelek esetén a szerződés aláírását megelőző 14 napon belül nem szabad forgalomba helyezni az autót és ezt a megrendeléskor rögzíteni is kell.

Ugyanakkor nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy lakossági ügyfelek részére nem nyújtható hitel? Egyébként is előnyösebb a bankoknak a pénzügyi lízing. A lakosság számára pedig semmi különbség nincsen, ha hozzászoknak ahhoz a gondolathoz, hogy a gépkocsi jogi értelemben vett tulajdonjogát csak a futamidő végén szerzik meg.

Fenti véleményemet még annak tudatában is fenntartom, hogy e hitelszerződésekhez kapcsolódó elállási jog nem magyar találmány, az Európai Unió ajánlása alapján került bele a jogszabályokba.

A vevőfinanszírozás jövője

Vevőfinanszírozásra szükség van, a vevőfinanszírozás jó. Az autó talán a legdrágább ingó eszköz, az autó biztosította mobilitás a mai társadalom szabadságának egyik legfontosabb eszköze. Nehezen elképzelhető és indokolható, hogy csak az üljön autóba, aki hosszú évek alatt összekuporgatta az autó vételárát, és nem működőképes, ha a bankok gyűjtik az emberek autóra félretett forintjait, de nem helyezik ki azokat.

A vevőfinanszírozás újraindulására azonban senki nem vár annyira, mint az autókereskedelemmel foglalkozók. Csak ez jelent reménysugarat, ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az eladások visszatérhessenek a havi 10-15 ezer közötti tartományba.

Meggyőződésem, hogy ez meg is fog történni, a vevőfinanszírozás valamikor újraindul, az emberek újra hiteleket fognak felvenni és ezzel az autóértékesítés is emelkedésnek indul.

Az új hitelezési piac azonban már nem lesz olyan, mint korábban.

Ha a jelenlegi jogszabályi környezet nem változik, akkor a hitelezési piacot a jövőben a következőkkel jellemezhetjük:

• A gépkocsi hitelezést és ezzel a gépkocsi eladásokat is irreálisan szigorú feltételek fogják vissza az ország gazdasági lehetőségeihez képest.
• A finanszírozási jutalékbevételek a kereskedések számára marginálisak lesznek. Ezért a hitelközvetítői tevékenység nem lesz hangsúlyos.
• Ha a szakma bölcs lesz, akkor a kereskedői árrések jelentősen megnőnek és a gyártók is kiigazítják áraikat, így az autók ára jelentősen emelkedik.
• A bankok elérik a céljukat és a gépkocsi hitelközvetítést jelentős részben a bankfiókokba tudják terelni, vagy saját ügynöki hálózattal, vagy anélkül.
• Az ügyfelek kiszolgálása romlik, az „autót a szalonból, hitelt a bankból” kiszolgálási módszer több utánajárást igényel számukra, a komplex szolgáltatási csomagot nem egy helyen kapják meg, helyesebben nem is kapnak ilyet.

Néhány héttel korábban az index.hu írására hivatkozva kezdtem cikksorozatomat, engedjék meg, hogy egy másik internetes médiára hivatkozva zárjam írásomat.

Nemrég a vilaggazdasag.hu-n újabb, a hitelezési megszorításokat támogató írás jelent meg. Az írásból kiderül, hogy a gépjármű vevőfinanszírozási kihelyezés 2010. februárban összesen 1.8 milliárd forintra csökkent, míg az elmúlt egy évben a kihelyezett gépjármű-finanszírozási tőke összege 17.7%-kal zsugorodott. Vagyis új kihelyezés gyakorlatilag nincsen, így érthető, hogy a bankok összesített tőkekövetelése a szerződéseik törlesztési táblázataiban rögzítettekkel arányosan csökken. Ha ez a tendencia folytatódik, néhány év múlva Magyarországon gépjárműhitele csak néhány csodabogárnak lesz, autója pedig csak azon kiváltságosaknak, akiknek van annyi készpénzük, hogy autót vehessenek, nem mellesleg drágábban, mint eddig.

Pintér Tibor
DLM Consulting Kft.