Amikor tavaly Lord Mandelson kijelentette, hogy a jövőben Anglia vezeti majd a világot az alacsony széndioxid kibocsátású közlekedésben, mindenki legyintett: íme egy példa az újabb munkáspárti „nagyot álmodásra”. A korábbi gazdasági miniszter talán mégsem tévedett.

Az immáron több mint fél évszázados autóversenyzési történelem és a mögötte álló vállalkozások technológiai ismeretei elkezdtek átszivárogni az utcai autók világába. Már most vannak olyan elképzelések, prototípusok, amelyek forradalmiak.

A zászlót olyan autóversenyzésen edződött veteránok viszik, mint Gordon Murray, aki a McLaren világbajnok Forma 1-es autóit, illetve a McLaren F1 utcai versenyutót is tervezte. Murray azért hagyta ott a McLaren-t, hogy egy olyan autót fejlesszen (és talán a hozzá vezető eljárást is), amely a lehető legkisebb negatív környezeti hatással bír, miközben biztonságos, olcsó és élvezetes vezetni. Egy 21. századi angol Mini-t akart kifejleszteni, egy az eredeti koncepcióhoz hűebb utódot, mint a BMW által gyártott új Minik. Ennek érdekében három éve megalapította tervező cégét, egy amerikai befektetési társaság segítségével.

A megálmodott autó alapelveinek egy része közvetlenül a versenyzésből jön: nagyon kis súly, erős kaszni, hatékony szerelési megoldások és kompakt méretek. A legnagyobb különbség abban van, hogy míg a versenyzésben ezen célok elérésében nincs költséghatár, addig itt Murray egy tisztességes profit mellett, a maiaknál alacsonyabb áron gyártható autót célzott meg.

Az eredmény egy radikálisan új autógyártási technológia és a T.25. Egy autó, ami minden alkatrészében legalább olyan lenyűgöző, mint a százszor drágább McLaren F1. Az autó kisebb, mint a SMART kétszemélyes autói, mégis elfér benne három fő. A vezető elöl ül, hátul az utasok; miközben egy heti bevásárlásra is marad hely az autóban. Három T.25 fér el egy hagyományos parkolóhelyen, miközben a legszigorúbb biztonsági előírásoknak is megfelelnek. Baleset esetén az alkatrészek olcsón cserélhetőek. A 660 cm3-es motor nagyjából olyan gyorsító képességet produkál, mint egy 2 literes.

Murray egy akkumulátoros verziót is készít az angol Zytek segítségével. Ez a cég a világ vezető motorelektronika gyártója és a SMART számára is szállít ilyen erőforrásokat. A könnyű súly miatt akár 180 kilométert is képes a T.25 megtenni egy töltéssel.

Legalább ilyen fontos az iStream gyártástechnológia, amelyet a T.25 fejlesztése közben tökéletesítettek. A hagyományos eljárásokkal szemben itt 100 000 darab T.25 legyártása a szokásos költségek ötödéből megoldható. Már most kilenc autógyár érdeklődik az eljárás után.

A Riversimple, egy másik hasonló küldetésű angol vállalat, ha lehetséges, a súly kérdését még komolyabban veszi. Hugo Spowers, a cég alapítója olyan könnyű autókat gyárt, hogy azt kerekenként egy mindösszesen 6kW-os hidrogén üzemanyagcellás motor hajtja. Az üzemanyagcellás meghajtás régóta nagy ígéret, de eddig magas költségei miatt nem alkalmazták a tömeggyártásban.

A Riversimple újabb befektetőket keres, most a második körben 20 millió font értékben. Jelenleg a projekt mögött a Piech család áll (akik a Porsche alapítói). Spowers úgy hiszi, hogy a megfelelő autóhoz megfelelő üzleti modell is kell. Értékesítés helyett inkább lízingbe adja majd az autókat, a tervek szerint havi 200 fontért, illetve plusz 15 pennyért kilométerenként. Ezen felül más költség nem járul az autó bérléséhez. Az első államilag támogatott próbaüzem 2012-ben kezdődik, Leicester-ben, 30 autóval.

Murray és Spowers is úgy hiszik, hogy a Föld túléléséhez változtatni kell a jelenlegi autótervezési, gyártási és felhasználási szokásokon. A múlt századi modell fogságban tartja az autóipart – véli a két úttörő. Lehet, hogy gyáraik kicsik és specializáltak, de talán a kezükben van a jövő kulcsa.

Forrás: The Economist