A Hispano-Suiza – nevű autógyárat 1904-ben alapította egy svájci származású mérnök, Marc Birkigt, akinek a szükséges pénzügyi hátteret Damian Mateu, egy spanyol vállalkozó biztosította. Innen a cégnév: Hispano-Suiza azaz spanyol-svájci. A cég Barcelonában telepedett le, s egészen 1946-ig gyártott különböző személy- és teherautókat, továbbá autóbuszokat. Az első világháború előtt a virágzó francia piac lehetőségeinek jobb kiaknázása érdekében Párizs egyik elővárosában összeszerelő üzemet létesítettek.

Marc Birkigt (Forrás: Gallica)

A Hispano-Suiza számára a világhírnevet az első világháború hozta el. Birkigt 1914-ben egy 200 lóerős, V8-as repülőgépmotort tervezett. Ebből az első világháború során a liszenszerződéseknek köszönhetően több, mint 50,000 darabot készítettek Franciaországban, Spanyolországban, Angliában, Olaszországban és az Amrikai Egyesült Államokban.

A háború lezárásaként 1919. január és szeptember között a párizsi Békekonferencia résztvevői megpróbálták az első világháború hatásait kezelni, s kialakítani az új világrend kereteit.

Eközben Marc Birkigt és csapata gőzerővel dolgoztak egy vadonatúj luxusautó-alváz fejlesztésén. Az első prototípus 1919. májusára készült el. Így amikor 1919. október 9-én a Salon de l’Automobile, du Cycle et des Sports megnyitotta kapuit a Hispano-Suiza standján már ott pompázott az új H6 alváz. Egészen pontosan egy csupasz alváz, amelyen a műszaki részleteket lehetett tanulmányozni, továbbá két komplett jármű. A H6 a kiállítás leghatalmasabb járműve volt – csupán a szintén repülőgép-tapasztalatokkal bíró Farman testvérek hasonló luxusautója ért a nyomába. Ám a Farmanból néhány darab készült, míg a Hispano a kor egyik meghatározó járműve lett.

Szépségverseny Franciaországban 1922-ben (Forrás: Gallica)

A H6 3690 milliméteres tengelytávja egyébként 3 centivel meghaladta a Farmanét, sőt a három évvel később bemutatott első Maybach is kisebbnek bizonyult. A szintén 1919-ben debütált Citroën A-típus rövidebb változatának teljes hossza is elmaradt a H6 tengelytávjától. Nem véletlen, hogy az egyik brit lapban egy olyan karikatúra jelent meg, amely a kiállítás fölé tornyosuló gigászi méretű H6-t ábrázolt.

A H6 orrába Birkigt soros hathengers motort helyezett el. Ezt az erőforrást a sikeres V8-as repülőgépmotorból fejlesztette ki: a V8 alapjaira elkészítette egy V12-es repülőgépmotor terveit, amelynek gyártása 1923-ban kezdődött. Ennek a V12-esnek az egyik hengersora lett a 6,5 hengerűrtartalmú soros, hathengeres, hengerenként két szelepes, felülvezérelt motor. A blokkot alumíniumból készítették, míg a 45 kilós főtengelyt egy acéltömbből faragták ki. Utóbbit hét bronz csapágyban helyezték el. Hengerenként két gyújtógyertya segítette a motor kiegyensúlyozott működését. A 120 lóerő teljesítményű erőforrás megfelelő felépítménnyel kombinálva több, mint 130 km/h sebességet tett lehetővé. Összehasonlításként: a Rolls-Royce motorja kb 70 lóerős volt, míg az Isotta-Fraschini 80 lóerőre volt képes.

Már a motor is gyönyörű látványt nyújtott: a motorblokkot és a szelepfedelet fekete zománc borította, amely éles kontrasztot jelentett a főtengely, a kormánymű és a szívócsonk fémtiszta felületével.

(Forrás: The Revs Institute)

Birkigt számos műszaki újítást szabadalmaztatott, amelyek közül a szervófék az egyik legfontosabb. Mind a négy kerékhez tartozott egy-egy fékdob – a legtöbb autóhoz csak az 1920-as évek végétől kínáltak négykerékféket. Ráadásul már külön fékpedált is beépítettek, amely jelentősen javított a jármű kezelhetőségén. S mindezt kiegészítette az előbb említett mechanikus rásegítés.

(Forrás: The Revs Institute)

A Hispano, amelyet egy időben a világ legjobb autójaként reklámoztak műszaki és szempontból valóban kiemelkedő konstrukció volt. Példának okáért a Rolls-Royce még évekig oldalt vezérelt motort kínált, továbbá a Silver Ghost-hoz csupán a hátsó kerekekhez jártak fékdobok. Ennek megfelelően a Hispano-Suiza H6 árban is jócskán megelőzte riválisait: Nagy-Britanniában egy Silver Ghost 1575 fontba került, míg egy H6 2000-be. Néhány évvel később a H6B változatot már „elfogadhatóbb” 1400 fontos áron kínálták.

XIII. Alfonz spanyol király Hispano-Suiza H6 autójában (Forrás: Gentlemen Driver)

A H6 volt az első Hispano személyautó, amelyet nem csupán Spanyolországban, hanem a korábban repülőgépmotorokra koncentráló franciaországi üzemben is gyártottak. Persze a termelés elég lassan indult be: 1919-ben három, 1920-ban 24 alváz talált gazdára.

1921-ben érkezett az erősebb, 135 lóerős H6B. A Hispano egyik fontos ügyfele, André Dubonnet - aki a márka hírnevét versenyistálló alapításával is öregbítette - kérésének megfelelően 1924-re elkészült egy új, nyolc (!) literes változat. Ez lett a H6C, amely 180 lóerő teljesítményre és 150 km/h végsebességre volt képes. A H6C, csakúgy, mint elődei alacsony fordulatszámon is meglehetősen erősnek bizonyult, amely a típus egyik jellegzetessége.

Ladislav Novak Duvivier-karosszériás Hispano-Suiza H6B autója a 2016-os Balatonfüred Concours d'Elegance szépségversenyen

A H6 szériából 1919-1933 között összesen 2508 darab alvázat szereltek össze Spanyolországban és Franciaországban. 1926-1929 között a csehországi Škoda iparvállalat – még mielőtt megvásárolta volna a Laurin&Klement műveket – a Hispano-Suiza H6B liszenszváltozatával lépett be a személyautógyártók sorába.

Škoda-Hispano-Suiza. Az egyik példányt T.G. Masaryk cseh államelnök használta (Forrás:Škoda)

Birkigt az 1920-as évek végén a következő lépésen tűnődött. Nem szerette volna, ha a H6-t valamelyik rivális pipálja le, ezért egy V12-es motorral szerelt luxusautót készített.

A Hispano-Suiza spanyol központja a második világháború után már nem tudott talpraállni. A francia részleg felhagyott a luxusautókkal, s inkább a repülőgépiparra koncentrált. Ez a vállalat számos átalakulást követően ma is működik.

Ez a különleges H6C André Dubonnet megrendelésére készült. Az egyedi felépítmény a Nieuport nevű repülőgépgyártó vállalat készített. Dubonnetnek szüksége volt egy megfelelő autóra az 1924-es Targa Florio versenyhez. Mivel a cél a minél könnyebb súly elérése volt, ezért fordult a Nieuporthoz, akik tulipánfából készítették a karosszériát, amelyet többszáz réz csavarral szereltek össze. A végeredmény egy alig 70 kilós karosszéria lett. Dubonnet hatodik helyen végzett a Targa Florion, majd ötödik helyen futott be a Coppa Florio futamon. Ezek után az autót a közúti használatnak megfelelően átalakították. Ma az autó a kaliforniai Blackhawk Museum tulajdona.

Ezt a Hispano-Suiza H6B alvázat Seymour Knox II, egy amerikai üzletember rendelte meg. Knox „five-and-dime” üzleteket, a mai bevásárlóközpontok ősét üzemeltette. A család óriási vagyonnal rendelkezett, amelyet műtárgyak gyűjtésére, illetve különféle befektetésekre fordítottak. Knox korábban egy Rolls-Royce Silver Ghostot használt. A Hispano alumínium felépítménye Párizsban, Thomas Hibbard és Howard Darrin műhelyében készült, az általuk szabadalmazott Silentlyte eljárással. Knox egészen az 1950-es évekig használta a Hispanot, amllyel összesen 21000 mérföldet, azaz kb 34000 kilométert tett meg. Azóta többször is gazdát cserélt, utoljára az 1970-es évek végén restaurálták.

Szintén André Dubonnet megbízásából készült ez a Xenia nevű futurisztikus jármű, amely egy H6C alvázra épült. A formát Jean Andreau tervezte és a Saoutchik műhely valósította meg. Dubonnet új, lengőkaros futóművének reklámozására használta az egyedi alkotást, amely nevét az alkotó korán elhunyt feleségéről kapta.