Van, aki hó nélkül sem bír az autójával, van, aki felkészül a télre, és még így is sem ér célba, de sok az olyan vezető, aki el sem tud indulni. Harminc éve magyarok milliói kényszerültek a szokásosnál hosszabb gyaloglásra.

Mentőmentés a Moszkva téren                                                                    Fotó: Boros Jenő

Sűrű hóesés zúdult 1987 januárjában Magyarországra, de nekem nem csak erről volt emlékezetes a a hétvége. Több magyar ralipilóta és csapata hívott meg Gálosfára, ahol szarvaspörkölttel vendégeltek meg, hálaként a versenyeken készült baráti – ingyen- fotóimért. Csodás szombat este volt, és nem az italtól, hanem az izgalmas sztoriktól ájuldozott a társaság. Akkoriban különösen reményteljes évadban reménykedhettek a magyar versenyzők, mert ütős quattro autókkal gyarapodott a hazai mezőny. Ahogy már említettem, csodás este volt, de aztán jött az ébredés: vasárnap indultunk haza és az M7-est még viszonylag könnyen elértük, de amikor alaposabban megindult a havazás és viharossá vált a szél, akkor már tényleg kérdéses volt, hogy Budapestre érünk-e Zastavámmal.

Sikerült a társaságot és az autót is tető alávinni, így mindenki saját helyén pihenhetett éjszaka.

Valahol a Bakonyban                                                                                     Fotó: Boros Jenő

Kenyérkérdés

Aztán jött egy újabb, de az előzőnél sokkolóbb ébredés: az éjszakai havazásr után járhatatlanná váltak az utak. Gyalog mentem a Blaha Lujza téri szerkesztőségbe és  persze útközben is fotózam. Volt mit, mert a látvány tényleg nem volt mindennapi: a személyautókat reménytelenül belepte a hó, tulajdonosaik meg sem próbálkoztak kiszabadításukkal. Országszerte százezrek indultak gyalog munkába, a tömegközlekedés is megbénult, mert a hóekék is elakadtak.

Pedig ahogy mostanság, akkoriban is megtartották a téli szezon előtti díszszemlét gépeikkel, szórókocsijaikkal az ország legtöbb városában a közterületesek, de ez már nem gyakorlat volt.

1987 január 11-éből éles bevetési nap lett a katonáknak is, mert még Budapest belvárosában is honvédségi teherautókat kellettek ahhoz, hogy elindulhassanak a kenyérszállítmányok az üzletekbe. Háromtengelyes, összkerékhajtású és nagy hasmagasságú KrAZ-ok cammogtak az úttesten gyalogló tömeget kerülgetve, mert a járdákon alig volt hómentes sáv. Ennek ellenére senki sem volt türelmetlen, mert örült, hogy egyáltalán ki tudott jönni lakásából, az meg már tényleg nagy eredmény volt, ha nem órákat késett munkahelyéről.

Katonai KrAZ platón jött a kenyér                Fotó: Boros Jenő

Irány a vidék

Normál teleken csak kisebb hó esett, és ha valamelyik magas beosztású kolléga nem csúszott meg autójával kanyarodás közben, akkor nem rendeltek téli hírképet a fotórovattól. Egyébként is túlságosan Főváros-centrikus volt az újságírás is, de az ország nem csak Budapestből áll. Mindig kerestem a kalandot, ezért már kisebb havazáskor is elautóztam az M1-esre, ahol bolgár kamionosok tűzet raktak a vontató alá, hogy felengedjen a hajtóműben az olaj. Izgalmasabb képekért már a Bakonyt választottam, mert az átfújások miatt ott mindig látványosan dolgoztak a hómarók. Elég volt elautózni a veszprémi közúti igazgatóság telephelyére, ahol mindig segítettek, beülhettem egy sofőr mellé, aztán indultunk a tuti helyekre. Városlődnél mindig akadt munka, vagyis takarítani való hó, mert a viharos szél többször újraépítette a hófalat. A sziszifuszi feladat ellenére sem adták fel a hókotrósok, bár sokszor ők is mentésre szorultak, mert árokba csúsztak.

Elakadt hóeke                                                                                                Fotó: Boros Jenő

Viharsarokba Mi8-assal

Az a bizonyos január azonban ennél keményebb volt, mert saját erőből nem lehetett messzire jutni. Az országjárásban is a honvédség segített: néhány szerencsés fotóst és operatőrt Budaörsről vittek helikopterrel olyan helyekre, ahol a hómarók is elakadtak. A csapatszállító Mi8-as első leszállása Békéscsabán volt. Onnan lánctalpas kétéltűvel utazott tovább a stáb, bár ezek a gépek nem minket szolgáltak, mert rögtön egy elakadt mentőautóért kellett menni. Ráadásul a már akkor sem korszerűnek számító Nysában beteg feküdt: a platón nem volt helyhiány, de jutott bőven viharos szélből is, mert a hótengerben is tempósan haladt a lánctalpas szállítójármű, amivel időben eljutottunk a kórházba.

Lánctalpas kétéltű vitte a mentőt                                                                   Fotó: Boros Jenő

Ezután jött az élelmiszer-szállítás, de azok is felfértek a platóra, akik ki tudtak szabadulni tanyájukról és a városba akartak menni. Nehéz volt még a házból us kijutni, mert sok helyen méteres hóban lekkett csapást ásni ahhoz, hogy ki lehessen jutni a házból.

Ekkora volt a hó Medgyesbodzás környékén                                                  Fotó: Boros Jenő  

Tömegsport a tolás

Hasonló volt a helyzet a Bakonyban, Borsodban és Budapesten is több napig tartottamíg a közlekedés normalizálodott. A lemerült akkuk miatt a hóeltakarítás után is tömegsport volt az autótolás. A Moszkva téren elakadt mentő elindulásában gyalogosok is segítettek a tűzoltóknak.

Egyetlen percet sem pihenhettek a mentők, rendőrök és tűzoltók, mert január 11-én este fél kilenckor súlyos baleset történt a fogaskerekű vasút vonalán. Fagyás miatt nem működött az 52-es pályaszámú szerelvény fékrendszere és a lejtőn egyre jobban felgyorsulva az Esze Tamás Iskola megállóhelyen belerohant a felfelé haladó 63-as szerelvénybe. Az egymásba fúródott roncsok az Orgonás állomásig csúsztak, az ütközés következtében mindkét vonatvezető azonnal meghalt és tíz utas pedig megsérült.

A tél pedig nem akart enyhülni: három napon át szakadatlanul esett, a január 16-i hóvihar után, a hegyeket 50–80 cm, az alföldi részeket 20–50 centiméteres fehér takaró borította, Budapesten mínusz17 fok volt napközben. A hónap végén újabb hatalmas havazás jutott a Kárpát medence lakóinak, akiknek ónos esővel is meg kellett birkóznia. Sokat rontott a közekedési helyzeten, hogy akkor még alig volt téli gumi az autókon, melyek többsége heteken át - olykor mezőkre száműzve - parkolt a hótakaró alatt. 

Acélos hideg Békésben                                                                                Fotó: Boros Jenő 

Népsport volt az autótolás                                                                          Fotó: Boros Jenő 

Budapest, Roosevelt tér, délidőben                                                                 Fotó: Boros Jenő 

Bem rakparti helyzetkép                                    Fotó: Boros Jenő