2016-ban ismét több személyi sérüléssel járó baleset történt, mint az azt megelőző évben, és ezt a tényt az sem változtatja meg, hogy a kevesebben hunytak el közlekedési balesetben, mint 2015-ben. Egy-egy balesetnek – pláne a személyi sérülésesnek – nem csak közvetlen, hanem rengeteg közvetett hatása is van, ott a helyszínen is, és attól térben és időben távolabb is.

A legfontosabb tehát a balesetek megelőzése, vagy ha már kialakult egy veszélyhelyzet, akkor annak baleset, ütközés nélküli elhárítása. Az alábbi felvétel ugyan egy versenypályán készült, de nem autóverseny közben. A legendás Nürburgring a helyszín, melyen az év legtöbb napján bárki körbe mehet. Mivel egyirányú útszakaszról van szó – valamint az általánosan alkalmazott sebesség miatt is – leginkább az autópályákon előfordulóhoz lehet hasonlítani az ottani körülményeket. A helyváltoztatásra szolgáló autópályák – melyek 21 km után nem térnek vissza kiindulási pontjukra – általában jobban beláthatók, kevésbé élesek rajtuk a kanyarok és a bukkanók is jobban elnyújtottak, hirtelen felbukkanó akadályok azokon is előfordulhatnak, amilyen lehet pl. egy kamion gumijának leszakadó futófelülete, hogy csak a leggyakrabban előforduló esetet említsem, így a példa alkalmas a közúti vészhelyzetek szemléltetésére.

Fotó: police.hu

Nagyon sokan egy ilyen szituációra erőteljes lassítással reagálnak, amivel a saját bőrüket – adott esetben – még meg is „menthetik”, de a mögöttük érkezők számára ez már megoldhatatlan helyzetet is előidézhet! A lassítás mértékén van a hangsúly, ugyanis a jelentős – és a szükségesnél nagyobb mértékű – sebesség csökkentéssel az eredeti okot jelentőnél is nagyobb vészhelyzetet lehet létrehozni. Egy kikerülő manőverrel – a megengedett sebességhatáron belül ez akár lassítás nélkül is  végrehajtható –, vagy minimális lassítással elkerülhető egy gyorsan erősödő „hullám” kialakulása, így teret engedve a mögöttes forgalom számára is a megfelelő reakció kivitelezésére.

Az alábbi felvételen a hátulról érkező sárga Mégane RS pilótája kiválóan ismerte fel a helyzetet, csak olyan mértékben – bőven a tapadáshatáron belül – lassított, ami az előtte feltorlódó autók kikerüléséhez elegendő volt, és a nem túlzott, hanem pont megfelelő mértékű és irányú kormányzással mentette a helyzetet. Lélekjelenlétének és gyors helyzetfelismerésének, valamint a menekülő út „felfedezésének”, de inkább kiválasztásának, és a helyes mozdulatsor végrehajtásának sokan köszönhetik, hogy anyagi kár nélkül megúszták ezt az esetet. Sosem az akadályt kell nézni, hanem azt, hol lehet, vagy kell el menni mellette! Az is jóval kisebb kárral jár, ha a jármű oldala hozzá is ér a kikerülendő tárgynak, mert az „érintő” kisebb lassulást okoz, mint frontálisan nekimenni akár álló, akár mozgó objektumnak.

Oktatófilnek is beillő vodeó a jó helyzetfelismerésről és a "menekülő út" megválasztásáról

A felvételen szereplő autók mindegyike az adott gyár egy-egy „csúcskivitelű” terméke, melyek az átlagnál messze nagyobb stabilitással rendelkeznek, de a sebesség, illetve a körülmények is ennek megfelelők voltak. Normál utcai tempónál (max. 130 km/h) az átlagautók is irányíthatók maradnak akkor, ha a vezetőjük nem esik pánikba, és nem reagál túlzott mozdulatokkal a kialakuló (vész)helyzetre. Nagyon fontos – lenne –, ha mindenki, aki járművet vezet, tisztában lenne a járműve valódi képességeivel, azzal, mit is jelent határon autózni, hol is vannak a határok. Ennek birtokában sokkal nagyobb bizodalommal lenne a vezető a járműve iránt, és ezáltal saját maga iránt is, így sokkal hatékonyabban használná azokat a tulajdonságokat, ami a rendelkezésre állnak (ABS, ESP, stb.).

Ezt ki kell(ene) egészítenie a gyors helyzetfelismerésnek és a legmegfelelőbb „menekülési” lehetőség kiválasztásának, ami lehet, hogy az intenzív fékezés, de nagyon sok esetben a kormányzás, vagy a gázadással kiegészített kormányzás a leginkább célravezető.

Az aktív biztonságot az újabb és újabb járművek is fokozzák a vezetőt segítő elektronikus arzenáljukkal, de amint a felvételen is látható a sokak által „keménynek”, „kényelmetlennek” tartott futómű – ami még mindig nagyon messze áll a versenyautókétól – olyan menekülési tartalékkal rendelkezik, aminek a haszna általában csak egyszer érvényesül igazán, de akkor mindent megér.

A mai valóság azonban ennek pont az ellenkezője, egyszerűen rémisztő, milyen műszaki állapotú autókkal képesek emberek az utakon közlekedni. Nem az a kérdés, hányan hajlandóak a biztonság javítása érdekében az egyéni – vélt – kényelmükből engedni, és megrendelni, vagy utólag beszerelni az autójukba a „sport”-nak nevezett, de igazából csak biztonságosabb futóművet, hanem az, hogy a kényelmesnek vélt, lágy futóművet is hagyják tönkre menni. Gyakorlatilag csillapítás nélkül, a kereket többet a levegőben tartó, mintsem az úthoz szorító lengéscsillapítóval, a kormánykerék megmozdítására a kereket mozdulatlanul hagyó, kikopott, ellágyult szilentblokkokkal autóznak, mert ezek olyan alkatrészek, amiket a) nem látnak, tehát ott sincsenek, b) nem egyik pillanatról a másikra hibásodnak meg, hanem fokozatosan veszítik el működőképességüket, így nem hirtelen áll be a változás a működőképes, vagy működésképtelen állapot között, ezért nem érzik elhasználódásukat.

A biztonságos közlekedéshez nem csak a KRESZ betartása, hanem a tökéleteshez nagyon-nagyon közeli műszaki állapotú jármű, illetve felkészült, képzett és gyakorlott vezetőkre is szükség van – és az utóbbi szintet nem lehet a fotelben ülve, a tv-t, vagy monitort „bámulva” elérni.