A Frontera igaz világfi volt. Az Isuzu Wizard, Amigo vagy Rodeo. Holden, Vauxhall, Chevrolet vagy Opel Frontera. Honda Passport, sőt akár Jianling Landwind. Tulajdonképpen mind az általunk ismert Opel Fronterát jelölik.

Isuzu Wizard első generáció

Persze nemcsak az emblémában különböznek egymástól, de a Frontera – mint számtalan más autó is – alapvetően igazi világautó. Japán gyökerek, nagyszámú ázsiai és amerikai eladások, és jelentőségét tekintve csak ezután jön az európai, ausztrál vagy kínai Frontera.

Honda Passport

Az Isuzu 1990-ben dobta piacra a vadonatúj konstrukciójú Wizardot. A licenc alapján azonnal megkezdődött a Honda Passport gyártása, és egyúttal az Egyesült Államokban a forgalmazás is (az Isuzu modell Rodeo néven). Egy évvel később a General Motors szerződést írt alá az Isuzuval, amelynek értelmében 1992 elején már a német szalonokban állt a számunkra is érdekes Frontera.

Opel Frontera első generáció

Az első pillanattól elérhető volt az ötajtós Wagon és a háromajtós, akár levehető vagy puha tetővel készített Sport verzió. Az alvázas felépítéssel, hátul merevtengellyel és laprugóval akár jó terepjáró-képességekre is számíthatunk. A rövid kasztnival nem is csalódunk, a felszereltségtől függően manuálisan vagy automatikusan kapcsolódó összkerékhajtással egészen meredek dolgokra is képes a Frontera – mármint a szó szoros értelmében. A Wagonnál jobban érződik a hosszú hátsó túlnyúlásból és a hosszabb tengelytávból eredő terepszöggyengeség.

Frontera Sport

Elöl-hátul tágas utastere, jó motorjai és a japán gyökerekre visszavezethető egyszerű, de ergonomikus kezelőszervei kedveltté tették a Fronterát az európai piacon is. A 2.0-es benzinmotor 116 lóerőt (Sport karosszéria), míg a 2.4-es 125-öt teljesített. A fogyasztásuk persze hagyott kívánnivalót maga mögött, de a 2.3-as dízellel ilyen probléma nem állt fennt. Az öngyulladós szerény 101 lovas ménesét viszont szintúgy gyengécske, 215 Nm-es nyomaték egészítette ki. Mindez a közel 1,8 tonnás öntömeggel párosítva nem tette fickós kocsivá a dízel Fronterát.

Első generációs műszerfal

1995-ben aztán megújult némileg a modell, és ez a csavarrugósra váltó hátsó felfüggesztés mellett elsősorban a motorokat érintette. Modernebb kétliteres, 2,2-es benzines és 2,8-as dízel található az ilyen korú Fronterák orrában. A következő két évben lecserélődik és németesedik az eredeti Isuzu-műszerfal és a Jeep Grand Cherokee-ból és a korabeli Range Roverből is ismert 2,5 TDS motor is megjelenik a kínálatban, akár automata váltóval is.

Második generáció

1998-ban megjelenik a második generáció. Az összes Frontera-erényt és a sokszínű palettát megtartva újul meg a típus. A műszerfalról immár gombbal kapcsolható be a hajtásba a két első kerék, akár menet közben is, 100 km/órás sebességig. A diffizár szintén gombbal zárható. Tovább finomodik a belső tér és nagyautós luxusextrák jelennek meg a felszereltségi listán. A bőrös-klímás, szervós, sok légzsákos, memóriás üléses Fronterák egy új vásárlóréteget céloznak meg.

Második generációs műszerfal

A 2,2-es DTI és ugyanekkora Ecotec benzinmotorok innentől a gyártás végéig megmaradnak, a fent említett extrákhoz pedig jól dukál az ez idő tájt debütáló 3.2-es, V6-os benzinmotor, amely 205 lóerejével egészen más ligába delegálja a Fronterát.

Az Euro 4-es környezetvédelmi normákat is teljesítik a 2002-es utolsó ráncfelvarráskor felfrissített motorok, a karosszéria apró stílusjegyei pedig az aktuális Opel-paletta formavilágához igazodnak. A hátralévő két év gyártásban egyre kevesebb Frontera fogy, s a piac egyre jobban várja a Chevrolet-emblémás Captiva testvérének szánt utódot. Az Antarta már egy másik történet, de a Frontera sem tűnik el nyomtalanul.

Landwind

A kínai Jianling meghökkentő formai hasonlóságokkal mutat be terepjárót az évtized derekán, és rögtön felhívja magára a figyelmet azzal, hogy Európába is exportálni kívánja a Landwind névre hallgató autót. Ma már legenda a Landwind minden várakozást alulmúló, tragikus töréstesztje. Ezzel a Frontera végleg eltűnik az Óvilág autószalonjaiból.