Zseniális találmány a kerékpár: izomerővel megy, de sokkal gyorsabban és messzebbre a gyalogosnál vagy futónál, nem szennyezi a környezetet, életörömöt ad az egyre frusztrálóbb autózásba beleunt embernek. Különösen, ha zseniális maga a bringa is, mint Novák Ádám alkotása, amely az abszolút élvonalat képviseli. Amerikában nemes egyszerűséggel a „genius” becenevet ragasztották rá.

A balatonfűzfői Szatuna Kft. autók oldalablakára illeszthető műanyag légterelőivel futott fel, és  mi sem természetesebb, hogy az egyik tulajdonos-ügyvezető fia, Ádám, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Karán, Polimer Anyagtudomány szakirányon végzett 2007-ben. Diplomatervében fröccsöntési szimulációs vizsgálatokat hasonlított össze valós mérési eredményekkel. A tökéletes szakmai tudásra törekvő vándorlegények módjára ő is szerzett külföldi tapasztalatokat, a padovai Saga fejlesztőmérnökeként: karbon- és üvegszállal erősített hőre lágyuló műanyagok fröccsöntési technológiáját fejlesztette szimulációs eredmények alapján. Két év után hazatért, de nem elégítette ki az egyszerű műanyagelemek tömeggyártása, komolyabb kihívásra vágyott.

Meg is született az ötlet: Ádám, mint triatlonversenyző, egy nagyon hatékony és gyors kerékpár megtervezését és megépítését választotta, mivel pedig Magyarországon akkoriban kezdett elterjedni a kis légellenállású és ergonomikus fekvőbringa, amely hosszú távon sem kínoz, hadd legyen mindjárt olyan! A konstrukció természetesen számítógépes tervezési eljárással (CAD) született, és Ádám maga programozta a formát alumíniumtömbből kimunkáló szerszámgépüket, tehát megvolt a számítógépes gyártás (CAM) is – high-tech az egykori Nitrokémia területén! A kerékpár egyenes vonalú váza úgy készült, hogy kompozit prepreget (előimpregnált karbonszövet) préseltek formába a belsejében felfúvott gumicsővel, a technológia neve prepreg-préselés.

Egy új járművet természetesen ki kell próbálni, és erre adott alkalmat a fekvőbringások klubversenye: 2009 őszén egy önellátó (kísérő kocsi nélküli) nonstop futam hazánk legnyugatibb és legkeletibb települése, Szentgotthárd és Tiszabecs között. A 681 kilométert Ádám, az első prototípussal, 28 óra és 8 perc alatt tette meg reggel hattól másnap délelőttig, jelentős előnnyel elsőként futva be a célba. Megszületett a Carbonrecumbent márkanév (a fekvőbringa angol neve recumbent bicycle).

A második és a harmadik prototípust szerény darabszámú sorozatgyártás követte. Itt meg kell állni egy pillanatra. Karbonvázas kerékpár országúti-, terep és fekvőbringa jelleggel is készül, és ezek közös jellemzője, hogy festve vannak, mert a kompozit prepreget nagyon nehéz úgy bedolgozni, hogy egyenletesen szép legyen a felülete. A Carbonrecumbenté viszont olyan sima és finom volt, hogy bűn lett volna eltakarni, ezért csak átlátszó fedőlakkot és egy kevés dekorációs matricát kapott. Ez mindmáig így van, és egyedülálló.

Mint azonban a „Dízel-pápától”, Anisits Ferenctől annyiszor hallottuk, egy ötlet még nem innováció, sőt még néhány prototípus, vagy késztermék sem – innováció az olyan új ötlet, amelyet sikeresen be is vezettek a piacon. Csakhogy mennyit lehet eladni hazánkban egy nemcsak kvalitásaiban és minőségében, hanem árában is high-end fekvőbringából? Vesz néhány különc, aki ennek a műfajnak a rajongója, és azzal jó időre telítődik is a piac. A világ tehetősebb részén pedig nagyon drága és nehéz megszervezni és végigvinni egy jó marketingkampányt, a Szatunának ráadásul semmi gyakorlata nem volt ilyesmiben. Mindenesetre évről-évre kivitték a bringákat a különleges kerékpárok németországi SPEZI szakkiállítására, ahol megfelelő figyelmet és elismerést kaptak.

Nem kisebb márka jelentkezett, mint az amerikai Schlitter, amely a fekvőbringák egyik ottani elkötelezettje, de önálló típus kidolgozásához már hiányzott náluk a know-how. Mintadarabot kértek a Szatunától, és vajon hol próbálták ki? Természetesen a világ legkeményebb kerékpárversenyének minősített, az Egyesült Államokat a nyugati parttól a keletiig átszelő Race Across America alkalmával: a közel 5000 kilométert és 55 ezer méternyi szintemelkedést nyolc nap alatt teszik meg az élmenők. Egy ilyen szakítópróbán döntő fontosságú a kerékpár megbízhatósága és kényelme. Ott is bevált a Carbonrecumbent, és meghozta az áttörést, az üzleti kapcsolatot. A Schlitter javasolt néhány apróbb módosítást, és Encore típusnéven bevezette a gépet az amerikai és nyugat-európai piacon. Olvasva például a független Bentrider Online lap tesztjét, annyian akartak venni a magyar fekete gyémántból, hogy főhetett a szatunások feje, hogyan futtassák fel a gyártást. Idáig körülbelül félezer darab talált gazdára külföldön és idehaza, márpedig ezekben a körökben nincs jobb reklám egy-egy elégedett bringásnál.

Ádám közben megmutatta, hogy szakértelme aranyat ér az autóiparban is. Négy évre állást vállalt Ausztriában az autóipari beszállító Benteler-SGL CompositeTechnology GmbH. cégnél: tervezőmérnökként fejlesztett és tervezett gépeket, szerszámokat és kiegészítő berendezéseket RTM (resin transfer molding) és Prepreg technológiákhoz. A termékek, amelyek gyártásában szerepet vállalt, olyan gépkocsikba kerültek, mint a BMW i3 és i8, az Audi R8, a Porsche GT3 és a Lamborghini Huracan – ezek éppúgy az élvonalat képviselik a négykerekűek között, mint egy Schlitter Encore két keréken, amely 2015-ben az Év Fekvőkerékpárja címet nyerte el az Egyesült Államokban. Kellő indokkal támasztja alá a zsűri döntését, hogy az egy év alatt kerékpárral megtett távolság rekordját ( HAM’R – highest annual milleage record) 2016 és 2017 májusa között megdöntő Amanda Coker ideje nagy részében a magyar bringán tekert. Persze közben azért váltogatta a gépeit, hogy sehol ne gyötörje meg a statikus pozíció. Ja, és hogy mennyit ment a fiatal hölgy tizenkét hónap alatt? 139.326 kilométert, napi átlagban 381-et!

Amanda persze profi extrémsportoló, akinek világcsúcsa messze meghaladja az átlagember lehetőségeit. De egyszerű rekreációs biciklisták is teljesítettek 400-600 kilométeres nonstop meneteket, és másztak meg 2000 méter fölötti magasságú hegyeket az Alpokban, pillekönnyű fűzfői kerékpárral, amelynek az F1-es pilótákéhoz hasonló testhelyzet és a kiváló aerodinamika mellett nagy előnye, hogy anyagának természetes elasztikusságával sokat felvesz az út egyenetlenségeiből. Egy Schlitter Encore, vagy korábbi nevén Carbonrecumbent a bringák Ferrarija!  

Ahogy BMW személyautó-dízelmotorjaival Anisits Ferenc állított fel mércét, vagy az 1001 lóerős Bugatti Veyronnal Hanula Barna, a mai korszellemhez tökéletesen illő jármű, a kerékpár építésében szintén magyar mérnök, Novák Ádám jutott fel a legmagasabb csúcsra.