Az idei év első igazi tavaszi/nyári hétvégéjén, péntekén meghalt egy motoros Szegeden a Móravárosi körúton. Egy személygépkocsi sofőrje záróvonal ellenére vissza akart fordulni. Másnap, szombaton Zalakomáromban ütközött személyautóval egy motoros, a 24 éves fiatalember nem élte túl. Vasárnap Pécs határában, az Orfű felé vezető úton hajtott egy kétkerekű az árokba, vezetője életét vesztette. Három egymás utáni nap, három egymást követő motoroshalál. Mert egy nagy motorral csak egyszer lehet nagyot esni, utána nincs tovább, vagy gyakran tolókocsiban telik a hátralevő élet.

A szegedi baleset helyszínelése - Fotó: Kuklis István, delmagyar.hu

Magyarországon tavaly 624-en haltak meg a közutakon és 5621-en sérültek meg súlyosan. 2017-ben motoros 599 esetben okozott személyi sérüléssel járó közúti balesetet, ez a szám alig több, mint az 573 hibázó segédmotoros. Az utóbbi 88, az előbbi 94 százaléka az egy évvel korábbinak, vagyis a változás pozitív. A statisztika szerint 10 ezer 625 esetben volt autós a baleset okozója, vagyis minden tizedik személyi sérülésnél a segédmotoros, illetve a motoros az, aki hibázott. 2017-re nem találtunk statisztikai adatok a meghalt motorosokról, 2016-ról azonban igen: 46 motoros, 2 utas és 16 segédmotoros veszítette életét a közutakon.

 – Az elmúlt napok tragikus balesetei miatt írok, úgy érzem, fel kell hívnunk a közlekedők figyelmét a motoros társadalomra, és azok kiszolgáltatottságára – keresett meg minket Raczkó Zoltán. Neki tavaly nyáron volt súlyos motorbalesete egy figyelmetlen autós miatt,  amikor Szegedről Szentesre tartott.  – Sajnos maradandó egészségkárosodást szenvedtem, egyik lábam két centivel rövidebb a másiknál, gyakorlatilag örök  életemre lesántultam – mondja a motoros, hozzátéve, néhány hónapja elkezdett írni egy blogot a történtekről,  hogy fel tudja dolgozni.

Ha így sérül a felni, törik a motoros is.

– Szegedről Szentes felé tartottam, amikor a szemből érkező autó balra kanyarodott, nem adta meg az elsőbbséget, és szabálytalanul, a záróvonalat átlépve és a kanyart levágva elém fordult – idézi fel a balesetet. Sok kisebb zúzódás mellett darabos combcsont törést, és szilánkos nyílt törést szenvedett a térdnél. Lassan el tudja hagyni a mankót, de a járása soha nem lesz tökéletes, az izmai gyengék, a fémet is csak évek múlva veszik ki a lábából és azóta is állandó fájdalommal él.  – 27 éves vagyok lesznek gyerekeim, de nem tudok majd utánuk futni – mondja.

A pénzről nem szívesen beszél, az autós kötelezője fogja egyszer kifizetni a kártérítést, de ez még hosszú évekig elhúzódik. Anyagi helyzete sem könnyű, mivel gyógykezelésének komoly költségei vannak és még további műtétek várnak rá. – A súlyosan sérült motort helyreállítom, mert úgy érzem, ez kell, ahhoz, hogy felépüljek, de még kérdéses, hogy egyáltalán fel tudok-e majd ülni valaha rá – néz egy kicsit előre.

Beszélgetésünk közben felmerülnek a motorosokkal szembeni előítéletek. – Az én balesetem is úgy jött le az esti híradókban, hogy a fiatal motoros koncertre sietett – mondja Zoltán, hozzátéve a motorosok is sokfélék. Más az őszülő halántékú, aki 600-700 kilométerre is elgurul nyugisan, vannak a fiatalok erős motorokkal és egy csomó robogós, mindenféle nyilvántartás nélkül. Elismeri, sokan azért vesznek motort, mert az dinamikus, azt viszont hangsúlyozza, hogy sokkal nagyobb ütemben nő a motorosok száma, mint ahogy a baleseteké. Osztja azt a mondást is, hogy kétféle motoros van, az egyik már esett, a másik esni fog.

Nem tudni, mi történhetett...

– A motorosok pontosan tudják, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a közlekedésben, az oktatáson és a vezetéstechnikai tréningeken is azt tanítják, hogy a motorral közlekedjünk defenzíven – hangsúlyozza és hozzáfűzi, fontos, hogy megfelelően válasszuk meg a sebességünket. Az autósoknak azt tanácsolja, figyeljenek, vigyázzanak a védtelenebb motorosokra, és mindenki másra. Mert egy autós is tönkre tud menni lelkileg abban, ha miatta meghal, vagy rokkant lesz egy motoros. És lehet, hogy csak 2-3 másodpercen múlt, mert nagyon sietett.

– A motorosok a rendes öltözékkel maguk is jelentősen csökkenthetik egy-egy baleset súlyosságát, olyan nincs, hogy rövid nadrágban száguldozunk, és a látni és látszani elv nálunk talán sokkal fontosabb, mint a közlekedés más részvevőinél – tanácsolja.

A rendőrség is arra hívja fel a figyelmet, hogy a motorosokat nem védik a személygépjárművekre jellemző passzív biztonságtechnikai megoldások – karosszéria, energiaelnyelő zónák, biztonsági öv, légzsák –, így egy ütközést, esést követően testük közvetlenül sérül. Gyakori, hogy saját képességeiket túl-, gépük teljesítményét pedig alulbecsülik. A vezető baleseti okok évek óta ugyanazok: a sebesség nem megfelelő megválasztása, szabálytalan irányváltoztatás, illetve előzés.

Nem csak országúton, városban is gyakran csúszik csúszik be a motoros az autó alá.

A személyautók sofőrjeinek is fokozottan kell figyelniük, a városi forgalomnál a motorosok lényegesebben gyorsabban haladnak még akkor is, ha amúgy nem lépik át a megengedett sebességet. Gyakori baleseti ok, hogy az autós hirtelen meglát egy szabad helyet a másik sávban és azonnal odakapja a kormányt. Ha ott éppen jön egy motoros és nem néz a tükörbe, akár be is lökheti egy másik gépkocsi alá. A városi – komoly sérüléseket, vagy halált okozó – motorbalesetek leginkább nem a nagy sebességből adódnak, hanem abból, hogy a motoros egy kisebb koccanás után beesik egy autó, vagy busz alá. Megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy a motorkerékpáros balesetekben meghaltak, illetve megsérültek 70 százaléka nem töltötte be a 35. életévét.

A rendőrök tanácsolják:

– kizárólag kifogástalan műszaki állapotú, és biztonságtechnikailag is megfelelő motorkerékpárok használata,

– a közúti közlekedési szabályok betartása (fokozott figyelem előzés, kanyarodás, egyéb manőverek során),

– a megengedett – az út-, terep-, és látási viszonyoknak megfelelő – sebességgel történő közlekedés,

– a bukósisak és egyéb védőfelszerelések viselése, amely nagymértékben csökkenti a motorosok agy-, gerinc-, és végtagsérülésének és a baleseti halálnak a kockázatát.