Ijesztő a végeredményt hozott az alapos számolás: tavaly 97 ezer új és 125 ezer importált használt-autó kapott magyar rendszámot, ami összesen 222 ezer forgalomba helyezés, ám közben nyom nélkül eltűnt a hazai járműparkból százezer autó.

Roncsok a hátsó udvarban

És persze tovább öregedett és bővült a hazai gépjárműpark, de közel sem a behozatal mértékének megfelelően. A KSH összeállatása szerint a január elsejei nyilvántartásban 3 196 856 személyautó és 444 080 tehergépkocsi szerepel, ami előbbiek esetében 89161 darabos, utóbbiaknál 14 111 darabos bővülést jelent, vagyis egy év alatt összesen 103 272 darabbal gyarapodott a gépjárműpark ebben a két kategóriában. És ha tovább számolunk, akkor kiderül, hogy 2015-ben 118 728 darab már nem szerepel a KSH nyilvántartásában, ami éves szinten teljesen normális fogyás egy ilyen méretű gépkocsi park esetében. Az már kevésbé, hogy többségüket nem legálisan vonták ki a forgalomból.

A szerző felvételei

A helyes és törvényes út

A selejtezés hivatalos módja, hogy a tulajdonos a kijelölt és minősített bontóban leadja feleslegessé vált járművét, melynek ellenében megkapja a hivatalos bontási igazolást, ezzel pedig a kormányablaknál kivezetik az autót a nyilvántartásból, így már mentesül a teljesítményadótól és a kötelező biztosítás befizetésétől.

Ez azért is fontos, mert a legális átvevő helyeken szakszerűen és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően bontják, valamint tárolják az alkatrészeket: tehát szelektálják a fém, a műanyag, a az üveg alkatrészeket, valamint a légzsákok és biztonsági övek pirotechnikai tölteteit, de lényeges a légkondicionálók töltőgázainak, valamint a motor-és sebességváltó kenőanyaginak tárolása. Vagyis hogy ne árokszélen végezze a roncs, ne szennyezze olaj a földet, ne csúfítsa abroncs az erdőt.

Ötvenezer éves lebomlás

A számolások alapján kiderül, hogy tavaly közel százezer roncsot a szürke és fekete bontókban dolgoztak fel. Ezekre pedig legkevésbé sem a szakszerű és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő előkezelés (üzem- és veszélyes segédanyagok eltávolítása), szakzsargonban szárazra fektetés a jellemző, csak a használható alkatrészek és értékesíthető fémhulladék kinyerése a cél. A hűtőfolyadékok, klímagázok, akkusavak és egyéb eléghetetlen és használhatatlan alkatrészek, műanyagok, ülések, elkerülnek valahová, például a csatornába, árokpartra, vagy erdőszélre, ahol vagy közpénzből eltakarítják azokat, vagy ott maradnak az enyészetnek. Egy gumiabroncs lebomlása még akkor is legalább háromezer év, ha folyamatosan süti a nap, de vannak olyan műanyag alkatrészek, amelyek akár ötvenezer évig is kibírják a természetben.

Egyre több a fekete bontó

A Magyarországon a korábbi években forgalomból kivont évi 60-80 ezer autóból egyre kevesebb került legális bontókba, Dr. Lukács Pál (a Kecskeméti Főiskola Jármű-technológia Tanszék vezetője, a CAR-REC Gépjárműroncs-kezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője) lapunknak elmondta, hogy folyamatosan csökkent és tavaly már 20 ezernél kevesebb volt a kiállított bontási átvételi igazolások száma, melyeket a 150 legálisan működő hasznosító telephelyen és 25 átvevőállomáson állították ki. A szakértő szerint háromszor ennyi a jogosulatlan „roncsátvevők” száma. A felesleges mennyiséget feldolgozó illegális hálózatot nehéz felszámolni, mert az elmúlt években egyre finomabbak lettek módszereik: általában bejelentett javítóműhelyekben bontják a roncsokat vagy éppen a lopott autókat, így az nem tűnik fel senkinek sem, hiszen legálisnak látszik a hátsó udvarban folyó tevékenység.

Felmérni sem lehet pontosan, hogy mekkora mennyiség kerül feldolgozásra, hiszen bármilyen igazolás nélkül bárki hozhat bármilyen törött vagy roncsautó donornak, ha nem akarja azt forgalomba helyezni. Az nem is baj, ha valaki alkatrésztartaléknak spájzol egy kocsit, hanem az, hogy ez már tömeges és illegális iparággá fejlődött.

Megjelent a Népszabadság 2016 március 9-i számában