járműtörténelem

Kétéltűek 1. rész

2017.08.05.

Nagyon élcelődően azt mondhatnánk, hogy soha nem jó, ami van. Egy autó ne csak guruljon, hanem repüljön is. Ha már tud repülni, akkor, ússzon is. Nos, ez utóbbi elgondolásokból gyűjtöttünk össze egy csokorral

Egy szavunk nem lehet a nyárra, a gatya is lerohad rólunk. Az autók utastere spontán szaunává válik, és a klíma keresztrefeszül mire emberi hőmérsékletre hűti a belteret. A kánikula inspirálta anyagunkban a kétéltűek koncepcióiból állítottunk össze egy csokrot. Ez a hűsítő téma egyébiránt legalább annyira megmozgatja a gyártók fantáziáját, mint a repülő autók. Ez utóbbiakról mostanság elég sokat hallani, sőt már vannak elég ígéretes megoldások is. A víz leküzdése viszont legalább olyan vágy, mint repülni, és mint oly sok minden a kétéltű autók története is a hadiipartól ered.

Volkswagen Schwimmwagen

Mint ahogy a terepjáró autókat is a II. világháború követelményeinek köszönhetjük, ez a korszak szülte az első kétéltű masinát is. Amíg a későbbi világháborúban az Amerikai Egyesült Államok irdatlan mennyiségben gyártotta a Willys Jeepeket, Németország az egyszerűbb, de ötletes megoldásai révén legalább olyan hatékony Type 82 (közkeletű nevén Kübelwagen)-t választotta.

De egyes katonai csoportok olyan könnyű járművet akartak, amely a vízben is képes haladni. Az ilyen „guruló csónakoknak” már voltak előzményei, de a második világháború előtt a katonaságokat nem érdekelték az efféle konstrukciók, mivel többnyire inkább hajók, mint autók voltak.

Bár kétéltű járműként alapvetően különbözött a Kübelwagentől, a tervezés lerövidítése és a gyártás, valamint az egyszerűbb alkatrész-utánpótlás miatt, amit lehetett, a Külbelwagen elődjéből, a Type 86-ból vettek át. Ez (és a Kübelwagenre épülő váz) viszont nem látszott meg a járművön, melynek központi eleme a fürdőkádszerű váz volt, amely kint tartotta a vizet a motor- és utastérből. Az önhordó váz, amely ma már szinte kizárólagosan alkalmazott módszer, akkoriban újdonságnak hatott, mivel a legtöbb korabeli típuson egy nehéz alvázra rögzítették a karosszériát.

A kétéltű szállítóeszközt egy 24,5 lóerős, négyhengeres motor hajtotta − mind a négy kereket. A jármű tengelyeit megemelték (így nem estek a kerekek középpontjának síkjába): ez nagyon fontos részlet volt, mivel ez egyrészt növelte a szabad hasmagasságot és ezáltal a terepjáró képességet. Másrészt így csökkent annak esélye, hogy a part menti vizekben vízi növények gabalyodjanak a tengelyre vagy a Schwimmwagen fennakadjon egy kisebb sziklán.

A Schwimmwagent a vízben a forgó kerekek mellett egy hajócsavar is hajtotta, így nagyobb sebességgel haladhatott, mint a csupán a kerekek forgására épülő rendszerek. Azért, hogy növeljék a háromágú hajócsavar hatékonyságát (és megakadályozzák, hogy a sekély vízben megsérüljön), a lapátokat egy keskeny fémlemezzel vették körbe. A szárazföldön e kiegészítőt fel lehetett hajtani, így nem akadályozta a mozgást. Mivel a hajócsavar mellett a kerekek is forogtak, a típus menetből képes volt szárazföldről a vízbe hajtani, majd visszatérni.

Amphicar 770

A klasszikus katonai verzió után a hatvanas években afféle úri hóbort kapcsán jelent meg az első polgári kétéltű. Az 1961-ben debütált Amphicar talán nemcsak a legismertebb, hanem a legszebb kétéltű jármű is, amelyet eddig gyártottak.

A kocsit a német Quandt gyár készítette egészen 1968-ig, és 3878 darab készült a gyártás leállásáig. Ennek ellenére a tulajdonosok egyedi klubokba tömörülve a mai napig igen aktívak világszerte, így manapság már jellemzően csak gyűjtőknél fedezhető fel.

A műszaki megoldásai miatt kicsit öszvérszerű járműre rendkívül frappáns szlogent találtak ki, amely ráadásul remekül érzekelteti azt is, miképpen kell a helyén kezelni ezeket a kétéltűek. A klubtagok közös szlogenje: az Amphicar a leggyorsabb autó a vízen, és a leggyorsabb hajó a szárazon! Az Amphicar tervezői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a víz semmilyen körülmények között ne szivárogjon át a karosszériába.

Mivel mindez a gyakorlatban is működik, egyes Amphicar-tulajdonosok akár képesek napokra is vízben hagyni a kocsit, úgy, mint egy hajóval tennénk azt. Az Amphicar műszaki tartalmát tekintve egy angol autóra épül, a gépháztető alatt ugyanis egy 1147 köbcentis, 43 lóerős, négyhengeres Triumph benzinmotorja és négyfokozatú kézi kapcsolású sebességváltója áll. Szárazon 110 km/h-s, vízen az iker hajócsavaroknak köszönhetően pedig 13 km/h-s végsebességet biztosítva az Amphicarnak.

(folytatjuk)

 

 

 

Az oldal fő támogatója

 

2017.10.19
A politika egyértelműen megmutatta az irányt: villamosítás minden áron, minden szinten, kisautótól....
2017.10.19
Henry Ford és fia, Edsel örökre megváltoztatták a mezőgazdasági termelést, amikor éppen száz éve,....
2017.10.19
Az október 23-ai megemlékezések miatt forgalomkorlátozásokra kell számítani a főváros több....
2017.10.19
Frank Hoffmann Németországból küldte rajzát az Autós Nagykoalíció és az autoszektor.hu karikatúra....
2017.10.19
A közel két hónapon át tartó országos kampányban való részvétel bölcs döntés, a közlekedésbiztonság....
2017.10.19
Akár kettős bajnokavatásra is sor kerülhet a hétvégi Amerikai Nagydíjon. Mutatjuk, milyen....
2017.10.19
A Honda hamarosan bemutatja legújabb izgalmas fejlesztését, egy motort, amit kifejezetten kezdő....
2017.10.19
A kolbászfesztiválon a Mokry-sátor a szárazkolbászok zsűrizésének helyszíne, a szakmai zsűri....
2017.10.19
Az az igazság, hogy először azt akartam írni: Az ördög maga. Mert ez a motor szerintem szinte....
2017.10.19
Minden eladott autó után elültet egy fát a LexusCsepp a tengerben, mégis nagyra értékelendő a Lexus....