Az oldallemezeket nem bonyolították túl - nem is illene a MINI-örökséghez

Valójában nem a motor a MINI egyetlen újdonsága, hanem maga a MINI. A harmadik generációt mutatták be az elmúlt évben, ami azonban szinte megszólalásig hasonlít a 2001-es „ősre”. Igen, már csaknem másfél évtizede van közöttünk az újkori MINI, népszerűsége azóta sem csökkent. Az egykor célszerűségből megalkotott kisautó a felsőbb rétegek játékszere lett a reanimálás után. Sokan próbálták már a tetszhalálból különböző mágiákkal feltámasztani korábbi modelljeiket, egyikük sem volt ilyen sikeres, mint a BMW által elvégzett beavatkozás. Talán abban rejlik a siker, hogy az autónak saját egyénisége van. Nem csak a formája egyedi, a vezethetősége is csak egy rá jellemző tulajdonság. Elképzelhető, hogy éppen ez nem volt meg a Beetle-ben, hiszen az első nemzedék nem volt más, csak egy új bódé a negyedik generációs Golf padlólemezén.
 

Ma már létezik belőle ötajtós is, ám gyökereit három nyílászáróval idézi fel legjobban

Érthető törekvés volt ez, hiszen költséghatékonyság szempontjából ez a legjobb megoldás, ráadásul sokaknak elég annyi is, ha egy látványos, az átlagtól különböző négykerekűvel oldják meg a helyváltozatás problémáját. A MINI azoknak szól, akik ennél többet akarnak. Akiknek nem a megérkezés a lényeg, hanem az út milyensége. Persze nekik se mindegy a forma. A MINI sikere azt sugallja, hogy a 2001-es terv jól sikerült, hiszen azóta is szinte változtatás nélkül ugyanazt kapjuk, hiába volt közben több ráncfelvarrás és két generációváltás is. Legalábbis ránézésre, ugyanis közben szépen megnőtt az autó. A mostani modellváltásnál tíz centit nyúlt, csaknem négy és féllel lett szélesebb, illetve a tengelytáv is nőtt majdnem három centit. Viszont nem lett agresszívebb, nem lett férfiasabb, inkább a női szíveket lágyítja meg. Nem akart megfelelni minden igénynek, maradt önmaga.
 

Kicsit bamba az ábrázata, de igen vonzó

Ez akár öngyilkos lépés is lehetne, ám mára van olyan széles a márka modellkínálata, hogy egyre többen megtalálhatják a nekik megfelelőt a palettáról. Akad itt sportosabb, magasabb, több helyet kínáló, így a „klasszikus” MINI járhatja a saját útját. Amit meg is tesz, ugyanis hiába a méretnövekedés, kettőnél több személynek továbbra sem ajánlható jó szívvel. Annyit mindenképpen fejlődött, hogy a 211 literes csomagtérbe már mindkét bent ülő holmija elrejthető, nem kell a hátsó ülésekre pakolni a batyut. Nincs mit szépíteni, a MINI haszontalan autó, ami mégis sokak álma.

Ezt az álmot nem is hajlandó összetörni a BMW, így aztán az utastérben is a fontolva haladást választva, csak annyit módosít, amennyit feltétlenül szükséges. A kör motívuma minduntalan visszaköszön, a különlegességet egyedi kapcsolók hirdetik, a pimaszságot pedig néhány műanyag minősége. Mert még mindig megengedheti magának a gyártó, hogy olyan anyagokat használjon, amit még egy kétmilliós autóban is ferde szemmel néznek az emberek. Mert megengedheti, ugyanis aki egyszer beült a volán mögé, többé nem foglalkozik ezzel. Mesevilágba kerül, ahol semmi nem hétköznapi. Helikoptereket idéznek a középkonzol és a tető billenőkapcsolói - az indítás is egy ilyennel történik -, az üzemmódot a váltószoknyát ölelő gyűrű mozgatásával változtathatjuk, nyomógombok csak a konvencionálisabb funkciókhoz kapcsolódnak. Az üzemanyag szintjét egy rajzfilmbe illő skálán követhetjük, az éppen aktuálisan használt vezetési módot pedig a középső kijelző több színben pulzáló kerete tudatja. Néhány megoldás túl olcsónak, giccsesnek is hat(hat), de Csodaországban semmi sem túlzás.
 

Odabent csoda vár

Az apró tökéletlenségek azonban nem árnyalják az összképet, aminek csak egyik oka az utastér által árasztott jó hangulat. A másik a kényelem, amit az első ülések nyújtanak. Különösen a sofőr helye fejedelmi. 193 centimmel jól elfértem, nem kínoztak markánsan kialakított oldaltámaszok sem. Nem is hiányoztak, mert az ülés így is jól tartott oldalirányban, nem kellett kétségbeesetten a kormányba kapaszkodnom, ha egy kanyart nagyobb sebességgel vettem be. Olyat is tud a MINI, amit manapság kevesen: kellően mélyre engedhető a vezetőülés, ezzel erősítve a sportos üléspozíciót. Hab is jut a tortára, mégpedig a tág határok között állítható kormány személyében. Az autót így könnyűszerrel magunkra konfigurálhatjuk, nem csoda, hogy hamarjában megszállja az embert a „nem akarok soha kiszállni” érzése.
 

Ha ez van előttünk, jó helyen vagyunk

Menet közben ez az érzés természetesen erősödik. Olyannyira, hogy hat ökörrel se lehet kirángatni azt, aki megtapasztalta, milyen vezetési élményt nyújt a MINI. Nagyon ritka az ilyen közvetlen autó. Szenzációs futóművet pakoltak alá, így aztán csak igazán eszement módon közlekedve lehet csak túlvállalni egy-egy kanyart. Sokkal több van a futóműben, mint amit egy épeszű sofőr hajlandó kipróbálni. Rezzenéstelenül tűri a hirtelen sávváltásokat, a kikerüléseket, ha pedig mégis sok lenne, nem az orrát kezdi tolni, hanem a feneke indul meg. Élvezetes az is, de közúton inkább ne próbálkozzunk vele! Mindeközben nem kell kőkemény rugózással együtt élnünk, ha sprődebb is az átlagosnál a MINI, egyáltalán nem kényelmetlen.

Szükség is van a sokat tudó futóműre, mert ebben az autóban 136 olyan ló ereje dolgozik, amelyek hajlandóak is teljesíteni. A 1,5 literes turbómotor most került be a kínálatba és bátran állíthatom, ez az új modell legnagyobb dobása. A háromhengeres elrendezésre általában legyintenek az emberek, mert valami olcsó megoldásnak tartják, amiket csak városi minikbe építenek. De ez a motorfajta már azokban sem kellemetlen jelenség, inkább élvezetes társ. Amellett, hogy mind a Citroën C1, mind a Skoda Citigo is pörgősségével hívta fel magára a figyelmet, a Wartburgokéra emlékeztető jellegzetes hang gyakran fakasztott mosolyra. Ez a hangélmény az, ami a kényes fülnek bántó lehet. A fejlesztés során ezt ugyan nem sikerült kiölni a BMW mérnökeinek, viszont a hangszigeteléssel eltüntették. Viszlát, olcsóság érzése!
 

Nincs szükség többé kulcsra. Indítógomb van, ami természetesen különbözik minden más autóétól

A motor többi tulajdonsága szenzációs. Szereti a pörgetést és hajlandó is pörögni, pedig 220 Nm-es maximális nyomatéka már 1250-es fordulatnál megjelenik. Úgy viszi az egy tonnánál alig nehezebb MINI-t, ahogyan azt az ember egy Cooper-ről gondolja. 7,9 másodperc alatt már százzal száguldhatunk, és ha úgy akarjuk, 210 kilométert is megtehetünk óránként. Igazán elemében Sport üzemmódban érzi magát a MINI – ekkor nem csak a gázreakció javul, de a kormány áttétele is közvetlenebbé válik. Nem árt ezzel vigyázni, mert észrevétlenül kerít hatalmába az autó, nagyon nehéz megállni, hogy ne használja ki az ember az autó tudását. Ami azonban messze túlmutat a KRESZ és a jó ízlés korlátain. A fogyasztás viszont az ésszerűség határain belül marad. A teszt alatt átlagosan 7,9 litert nyakalt be a MINI, amiben sok városi út volt, valamint sok fölösleges gyorsítás, fékezés, aztán megint gyorsítás. Vagyis a tudását, képességeit alaposan kipróbáltam, de nem csak az olvasók hiteles tájékoztatása végett. Élvezet volt ez a teszt.
 

Talán nincs is olyan perspektíva, amiből rosszul mutatna

Ilyenkor az egyszeri újságíró beleképzeli magát egy potenciális tulajdonos helyzetébe. Aztán rájön, hogy leginkább hölgyek fogják választani ezt a modellt, akiket valószínűleg kevésbé hoz lázba egy turbós motor, a hatásos fék, vagy a kategóriájában legjobb futómű. Ott a forma számít, a szín, az ár pedig sokadlagos elem. Pedig a Cooper-ért elkért nyolcmillió forint (az alapár 5,6 millió) egyáltalán nem kevés. Ennyiért a szerencsések megkapják a maguk MINI-érzését, legfeljebb magukban szitkozódnak, hogy a női lábnak túl kemény a kuplung, a jól kapcsolható hatfokozatú váltó pedig határozott kezet kíván. A kevésbé szerencsések pedig továbbra is álmodoznak, igaz, ők egy másik, a valódi MINI-érzésről. Amit az új Cooper maradéktalanul megad, az új háromhengeressel főleg.
 

Mokány kis autó, de a külcsín nem ígér többet a valódi tudásnál

A keret nélküli ajtóknak több a hátránya mint az előnye, mégsem cserélném le semmiért

A legklasszikusabb MINI - a pirosra fényezett karosszériát fehérre mázolt tető fedi

Egyetlen kipufogóvég árválkodik, az is a bal oldalon kivezetve. A dupla cső és a középső hely a Cooper S sajátja

További MINI cikkeinkért kattintsatok IDE!