Egy áruszállító formavilágán nem sokat lehet variálni – be kell burkolni a rakteret és a fülkét, azzal kész. A vezetőhelyre beülve azonban rögtön észrevehető, hogy a csillagos márka tervezte. Motorindítás gombnyomásra (a kulcs a zsebben maradhat, noha van fészke a középkonzol aljában), a skálát látványosan végigjáró műszermutatókkal. A jobb oldali kormánykapcsoló az automatikus váltóműé, ezért az ablaktörlő funkciók átkerültek a bal oldali karra, az index és a fénykürt társaságába. Nem rosszabb és nem jobb ez a szokványosnál, csak más: afféle figyelemfelhívás, hogy Mercedesben ülünk. Méghozzá kihúzható comb- és deréktámaszos, remek kényelmű ülésen (a cikkben felsoroltak az adott specifikációjú példányra vonatkoznak, a lehetséges variációk száma nagyon nagy).

Hogy mindjárt kritizáljak is valamit, a nagyjából okostelefon-méretű monitoron a két főműszer között elég aprók a számok (pontos idő és külső hőfok), nyugodtan lehetnének méretesebbek. És egy komoly baki: a vészvillogó kapcsolója sem színével, sem méretével nem ugrik ki a környezetéből a fűtés-szellőzés panelje alatt, – amikor dugó alakul ki az autópályán, és egyszerre mindenfelé figyelve fékez az ember, vaktában kéne megtalálnia. Igaz, ilyenkor sokat segít, hogy a távköz csökkenésekor magától lassít a Sprinter, és van benne sokféle egyéb asszisztens is, például sávtartó és az oldalszél hatását kiegyenlítő. A rögzítőfék elektromos, kapcsolója balra került a világításé közelébe, vészhelyzetben nem érheti el a kísérő.

A műszerfal közepét uraló fejegység a legkorszerűbb a márka kínálatából, a Sprinter kapta meg másodikként az A-osztály után, áttekinthető és szép grafikájú. A tesztkocsiban nem volt navigátor, de az integrálható okostelefonét kivetíti a képernyőre. Ami a rakodóhelyeket illeti, visszás a kép: jó, hogy van két felső rekesz a szélvédő fölött (az egyik nyitott, a másik zárható), egy lapos, fedeles mélyedés a műszerfal vízszintes részének közepén (telefon vezeték-nélküli töltésére), és kétrészes, jókora tároló a kétszemélyes kísérőülés alatt, az egyikben kiemelhető, fogantyúval magunkkal vihető multifunkciós ládikával – de miért nincs igazi, hagyományos kesztyűtartó? Akár kétszintes is elférne a jobb oldalon! Hová teszi a kézbesítő pilóta a laptopját, a dossziéját, a többi cuccát? Ezt a hiányt aligha ellensúlyozza, hogy a háromszemélyes fülkében nyolc a pohártartók száma.

Teljes viszont a megelégedés, amint elindulok. Bársonyos simasággal kapcsolgat az automata, a manuális beavatkozásra szolgáló volánbillentyűket csak egyszer próbáltam ki, aztán békén hagytam, nyugodtan rá lehet hagyatkozni az elektronikára. Méretéhez képest fürge a 143 lóerős jármű, autópályán simán viszi a legális sebességet, országúton előzgetni sem probléma vele. A dízelhang ugyan állandó kísérőnk, de sohasem tolakodó. Nagyon tetszett, hogy a szélvédőmosó fúvókái az ablaktörlő karokon vannak, amelyek persze automatikusan járnak, így mindig jó a kilátás.

Apropó kilátás: a Sprinter egyik fénypontjának a kameraképek bizonyultak. Tolatáskor nemcsak hátrafelé lát az ember, a manőverezést segítő szokásos segédvonalakkal a képernyőn, hanem teljes felülnézeti képet is kap, a hátsó és a két külső tükrön elhelyezett mini kameráktól. Ha még ez sem volna elég, a „tolatóradar” figyelmeztető hangjelzései veszik el a szűk helyeken mozgolódás stresszét. Előremenetben pedig a kanyarvilágító funkciójú ködfényszórók érnek aranyat.

A korszerű, könnyűszerkezetes konstrukció szembeötlő eleme a hátsó futómű kompozit műanyagból készült két hosszanti laprugója. Egyedül ezzel mintegy 25 kilogrammot spóroltak meg. A rugózás egyébként komfortos és progresszív, ráadásul mindennemű dörömbölés nélkül, halkan látja el feladatát.

A 3,5 tonna megengedett össztömegű, 1362 kilogramm teherbírású furgon leglényegesebb része persze a raktér. Tetszett a kétszárnyú, az oldalfalig nyitható hátfalajtó kényelmes fellépője, valamint a tekintélyes, 14 köbméteres, 4400 milliméter padlóhosszúságú hombár jól megoldott LED-csíkos belső világítása és félmagas oldalfal-burkolata. A padlózatban vannak rakományrögzítő gyűrűk, tesztjárművem oldalfalán viszont nincsenek. Egy cseppet sem hiányoltam a motoros tolóajtó-mozgatást, kérdéses, hogy a mindennapi fuvarozó munkában megérné-e a felárát. Az extrákkal együtt így is csaknem megduplázódik az akciósan hatmillió forint feletti vételár – aki akar, kaphat sokkal egyszerűbb és jutányosabb kivitelt, hatfokozatú manuális sebességváltóval. A gazdaságossághoz tartozik, hogy egy ekkora gépkocsitól, a legális sebességhatárokat jól kihasználva – igaz, terhelés nélkül, de egy még nyers, bejáratatlan motorral – kimondottan kedvező a 650 kilométeren kijött 8,5 literes tesztfogyasztás, illetve az első négy évre vagy 120 ezer kilométerre nyújtott Integrált Szerviz Csomag is.

A kétféle hajtásrendszerrel, többféle hajtóművel, tengelytávval és magassággal, illetve raktér-befogadóképességgel és teherbírással, készülő, változatos felszereléssel kistafírozható Mercedes-Benz Sprinter több mint 1700 változatát nyilvánvalóan nem lehet egyetlen példány alapján megismerni, de ez az első benyomás is világosan jelzi, hogy átgondolt konstrukciójú, rendesen összerakott, jó minőségi hatású a jármű. Minden esélye megvan, hogy folytassa az előző két generációból eladott több mint hárommillió darab 1995 óta tartó sikersorozatát.