Dacára annak, hogy a második világháborút követően a hivatalos képviselet megszűnt, ám a Mercedessel kapcsolatos „exkluzív autó” képzet továbbra is megmaradt. Sőt! Miközben az 1950-es évek elején az átlagember számára rendkívül megnehezítették a gépjárművek használatát, az új pártelit nem csupán szovjet luxusautókat, de „ponton” Merciket is kapott! 1955-ben az Autó-Motor is bemutatta a Mercedes-Benz 180 limuzint. A különböző sofőrőket megszólaltató írásból kiderült, hogy akadt olyan gépkocsivezető, aki „mióta Mercedessel jár, azóta becsüli a Pobedát… Érthető, hogy a magasabb építésű, rendkívül erős szerkezetű Pobjedát a mi utainkon jobban szeretik”. Még a Mercedes komfortja sem tetszett az idézet úrnak: „a kocsiban ülve úgy érezzük, mintha 40-nel mennénk, pedig , a sebességmérő-mutatója a 100-as -körül jár”. Ocskay Zoltán Autózás az ötvenes években című kötetéből kiderül, hogy egyes magas rangú politikusok sem voltak elragadtatva a Mercedes-beszerzés ötletétől: „A Mercedes kocsik esetében, ha az importdevizát biztosítani tudják, valószínű, hogy 50 drb középnagyságú ilyen typusú személygépkocsi behozatalát engedélyeik. Ezek a gépkocsik azonban – bár minőségük egyébként megfelelő – méreteiknél fogva nem tágasabbak és reprezentatívabbak, mint a Pobeda gépkocsik” - írta Bebrits Lajos miniszter 1954-ben.

Az UVATERV vállalati Mercedes 170V gépkocsija. Forrás: Fortepan/UVATERV

Az 1959-es Budapesti Nemzetközi Vásáron a Mercedes „Ponton” is szerepelt. Forrás: Fortepan/Móra András/114980

A negatív felhangok dacára 1957-re a hazai Mercedes állomány többszáz darabosra duzzadt. Ennek kiszolgálására gyári támogatással (!) létesült szerviz. Angyalföldön, a Révész utcában az 1940-es évek elején épült egykori Opel szerviz, amely az 1949-es államosítást követően II. számú Autójavító Nemzeti Vállalatként folytatta működését célszerszámokat kapott, s a gyártól egy mérnököt is küldtek a szerelők kiképzésére.

Míg 1960-ban 610 db, öt évvel később már 976 db Mercedes személyautó közlekedett Magyarországon.

Állami Mercedes a budapesti utcán 1965-ben. Forrás: Fortepan/Bauer Sándor/126442

A Kádár-korszakban tombolt Magyarországon a Mercedes-őrület. Az 1970-es évek elejére a protokollautó a Mercedes 280-as lett, körülbelül három évig használtak egy autót az elit tagjai, utána lecserélték. A szovjet Csajka luxusautó ritka volt, mint a fehér holló írta Majtényi György Uralmi elit a szocializmusban című tanulmányában.

Mercedes W111 miniszteri rendszámmal 1966-ban. Forrás: Fortepan/Braun Antal/59489

Itt kell megemlíteni a Közlekedési és Műszaki Vállalat nevű ernyőszervezetet, amely többek között személyszállítással foglalkozott. Az Oldtimer Youngtimer így ír a vállalatról: a pártapparátus tagjait fuvarozták, majd a hidegháborús korszakban egy sarokkal arrébb, mondhatni az éberség jegyében létrejött az idővel a BM Kormányőrség hatáskörébe tartozó bizalmi, azaz B-garázs, amely a párt- és államapparátus védett személyeinek szállításáért felelt. Itt „laktak” azok a különféle fekete Mercedes-Benz limuzinok is, amelyeket a delegációk, a legfelsőbb vezetők használtak, utóbbiak a betöltött hivatali pozíciójuknak megfelelő kategóriában. Erre külön szabályzat volt, az MSZMP főtitkárát (Kádár János), az Elnöki Tanács elnökét (Losonczi Pál) értelemszerűen a rendelkezésre álló legerősebb, legmagasabb komfortot nyújtó jármű illette meg, beleértve a kötelező biztonsági tartalékautót is. Ezeket az átlagnál sokkal magasabb színvonalon, a helyi kiválóan felszerelt műhelyben napi szinten karbantartott, a műszak végén kizárólag tele tankkal, azonnali készültségben leállított kocsikat a hetvenes, nyolcvanas években átlagosan 100 ezer futott km vagy 3 év után cserélték (delegációs, biztonsági szerepet kaptak, olykor rendőrségi kék-fehér festéssel, illetve rendszám nélkül eladták), és a garázson belül mindegyikből 3-4 tartalék állt rendelkezésre.

Így közlekedett egykor Kádár János és kísérete. Forrás: Farnadi Zsolt

Majtényi György tanulmányában említi az alkatrészellátás nehézségét: gondot okozott a korban, ha elromlottak a pártvezetők „magánhasználatú” luxusautói. Amíg nem volt megoldott az alkatrészellátás, addig a kormányőrség a Mercedes-gyár bécsi kirendeltségétől a Külkereskedelmi Minisztérium engedélyével vámmentesen rendelt alkatrészeket, illetőleg ami ott is hiánycikk volt, azt egyenesen a Német Szövetségi Köztársaságból hozatták be, és ez elvileg csempészésnek minősült. Annak érdekében, hogy Nyugat- Németországban ne sejthessék: valójában kinek a megbízását teljesíti a Mercedes cég.

A Kárpát u 19-21 alatti „pártgarázs”. Forrás: Fortepan/UVATERV/26973

Eközben az átlagember leginkább az évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron kerülhetett egy-egy Mercedes közelébe. 1967-ben így írt a Népszabadság: „a Mercedes— Bens-cég képviselői ...elmondták, hogy mind szorosabb üzleti kapcsolat alakul ki vállalatuk és a magyar partnerek között. Tavaly például a Hungarocamion Vállalat 79 hűtőkocsit vásárolt tőlük, s jelenleg több mint 130 Unimog működik hazánkban. A BNV a Mercedesnek Is jó összehasonlítási alapot nyújt, s ezért szívesen vesznek részt a budapesti vásárokon”.

Mercedes taxi, 1972. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás/87767

A hazai Mercedes állomány 1980-ben 2710, 1984-ben 3136 darabot tett ki.

Egy magyar származású, osztrák vállalkozó, George Pappas 1989. őszén megalapította a MB Auto Kft-t, s az ő segítségével a Mercedes-Benz ismét hivatalosan is megjelent Magyarországon. Kezdetben a Belvárosban volt a bemutatóterem, míg a vevőszolgálati feladatokat a Kárpát utcai egykori „Pártgarázs” látta el. 1994-ben a Kárpát utcai ingatlanok hivatalosan is a Mercedes-képviselet birtokába kerültek, s az ott felépült komplexum a márka hazai főhadiszállása.

Mercedes állomány 1974-ben típusok szerint

A BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály garázsa 1974-ben. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás/88459