Georges Irat

„Hazajött Farkas … Párizsból és magával hozta a Georges Irat képviseletét. Azt mondják, ez a világ legszebb kocsija. Az aki a Georges Iratnál szebb az már csal” - pletykálkodott a Színházi Élet 1924. tavaszán. A francia mákákra szakosodott Velox Automobilkereskedelmi Kft azonban a Georges Irattal nem csinált szerencsét. 1930-ban is csupán 4 darab Georges Irat szerepelt a nyilvántartásban.

Gobron-Brillié

Bár ennek a korai francia márkának nem volt hazai képviselete, ám egy fennmaradt fotó miatt érdemes kivételt tenni.

(Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum archívumában található kép körülbelül 1907-ben készült, s felsőványi Baruch Jenő Gobron-Brillié gépkocsiját ábrázolja.

Gustave Gobron 1898-ban társult Eugene Brilliéval, utóbbi boxermotor-szabadalmának kihasználására. A Gobron-Brillié márkára először 1903-ban figyelt fel a világ, amikor a Párizs-Madrid versenyen résztvevő példány lett az első autó, amellyel meghaladták a 100 mph (160 km/h) sebességet. A Gobron-Brillié kezdettől fogva nagy méretű típusairól volt ismert. 1906-ban a négyhengeres alapmodell is 35 lóerős volt, míg a csúcsmodellbe 11 literes, 75 lóerős motor került. A Gobron-Brillie hanyatlása már az 1910-es években megkezdődött, de egészen 1930-ig még kitartottak.

Felsőványi Baruch Jenő édesapja, Baruch Jeremiás az Esti Kurir riportja szerint „erdélyi földbirtokos, a marosvásárhelyi petróleum részvénytársaság vezérigazgatója volt. Fiainak az Alföldön vett hatalmas birtokokat. A vagyon legnagyobb részét Baruch Jenő örökölte”. Baruch Jenő ahhoz a generációhoz tartozott, amely teremtés helyett pazarolt: „luxusélete, a lósport, legendáshírű kárlyacsatái lassan felőrölték az óriási vagyont”. Az első világháború után a Bugyi külterületén, Felsőványán található 600 holdas birtoka maradt, de annak jövedelmét is felélte. Az egyre súlyosbodó gondok elől végül 1928-ban az öngyilkosságba menekült.

Ez a kép még a boldogabb időkre emlékeztet. Baruch Jenő ugyanis szenvedélyes automobilista volt, s 1907-től a Magyar Automobil Club választmányi tagja. 1906-ban még Mercedes és Peugeot kocsit használt, majd megvásárolta ezt a Gobron-Brillie túrakocsit. Ugyan a beszerzés pontos dátuma nem ismert, de 1907. nyarán már ezzel a francia autóval vett részt a Herkomer Túraúton.

A karosszériakészítő táblája nagyjából a pedálok alatt található: a landaulet felépítmény a Kölber Testvérek műhelyében készült.

Gregoire

A Ford kereskedőként ismertté vált Hahn Arthur & Tsai vállalat 1912-1913-ban az amerikai autógyár termékei mellett a francia Gregoire túrakocsijaival is próbálkozott. A Géperővel című vállalati újságjukban fennmaradt egy Misura-karosszériás Gregoire ismertetése.

Misura karosszériás Gregoire

Hispano-Suiza

A H6 100. születésnapja kapcsán nemrég írtunk a francia autómárkáról, amelynek 1923-tól létezett hazai képviselete.

Egy 1916-1920. között gyártott kisméretű, 8 lóerós  Hispano valahol Magyarországon (Forrás: Fortepan)

Az első ismert hazai Hispano vásárló Sándor Antal festőművész volt, aki a fennmaradt dokumentumok szerint 1922. márciusában egy Hispano-Suiza H6B autót rendelt meg Carl Schlotterbecktől, a cég svájci képviselőjétől. 1923. szeptemberében Fried Pál nyomda-tulajdonos is vásárolt egy hasonló járművet. Egy hónappal később Tóth Mátyás, egy ifjú autókereskedő, - akinek életrajzát egyelőre homály fedi - aláírta a magyarországi és jugoszláviai képviseletről szóló szerződést. Novemberben a Magyar Érték és Terménybank finanszírozásával megalakult a Hermes Automobil Kereskedelmi Rt, amelynek vezetője Forray Ernő volt. A Hermes alapítói között ott találjuk Forray Ernő fiát, Róbertet. Valószínűsíthető, hogy Róbert és Tóth Mátyás barátok voltak, s így sikerült a megfelelő anyagi hátteret biztosítani. Az igazgatóság sorában Piltzer György is helyet foglalt, aki később az acélszerkezetes karosszériákat gyártó Metallo karosszériagyár vezetőjeként vált ismertté. Rajta kívül Gráber Ernő neve említhető. Ő az 1900-as évek elején az egyik legelső hazai kereskedőnél, Bárdi Józsefnél tanulta a szakmát, majd a Rába autók budapesti képviseletét vezette. A Magyar Automobilkereskedők Országos Szövetségének vezetőségének tagjaként rendelkezésére állt az a kapcsolatrendszer, amely egy teljesen ismeretlen autómárka bevezetéséhez nélkülözhetetlen volt. A Hispano klub által őrzött iratokból kiderült, hogy 1924-ben öt darab Hispano-t sikerült eladni Magyarországon – egy másik statisztika szerint 1924. december 31-én már kilenc db Hispano-Suiza viselt magyar rendszámot.

A Hermes Automobil Kereskedelmi Rt már az 1924-es üzleti évre se adott be beszámolót, Gráber Ernő jelezte is, hogy ő még a közgyűlés megtartása előtt kilépett. Tóth Mátyás már 1924. végén kilépett, s egyéni válallkozóként az Eskü tér 5 alatt folytatta működését egészen az 1929-es gazdasági válságig. Majd 1938-ban rövid időre visszatért, s a Talbot és Hispano márkákat hirdette rövid ideig.

A statisztikák ugyan nem teljesek, de az tudható, hogy 1930. december 31-én 22 darabból állt a hazai Hispano állomány. Ebbe a mennyiségbe nem tartozik bele a Škoda-Hispano-Suiza, amelyből. 1925-1928 között a hazai Laurin&Klement importőr révén néhány példány hozzánk is eljutott. A hazai vásárlók között a legismertebb Fedák Sári színésznő volt.

(Forrás: ADT)

A korábban említett személyeken kívül az eredeti, francia Hispano-Suizát birtokló személyek listája igen sokszínű. Scitovszky Tibor 1924-1925 között külügyminiszter volt, majd a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója. Az egyik leggazdagabb hazai nemesi család, a báró Hatvany-Deutsch família több tagja is Hispano tulaj volt: báró Hatvany-Deutsch Károly két darabot is használt. Báró Hatvany Endre, a főrendi ház tagjának Hispanojára a család úgy emlékezett, hogy olyan hosszú motorházteteje volt, amelyen 12 főnek is lehetett ebédet teríteni. Talán az egyik legkülönösebb alak Somogyi Dezső, egy dúsgazdad nábob aki Mosonmagyaróvártól nem messze, Újrónafőn 1900-1921 között 10 holdas területen épített magának egy barokk kastélyt, beszerzett számos luxuscikket, majd az egész vagyonát elkártyázta. Egy másik Hispano-t Habsburg József főherceg használt egészen a második világháborúig. Fia visszaemlékezése szerint a háború során a család Németországba menekült, ahol 1945-ben az összes autójukat, beleértve a Hispanot is eladták egy teherautóért, amellyel áruszállítási üzletbe fogtak.

Scitovszky Tibor Hispano-Suiza autója a sofőrrel

Hotchkiss

A Hotchkiss francia fegyvergyár 1903-tól automobilokat is készített. Ezekből az első világháború előtt 1-2 darab került be a történelmi Magyarország területére. A hivatalos képviselet megnyitására a 1920-as években került sor: „egy új képviselettel lett gazdagabb a magyar autókereskedelem. A nálunk eddig még csak hírből ismert francia márka, a hires Hotchkiss-kocsik képviseletét megszerezte a Nyugati Garage (V, Csáky-utca 19), ahol már a Párisból tengelyen megérkezett kocsi látható” - adta hírül az Autó és Motorújság 1924. márciusában. Két évvel később már Schmalz József, akinek Autópalotájáról korábban is írtunk vette át a képviseletet – bár az Autó újságírója tévedésből „mintaszerű angol gyártmánynak” titulálta a Hotchkisst.

Schillinger Gyula-karosszériás Hotchkiss (Forrás: ADT)

1928-ban Schmalz Józsefné Hotchkiss autóval győzött a MAC futárversenyén. Egy évvel később a MAC Hősök Emlékversenyén „24 óra alatt 1144 kilométert tett meg. Teljesítménye fenomenális, a legnagyobb teljesítmény, amit höilgyvezető Magyarországon valaha is véghezvitt”. Szintén 1929-ben Zupka Lajos ismert karosszériagyáros Hotchkiss alvázra készített felépítménye került a híradásokba. Ezekkel együtt is a Hotchkiss hazai darabszáma 20 alatt maradt.

Lorraine-Dietrich

1906-ban a Honi Ipar hasábjain a következő hír jelent meg: „a Société Lorraine de Dietrich (Luneville) melynek Budapest autoombil-elárusító raktára van Magyarország részére, rt alapon 5 millió k alaptőkével automobil-gyárat akar alapítani, több magyar mágnás és tőkepénzes hozzájárulásával. A gyár főleg luxus-automobilokat gyártana, mert Magyarországon ezeknek van a legnagyobb kelendőségük”. A Lorraine-Dietrich képviseletét a hazai motorizáció egyik kulcsfigurája, Reiman Gyula intézte, s vélhetőóen ez a híradás is tőle származott. Valószínűsíthető, hogy a tervek csupán kávéházi vágyálmok voltak. 1908-ban Reiman standot bérelt a Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításon is. A Lorraine-Dietrichből csupán néhány darabot sikerült értékesíteni. 1923-ban a Pilot Automobil Rt, 1927-ben a Toldi Motorcar Co reklámjaiban tűnt fel a márka. A Toldi Motorcar Co tulajdonosa, Toldy-Szabó László több futamon is rajthoz állt a képviselet bemutatóautójával – értékelhető eredmény nélkül.

Majola

Bár a Majola 1911-1928 között gyártott automobilokat, Magyarországon csupán epizódszerephez jutott. 1927-ben az akkor 30 éves Szászy-Kovách Ernő és barátja, gróf Vay Arthur két francia kisautó, a Sima-Violet és a Majola képviseletét vállalták el. Szászy-Kovách Ernő 1927. őszén a svábhegyi versenyen a Majola bemutatóautóval indult. A Majola akkor már súlyos anyagi problémákkal küzdött, így a hazai képviseletből sem lett semmi.

Ám ez a bemutatóautó valahogyan átvészelte az évtizedek viharát, s az 1970-es években a romos állapotú kisautót megvásárolta Varga Jenő, az egyik legnagyobb hazai oldtimer-gyűjtő. 1979-ben a La Fanatique Automobile című újságnak írt olvasói levélben mutatta be a számára ismeretlen járművet, amelyet a helyi szakértők azonosítottak be. Közel négy évtizedes hányattatást követően Varga Jenő hagyatékából másik magángyűjtőhöz került a jármű, amelynek restaurálása vélhetően 2020. tavaszán fejeződik be.

A Majola restaurálás közben

Mathis

Émile Mathis Strasbourgban nőtt fel, amely az első világháború előtt Németországhoz tartozott. Fiatalon Ettore Bugattival dolgozott, s a tehetséges mérnök is inspirálta őt saját autógyár alapítására. A Mathis 1910-ben kezdte működését. Az első világháború után Strasbourg már Franciaországhoz tartozott, így a Mathis fénykorában francia cégnek számított. A 1930-as években Mathis a Ford segítségével tudott talpon maradni – a helyben összeszerelt Ford V8-as modelleket Matford márkanéven árusították.

A Mathis már 1912-ben megjelent Magyarországon. Simó Sándor, - aki később Minerva-képviselőként lett ismert, - először a Mathissal kísérletezett. Szemere Jenő garázstulajdonossal közösen megalapított vállalkozása, a Vígszínház szomszédságában működő Hungaria Automobil Forgalmi Vállalat csupán rövid ideig foglalkozott új autók eladásával. Az első világháború után rövid ideig Bárdi József hirdette a márkát. 1926. júniusában Zirner Ágoston, a Zirner Zsigmond & Tsa ékszerész vállalat beltagja a családi vagyon egy részéből autókereskedést alapított. Kezdetben Budán az Alkotás utca 35 alatt, majd Pesten a József tér 1 szám alatt volt a bemutatóterem, ahol a Mathis mellett az amerikai Chandler túrakocsikat is meg lehetett tekinteni. 1927-ben 31 db Mathist sikerült eladnia, 1928-ban már jóval kevesebbet, s 1929-ben le is húzta a rolót.

Morris Leon Bollée

Ugyan a Morris képviseletről később, a brit márkák hazai történetét feldolgozó cikkben lesz szó, de itt érdemes megjegyezni, hogy az 1920-as évek közepén a Fehér Miklós Gépgyár Rt nem csupán a Morris, de a francia liszenszmárka, a Morris Leon Bollée árusításával is próbálkozott.