Szöveg: Horváth Miklós

Fotó: Horváth Miklós és Vezda László

Most már tudom miért hatékonyabb az önkéntes szervezet munkája az eltűnt autók felderítésében, mint a hivatalos szerveké. És most már azt is tudom, hogy akkor is hívhatom őket, ha csak eltévedtem és nem találom az autómat a parkolóházban. Emberekről és autókról szóló történetem főszereplője Vezda László, a Zsaru Magazin fotóriportere és a Nemzetközi Autóvadász Közhasznú Egyesület elnöke.

A képre kattintva a teljes életpályát bemutató galéria látható

Az édesapa újságíró mivoltát és későbbi fegyveres testületi tagságát is továbbörökítette fia életébe. Vezda János újságíró és humorista kézjegyével kezdetben a Magyar Rendőr oldalain találkozhattak a Belügyminisztériumban illetve a Rendőrségnél dolgozó olvasók, ezzel párhuzamosan a Magyar Rádió szórakoztató műsoraiban is közreműködő munkatárs volt és a Ludas Matyiban is jelentek meg humoreszkjei. A rendszerváltás után az apuka a Mikroszkóp színpad háziszerzője is volt és az ő nevéhez fűződik a nagysikerű Zsaru kabaré kitalálása. Az édesapa életpályája meghatározta fia, a későbbi Autóvadász életét: belügyi dolgozók gyermekeinek fenntartott óvodába és iskolába járt, ahol mindennapos látvány volt a rendőrautó és az egyenruha, e miatt nevezhető nem meglepő fordulatnak az ilyenkor szokásos „…rendőr akarok lenni!” felkiáltás. Idővel azonban nem lanyhult ez a fellángolás, hanem szilárd küldetéstudattá módosult, a Pannónia utcában látott delegációk kíséretét ellátó Mercedesek láttán. Laci céltudatosan immár nem csak rendőr akart lenni, hanem a küldöttségi "csíkos" Mercedes sofőrje, amiből akkortájt összesen három darab volt az országban. Szerencsére az édesapától nemcsak zsurnaliszta géneket örökölt Laci, hanem jó humorérzéket is, és nem érezte szándékos pályaeltérítésnek azt a pillanatot, amikor egy SMENA fényképezőgépet kapott 9 éves korában.

Tényleg nagyon korán kezdte

Ennek köszönhetően Laci általános iskolai évei és a tinédzserkora kissé eltért a generációjától megszokottól: édesapja munkahelyén hamar megtanulta a fotózás és laborálás rejtelmeit és 16 évesen már a Mai Nap és a Kurír napilapokban is jelentek meg fotói. Az érettségi bizonyítvány megszerzését követően pedig – az akkor jellemző trenddel ellentétben – besétált az illetékes hadkiegészítő parancsnoksághoz és jelentkezett sorkatonai szolgálatra az ott dolgozók nagy meglepetésére. A mostani harmincasok voltak (köztük én is) a sorkatonai szolgálat megszűnése körüli huzavona érintettjei a kilencvenes évek végén. Ebben a „szabaduljunk meg minden rabigától” hangulatban már lényegesen nagyobb számban kértek halasztást a sorköteles fiatalok, vagy megpróbálták kijátszani az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot. Mivel Vezda Laci és jómagam egy korosztályt képviselünk (még a születési évszámunk is megegyezik) személyes ismeretségi körömben is több esetről tudok, amikor kortársaink mindent bevetve igyekeztek inkább elkerülni ezt a nemkívánatos eseményt, kisebb-nagyobb sikerekkel. Vezda Laci nem tartozott közéjük, sőt! A kitartásáról ismert autóvadász azzal az eltökélt szándékkal kívánt angyalbőrbe bújni, hogy saját preferenciája szerinti alakulathoz soroltassa magát, hiszen aki így került a sorozóbizottság látókörébe, annak kijárt az a privilégium, hogy oda került, ahová kérte magát. Főhősünk ezzel a bátor lépéssel megúszta a díszszázadot, és 1997. augusztus 20-án bevonult az adyligeti határőr laktanyába, ahonnan már csak egy lépésre volt attól, hogy fotóriporterként dolgozhasson a Határőr Magazinnál. E beosztás megszerzéséhez azonban már szükség volt egy jóbarát édesapjának a közbenjárására, amit követően Laci részére elérkezett a Kánaán. Bocsánat a költői túlzásért, de a visszaemlékezésben számomra ilyen áthallása volt a beszámolónak, hiszen hetente csak egy alkalommal kellett a laktanyában megjelennie, és a rászabott szerkesztőségi munkát a legszükségesebb megalapozó időszaknak tekinti azóta is, annak ellenére, hogy néha csak tíz deka párizsi beszerzése volt a harci feladat.

A daliás határőr uniformishoz jár a csajozós verda

A kilenc hónappal későbbi leszereléskor, mint az utolsó sorkatonai szolgálatát teljesítő határőr, Vezda kolléga mondta az ünnepi búcsúbeszédet, részévé válva ezzel a Magyar Határőrség és a történelem emlékezetes momentumainak. Interjúalanyom életútjának egy nem meglepő, de annál fontosabb lépése következett: hivatásos állományba vételének kérelmezése után az idegnerendészeti tapasztalatszerzés érdekében a Ferihegyi reptérre került, mint határőr "kísérő". A segítőkészségének abszolút kedvezett, de érzékeny mivoltát rendszerint kihívás elé állította az itt végzett munka, ugyanis a menekültek számára létrehozott közösségi szállón dolgozott, ahol a bajba jutott vagy problémás bevándorlók segítője volt. Az esetenkénti visszatoloncolások annyira megviselték, hogy nem várta meg az egy év elteltével időszerűvé vált áthelyezését, és kérelmezte, hogy szakmába vágó területen dolgozhasson ismét. A sorállományúként megismert Határőr Magazin szerkesztősége volt az egyetlen hely, ahol ezt megtehette és attól kezdve a 2008-as integrációig ott is maradt, mint fotóriporter. A lopott autók felkutatása ebben az időszakban keltette fel az érdeklődését, miután 2001-ben Sánta Lászlóval személyesen is találkozott egy rendőrnapon. A már említett kitartásra és a hozzá tartozó megszállottságra nagy szükség volt, hiszen a tényleges autóvadászat megkezdéséig még három év telt el, de mivel megvolt az indíték – segíteni lehet bajba jutott embereken – és lehetősége volt résztvevőként is megízlelni egy-egy éles vadászatot, minden adott volt ahhoz, hogy Laci felvegye a tolvajtempót..

A külfödi rendszámokkal visszaélők ellenőrzése a rendőrséggel

Mit is takar valójában ez a kitartás és megszállottság? Tíz év elteltével és több száz felderített üggyel a háta mögött Laci elmondása szerint számtalan olyan tulajdonságot, amiknek még a létezéséről sem tudott. Kezdjük a külső összetevőkkel: először is, mivel egy non-profit egyesületről van szó, kellett egy főállás, mely által biztosított a személyes anyagi és egzisztenciális háttér. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy a közhiedelemmel ellentétben, az autóvadászok nem kapnak fizetést a keresésért és a megtalálásért sem. Sőt, az üzemanyagot legtöbbször a konyhapénzből fizetik, és minden esetben a családra vagy pihenésre szánt idejükben teszik a dolgukat. Aztán szükség volt a technikai eszköztár meglétére és az online felület működésére jószívű, anyagi és nem anyagi jellegű hozzájárulásokra. Azonnal teszi is hozzá Laci, hogy ezúton is köszönetét szeretné kifejezni az Autós Nagykoalíciónak és a Fiat Magyarország haszongépjármű üzletágának, valamint az online hátteret biztosító Flexbit Kft-nek és a weboldalt kezelő Takács Szilviának. Ennél a pontnál kicsit megálltunk, merthogy szóba kerültek a támogatószerzés kapcsán tapasztalt nehézségek, amik mindennél jobban demotiválóak – Laci szerint. Ekkor tettem fel a kérdést, hogy van-e más is, ami kedvét szegi és mi által lép át az efféle akadályokon? Mosolygó arccal jött a válasz, hogy nap mint nap történnek jó dolgok és ezzel együtt a rossz dolgok sem maradnak el. „Persze, hogy kapok hideget-meleget, ami néha csak egy érezhető hozzáállásban nyilvánul meg, néha pedig szándékos rosszindulat formájában” – tette hozzá az Autóvadász. „Például a Pandán több helyen is rongálások nyomai vannak, előfordult már hogy összerugdosták, de megtörtént, hogy maró folyadékkal öntötte le valaki egy parkolóban. Mintha az emberek nem tudnák, hogy ez az egyesület nem állami finanszírozásból tartja fenn magát és a tagok tényleg áldozatot hozva, segítőkészségből vállalják a szolgálatot. Éppen ezek miatt gondoltam, hogy fontos amit csinálunk, hiszen nem magunkért tesszük és amikor a sokadik zörgetésre sem nyílik meg az ajtó, akkor elgondolkodik az ember, hogy lehet, hogy mégsem annyira fontos ez a munka. Bennem háromszor is megfordult, hogy abbahagyom. Aztán egy hét sem telt el és annyi megkeresést kaptam, hogy azt mondtam soha többé nem állok le. Ameddig benzinem lesz, addig autóval megyek. Ha kifogyna az üzemanyagom és pénzem se lenne a tankolásra, akkor gyalog mennék tovább, ameddig a lábam bírja. Ebből következik, hogy ha már nem tudok felkelni és elindulni otthonról, talán abbahagyom! Húszéves voltam, amikor egy hozzám közel álló ember azt mondta: ’…most úgy érzed meg tudod változtatni a világot, de harmincon túl már nem így lesz!’ Harminchat éves vagyok és ötször erősebben érzem magamban ezt a késztetést, mint húszéves koromban” – érkezett a frappáns és őszinte válasz.

A kisemberek hálája átlendíti időről-időre a holtponton

Ezen felbuzdulva vágok közbe és kérem, hogy mesélje el a legviccesebb történetét, hiszen az ember és az autó találkozása rendszerint végtelen tárháza a mókás történeteknek! Egy hölgy tulajdonos bejelenti a rendőrségen, hogy eltűnt az autója. Az Autóvadász a helyszínre érkezve megtalálja az autót sértetlenül, pontosan ott, ahonnan a bejelentés érkezett (egy ismert 13. kerületi szórakozóhely közelében). A telefonon nehezen elérhető tulajdonosról a helyszínen kiderül, hogy cefetül berúgott előző este és a kijáratot ugyan megtalálta valahogy, de az autóját már nem, ezért tett bejelentést a rendvédelmi szerveknél. Természetesen semmilyen látható nyoma nem volt az állítólagos eltulajdonításnak, de a hölgy ragaszkodott az általa igaznak vélt verzióhoz, annyi kiegészítéssel, hogy minden bizonnyal azért került vissza az autó a tett helyszínére, mert őnagysága ismert és befolyásos ügyvéd. Utóbbi információt senki sem kérdőjelezte meg, de miután az autóban további két vodkás üveg hevert, továbbra sem nyert igazolást a beijedt tolvajok sztorija. Hasonlóan mulatságos és sokkal gyakoribb eset a bevásárlóközpont parkolójából és mélygarázsokból bejelentett eltűnés. Ilyenkor általában az emeletet vagy a kijáratot tévesztik el legtöbben, és amikor ennek a lehetőségét megemlíti Laci, rendszerint jön a felháborodás, hogy „Ön szerint én hülye vagyok?”. Aztán persze jönnek a szabadkozások és mentegetőzések, miután a biztonsági szolgálattal vagy a helyszínre hívott rendőrökkel átgurulnak az épület túlsó felére. Az egészséges humorérzékről is tanúbizonyságot tett Laci az alábbi történet elmondásával: egy Pest megyei településen, az úgynevezett Renault-falván járőröztek. Itt az egy főre eső Renault szerelők és bontók száma irracionálisan magas, ezért is látogatják sűrűn a települést. Éppen gyalogos bejárás zajlott, miközben elhaladt mellettük egy autó, aminél megtörtént a beazonosítás és jelzett is a kamera, hogy „action” van. Laci, mint az őrült, ki letépte láncát rohanni kezdett utána. Nagyjából tíz másodpercig tartott a futva üldözés, mire a racionális gondolkodás átvette a reflex-szerű reakció felett az uralmat, és visszasétált kollégájához, mivel autóban ülve kicsit gyorsabban utolérték a delikvens járgányt és tulaját.

Kicsi és mindent tud - most már nem kell a laptop az autóba

A vérlázító és egyben megalázó eset: egy BMW 6 cabrio megrongált zárszerkezettel állt egy újpesti kertes házas övezet parkolójában, ami gyanús lett egy ott lakó számára. Bejelentette és az ellenőrzés során kiderült, hogy valóban körözés alatt álló járműről van szó. A helyszínre érkezett tulajdonos az ilyenkor szinte visszatarthatatlan köszönet vagy hála szikráját sem mutatta ki, sőt azt gondolta neki ez jár, hiszen gazdag és befolyásos és egyébként még az is lehet, hogy ennek köszönhető, hogy meglett az autója. A rendőr kollégákkal és az Autóvadásszal olyan mértékben volt fölényes és lekezelő, hogy Laci inkább hátat fordított és lelépett. Ugyancsak lakossági bejelentés alapján találtak meg Székesfehérváron egy autót, ahol a tulajdonos nyomravezetői díjat ajánlott fel. Az Autóvadász továbbította ezt az infót a bejelentő felé, aki azon nyomban az egyesület részére kívánta felajánlani a nyomravezetői díjat, hiszen ő csak állampolgári kötelességét tette, viszont az érdemi munka az Autóvadászoké. A tulajdonos mindent megígért az átvétel idején, de azóta sem jelentkezett. Az érem másik oldalán vannak azok az egyszerű emberek, akiknek egyik pillanatban se pénzük, se autójuk, viszont az örömhír hallatán kiderül, hogy hatalmas adakozó szívük van. A keserű hangulatot oldandó, Laci elmondta, hogy egy 25 éves Skoda 120 megtalálásakor az autó gazdája azt mondta, hogy most éppen nincs pénze, de a következő hónap elején utalni kíván ötezer forintot a weboldalon megtalálható bankszámla számra. Laci válasza gondolkodás nélkül az volt, hogy meg ne tegye! Ha mégis megtenné, azon nyomban visszautalom a pénzt – jött a válasz.

A kis Panda már 8 éve hűséges társa - kb 120 ezret futott

És amire a legbüszkébb: a közelmúltban feltárt tárnoki gyilkosság, melyről itt olvashatnak, valamint a hosszú évek munkáját felemésztő külföldi rendszámmal való visszaélések felgöngyölítése. A Határőrség hivatásos állományú tagjaként a nigériai rendszámok jogtalan használatával kapcsolatban végzett munkájáért Országos Parancsnoki elismerésben részesült. Néhány évvel később pedig a NAV ismerte el lelkiismeretességét, amit az Európai Unión kívüli rendszámok ügyében végzett munkájáért kapott.