Szöveg: Horváth Miklós, Fotó: Horváth Miklós, Driving Camp

A hétköznapi emberek számára a Köves Szilárddal való találkozásnak manapság két apropója lehet. Aki gépjárművezetésből forgalmi vizsgázik, annak jó eséllyel lehet vizsgabiztosa, és ez esetben csak a visszapillantó tükörből látja. Egyébként pedig az „új szerelmének” nevezett Driftiskola tréningjei és bemutatói kapcsán találkozhat vele az a réteg, akinek már van jogsija, ereiben százas oktánszámú benzin csörgedezik és a kilinccsel előre haladás képzett művelője kíván lenni.

Képre kattintva galéria nyílik

Mindkét esetben emlékezetes lesz az együtt töltött idő, meglátásom szerint azért, mert Szilárd életében nincsenek szerepjátékok. Nem játssza meg a szigorú vizsgabiztost, sem a laza driftoktatót, hanem minden helyzetben önmagát adja: előbbi kapcsán a szakma iránti elkötelezettsége dominál, utóbbi esetében pedig a technika tisztelete és egyben imádata. A mindig mozgásban lévő vezetéstechnikai tréner életében azonban nem mindig szóltak a mindennapok a masinákról és a közlekedésről. Szilárd kétéves volt, amikor édesapja eladta a család 500-as Trabantját, és mivel nem volt autós megszállott a családban, sokáig nem is érzett magában ambíciót az autós szakma iránt, olyannyira, hogy 10 évesen műszerész akart lenni és 18 évesen az is lett. A zuglói gyerekkor éveiről elmondható, hogy abszolút mentesek voltak minden olyan behatástól, amit normál esetben elképzelnénk egy magas kvalitású oktató, tréner és vezetéstechnikai szakember előéleteként. Az első autóvezetős emlékek között keresgélve azért kiderült, hogy az Építési Minőségvizsgáló Intézetben dolgozó id. Köves Szilárd munkájából kifolyólag igénybevett szolgálati autó sofőrjeinek köszönheti, hogy 12 évesen kipróbálhatott egy nagy Polskit.

Driving Camp rendezvényen Istenes Lászlóval és Herczig Norbival

Sokan nem gondolnák, hogy a manapság szaktekintélynek számító vizsgabiztos és vezetéstechnikai tréner egykor csőnadrágot és Ricse-kendőt hordott, vállán pedig a kultikus üzeneteket viselő szimatszatyor lógott. Ennek okán nem volt szüksége autóra, hiszen egy vérbeli rokker tömegközlekedik, vagy stoppal jut el a kívánt célig, általában Szilárd is ezt tette. Az akkori rajongói csoportok és a hozzájuk kapcsolódó öltözködési stílusok közül talán nem nehéz kitalálni melyikbe tartozott Szilárd. A legismertebb rajongói szegregációt az Abba és a Boney M. generálta, de a fiatalokat a popper, csöves és digó stílus is megosztotta, valamint aki a felsoroltak egyikébe sem tartozott, de rokker volt és lázadott, azok „Piramis-osnak”, vagy „Omegásnak” vallották magukat. A pálfordulást egy általános iskolai osztálytárs édesapja által mutatott zenéi hozták. Ennek az emlékezetes momentumnak köszönheti a vizsgabiztos például a Gypsy zenei világának megismerését, mindemellett olyan zenekarok is említésre kerültek, mint például a Beatrice, Hobo vagy az 1979-ben indult Edda, valamint a 60-70-es évek blues zenéi és az Animals  (Felkelő nap háza). A mai napig ezek a zenei ízléséhez legközelebb álló együttesek – folytatta a felsorolást az instruktor, de a személyes rangsort egyértelműen a Pink Floyd vezette. Természetesen, ha már szóba kerültek a 60-70-80-as évek, akkor már a kedvenc filmeket és azok emlékezetes autós jeleneteit is kiveséztük. A téma kapcsán Cserhalmi György Zsigulis jeleneténél időztünk egy kicsit, ami a magyar filmgyártás egyik remekében, a Dögkeselyű című filmben látható, és ezzel együtt a Pogány Madonnában Ötvös Csöpi (Bujtor István) nevéhez fűződő üldözéses jeleneteket is megbeszéltük. Ez utóbbi esetében megtudtam, hogy Köves Szilárd anno trolibusz vezetőként találkozott egy taxisofőrrel, aki kaszkadőrként szerepelt az említett filmben és elmondta, hogy a filmbéli baleset nem egy megrendezett jelenet volt, hanem valóban megtörtént.

Az talán innen is látszik, hogy egy V8-as lapul a motortérben

Ennél a résznél éreztem, hogy témánál vagyunk és megkérdeztem a tapasztalt trénert, hogy milyen autókat szeret, és jelenleg mit használ. A válaszban nem egy konkrét típus szerepelt, hanem egy ars poetica, miszerint Szilárd számára a preferált autók nagyköbcentis benzinesek és hátsókerék-hajtásúak. Ez sok mindent megmagyaráz, gondoltam magamban és vártam a folytatást. „Jelenleg egy 23 éves Volvo 940-nel nyomulok, ami nagy, kényelmes és a kora ellenére is minőségi hangrendszere van” – mondta a mondanivalókkal bíró zenéket kedvelő instruktor. A megvásárlás apropóját a rendszeres utánfutó vontatás szülte, amivel a teherautó-vezetők képzéséhez használt szimulátorokat szállítják. Ha most kellene választania az utóbbi években megjelent modellek közül, akkor a privát Top3-as listáján szereplő BMW-k, Mercedesek és Lexus-ok lennének a legesélyesebbek. Pár másodperces gondolkodás után azonban kibökte, hogy nagy valószínűséggel a japán luxus márka mellett döntene. A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban azt is elmondta, hogy szerinte a Toyota GT 86-ot pont neki találták ki, de ha élmény autóról van szó, nem mehet el szó nélkül a Mazda MX-5 és a Honda S2000 mellett sem. Stílusában és tudásában mindkettőt magához illőnek tartja, csupán a Mazda esetében lenne kizáró ok a nyitható vászontető, amivel nem szívesen élne együtt a mindennapokban. A folytatásban elmesélte azt is, hogy 2006-ban a BMW Driving Experience-nél 30 napig használhatott egy M6-os bömöst, úgy, hogy teljes anyagi felelősséget kellett vállalni érte, miközben az ügyfeleket maradandó élményben kellett részesíteni, tehát az autó tűréshatárait súrolva végrehajtani az igénybevételeket. Szilárd elmondása szerint az első nap még „Kezét csókolom”-ot köszönt neki – mivel tiszteljük az 500 lóerőt és a fizikát, tette hozzá mosolyogva, a teszthónap vége felé azonban már többször elhangzott az is, hogy „haladjunk már öreglány”. „A későbbiek során, vezetéstechnikai oktatóként Nissan GT-R-t is használhattam, ami szintén mély nyomot hagyott bennem” – ezzel a gondolattal zárult a régi szép idők fejezetünk.

Ezzel az autóval és ráadásul vizsgabiztosként ki hinné el róla, hogy rokker volt és gyalog járt?

A jogosítvány megszerzésére 23 évesen határozta el magát, azt megelőzően pedig csak a sorkatonai szolgálat idején kapott időnként engedélyt a telephelyen gyakorlásra. Foglalkozás-szerűen a közlekedéssel 1989-től kezdett foglalkozni, mint irányítástechnikai műszerész a fővárosi jelzőlámpa szerviznél. Az állásinterjún megkérdezték, hogy rendelkezik-e jogosítvánnyal és nagy büszkén válaszolta, hogy igen, bár a pecsét csak az azt megelőző napon került a B-kategóriára. Ezt követően jött a mélyvíz. Ha Szilárdnak munkája volt, akkor azt általában egy nem működő jelző lámpa okozta. A BKV-s közlekedést jól ismerte, de autóval több esetben is gondot okozott számára a tájékozódás, ráadásul a problémás helyek megközelítése – a torlódások miatt – tovább nehezítette a pályát.

A Vodefone Red esemény napján Jenson Button-nel egy színpadon Zsámbékon

Köves tanár úr első autója egy ezerkettes Zsiguli volt, ami természetesen drága és rossz vétel is volt egyben, tehát egy sokak számára ismert forgatókönyv szerint indult Szilárd életében ez a fejezet. A munkahelyi autóparkban azonban a termelőszövetkezeteknél népszerű dobozos Izs, a kor Gran Turismo-jának számító Wartburg 353 Tourist és az állami flotta tenderek örök nyertese, a Barkas állt rendelkezésre, és interjúalanyom biza’ sok tízezer kilométert autózott velük a fővárosban. Ahogy teltek az évek, gyarapodott a rutin, és megtudtam, hogy a sok városi közlekedés gondolatébresztő hatása ebből az időszakból származott Szilárd húszas éveinek derekán. Látta az oktató autókat és nem értette, hogy a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten miért nem mehetnek egymás mellett az egy irányba haladók. Az oktatói munkát pedig kívülről egy nagyon zsíros és irigylésre méltó elfoglaltságnak tartotta, ugyanis úgy tűnt, hogy semmi dolguk sincs, csak ülnek az autóban, mindig vannak szép lányok a tanulóvezetők között, és minden bizonnyal dől a lé ezen a pályán, különben nem lennének ilyen sokan. Nem kellett sok idő, hogy ez a prekoncepció megdőljön, és a saját bőrén tapasztalja meg, hogy ennek a fele sem igaz! Az oktatói pályafutás előzményeiről csak annyit tudtam meg, hogy egy rendőrségi pszichológussal történt találkozás keltette fel az érdeklődését. Ezt követően felkészülés, vizsgák és 1994-től Gömb Autósiskola néven megkezdődött a társas vállalkozás működése.

A folytatásban Autósiskolás és Driftiskolás sztorik következnek, valamint a vezetéstechnikai pályán tapasztalt érdekességek és tanulságok.