Kép és szöveg: Horváth Miklós

A megbízhatóságáért kedvelt és a megfizethetősége miatt népszerű japán márka a túra endurójának zászlóshajóját – a DL1000 V-Stormot - vette leginkább kezelésbe. Mivel az elmúlt négy év során a 650-es kistestvér kapott több törődést, azonban a vásárlói érdeklődés a recesszió ellenére is töretlen a nagyobb hengerűrtartalmú endurók iránt, elérkezettnek látták az időt a nagyutazó felzárkóztatására. A méretes túragép megjelenése a múltat idézi, műszaki tartalma pedig egyértelműen a jelen kihívásainak kíván megfelelni. A DL sorozat egy évtizedes formanyelvét átírták a hamamatsui mérnökök, és az 1988-ban megjelent DR sorozat kacsacsőrének újkori értelmezésével tisztelegnek az előd érdemei előtt. A TL1000-től örökölt, 90 fokos V2-es erőforráshoz lényegében nem nyúltak és ennek köszönhetően a karakteres, messziről felismerhető hangorgánum megmaradt.

A módosítások elsődleges célja a mai elvárásoknak megfelelő fogyasztási és károsanyag-kibocsátási értékek teljesítése volt és persze a karakánabb nyomatékleadás. A 100 lóerős maximális teljesítmény 8000 ford./percnél jelentkezik, a 103 Nm-es forgatónyomaték pedig már négyezres főtengely fordulatnál kicsavarná alólunk a hátsókereket, ha nem kapott volna a gép egy igény szerint deaktiválható kipörgésgátlót. A legnagyobb újdonságok egyike, hogy az ABS mellett a 2014-es DL1000 szériafelszereltsége az említett menetstabilizáló elektronika, ami három fokozatban állítható, de további komfort és biztonsági kütyük is elérhetőek, amit nem csak világjáró motorosok fognak értékelni. Ilyen például a dőlésszögben és magasságban is állítható szélvédő-plexi, az ülésmagasság módosítását biztosító nyereg és a markolatfűtés, vagy a 20 literes üzemanyagtank.

Ha hihetünk a gyár által megadott 4,8 literes fogyasztási adatnak egy közel 400 km-es hatótávval számolhat a leendő tulajdonos, ha nem térünk le az aszfaltútról. Ellenkező esetben sem kell aggódni a legközelebbi benzinkút messzesége miatt, viszont a keményebb terep leküzdéséhez elengedhetetlen a kartervédő lemez felszerelése és a tízküllős öntvény felnik fűzött küllősre cserélése. Vigasz lehet, hogy a futómű és a fék minden bizonnyal jól kiszolgálja majd a könnyű terepes és nagypakkos országúti kalandokat, mivel elöl egy minden paraméterében állítható, 43 mm-es, fordított KYB teleszkóp simítja el az úthibákat, hátul pedig a korábbi modellekből is ismert központi rugóstag dolgozik a tőle megszokott minőségben.

A lassítást és a megállást a 228 kg menetkész tömeghez jól méretezett és ABS által felügyelt 310 és 260 mm-es féktárcsák, valamint az azokra ható négydugattyús TOKICO és egydugattyús NISSIN féknyergek végzik. A nagy érdeklődésre való tekintettel a modellnek saját weboldala is készült (http://www.suzuki-vstrom.com), ahol a koncepció megszületésétől kezdve a tervezés és tesztelés minden fázisáról láthatunk-hallhatunk beszámolókat, egyúttal a szezon kezdete előtt üzletekbe kerülő modell minden részlete is megismerhető.

A Suzuki 2014-es motorpalettájának másik két újdonsága az UH típuskóddal ellátott Burgman 125 és 200 köbcentis változatainak faceliftje. Az egyhengeres, folyadékhűtéses, négyütemű blokkhoz és a hozzákapcsolt fokozatmentes automata váltóhoz jelen esetben sem nyúltak, viszont a hajtott kerék állítható rugóstagot kapott. A fékhatás növelése érdekében 20 mm-rel nagyobb lett az első féktárcsa (240 mm) és a blokkolásgátló (ABS) a szériafelszereltség részévé vált.

A díványrobogók ülésmagassága változatlanul 735 mm, ellenben a szélvédelem növelése érdekében 110 mm-rel magasabb plexit helyeztek a műszeregység mögé. Apropó, műszerek! Az új LCD kijelző a pontos idő, benzinszint és haladási sebesség mellett az átlagfogyasztást, a fordulatszámot és a gazdaságos kezelést is visszajelzi. A gyár szerinti fogyasztás a kisebb motor esetében 2,9 liter, a kétszázasnál pedig 3,3 liter 100 kilométerenként.

Természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül a megújult külsőt sem, hiszen a nagytesók formajegyei köszönnek vissza elöl-hátul mindkét motoron, ami nem véletlen, merthogy a 400-as és 650-es Burgman-nek már van egy népes rajongótábora, melynek farvize talán ad egy kis megnyugvást a marketing csapatnak. Ezért a lámpatestek formája és az idomok vonalvezetése is az elegáns családtagok nyomdokait követi és persze a tároló rekeszek űrtartalma is gyarapodott, hiszen a szépség mellett a praktikusság is fontos a nagy tervek megvalósításához.

Az idei év első negyedének végéig Spanyolországban készültek az Európában is népszerű scooterek (a 125, 150 és 200 ccm-es modellekből 11 év alatt majdnem 150 ezer darab került eladásra), azt követően viszont Tájföldre költöztették a gyártás helyét, mert az amerikai piacon tervezett terjeszkedéshez kellett igazítani a termelési kapacitást.