Nagyon beindult a SEAT, eladási és üzleti rekordokat halmoz, és egyre rangosabbnak számít a Volkswagen konszernen belül – minőségben és technikában hozza a VW és a Skoda nívóját, de rátesz egy jól eltalált fiatalos, sportos, laza, mediterrán aurát. Autói éreztetik, hogy a mondén és divatos Barcelonából érkeztek, sokan választják őket a cseh és német testvérmodellek helyett. A jelen esetben a VW Tiguan Allspace és a Skoda Kodiaq ikertestvéréről van szó, amely a katalán Tarragona ókori nevét kapta, így lett Tarraco.

Tekintélyes, szép nagy kocsi, van tömeghatása – nemcsak szemre, hanem azért is, mert van benne anyag. Férőhelye pazar, elöl és a második sorban is, ahol félig kinyújtott lábbal, lazán szétterítve lehet újságot olvasni. A harmadik, kétszemélyes sor persze csak gyerekeknek való, ez a bútorzat el is vesz valamennyit a csomagtérből, de a nagycsaládosoknak járó 2,5 millió forintos kedvezménnyel a vételárból is.

Ha ezek alapján próbálom behatárolni a vevőkört, olyan famíliára gondolok elsősorban, ahol tudnak prémiumkategóriára költeni, a nagyobb gyerekek már felnőttnyi helyet igényelnek, de van egy-két kisebb is. Ha mind együtt utaznak, kellhet egy tetődoboz, amikor viszont egyedül, vagy szűkebb körben indul sportolni a családfő, simán elnyel a kocsi 760 – 1775 literes poggyásztere néhány biciklit, könnyűbúvár felszerelést vagy siklóernyőt.

Mindehhez elegendőnek, de nem túlzottnak vélem a kipróbált 2.0 EcoTSI DSG 4DRIVE Xcellence változat 190 lóerejét, hiszen a lágyan, de figyelmesen ügyködő hétfokozatú automatával és összkerékhajtással kistafírozott jármű élénken mozog vele, simán felmenne a sípályához, vagy le a horgászhelyre, és nem cél, hogy őrült gyorsulásoktól vagy dinamikus kanyargástól tengeri betegek legyenek az utasok.

Egész jellegénél fogva is inkább méltóságteljes, de azért húzós tempójú utazásra ösztönöz a Tarraco. Motorhangot alig hallani, sőt meglepően csendes nyitott állapotban a nagy tolótető is. Nyugodtan átadhatja magát az ember a zene élvezetének, miközben nagy képernyős navigátorra bízhatja a tájékozódást. A kocsi felszereltségének elsorolása kitöltené az egész cikket, nem is kezdek bele, komplett a biztonsági- és komfortarzenál. Motorindítás persze nyomógombbal, a tolatást színes kamerakép könnyíti meg, segédvonalakkal.

Menet közben könnyed hatást kel a Tarraco, rugózása finoman reagál az apróbb egyenetlenségekre – persze tudjuk, hogy minél nagyobb a kocsi tömege a kerekekéhez képest, annál könnyebb ezt elérni –, a nagyobbakat pedig egyszerűen elnyeli. Aranyat ér az adaptív lengéscsillapítás! Kanyarban érezni a „nagy vas” húzását, de egyáltalán nem zavaró mértékben, épp csak figyelmeztet, hogy ne sokalljunk be az elég magas súlypontú batárral. Komolyabb terepre menni nem volt alkalom a rövidke menetpróbán, de persze a tervezők sem gondoltak nehezebb feladatra egy présház vagy vadászház elérésénél. Sziklákra, dagonyába úgysem tízmilliós kocsival megy az ember.

Külön kérdés, hogy a 17 és 20 col közötti felniválasztékból melyiket érdemes megrendelni. Olyan sportos vezetésre, amely igazán indokolná a legnagyobb méretet, rajta erősen „peres” gumival, úgysem a Tarraco a SEAT legalkalmasabb modellje, én biztos kihasználnám a magasabb oldalfalú abroncs komfortelőnyét, de a vásárlók túlnyomó többségénél amúgy is ízlés- és divatszempontok döntenek.

Ami a belső teret illeti, korrekt az anyagminőség és a kidolgozás, minden megvan, ami szem-szájnak ingere, de nekem kissé komor hangulatúnak tűnt a sötét színvilág, és szívesen vettem volna valamit a kocsi hazájának pálmafás, oldott atmoszférájából, Gaudi épületeinek összehasonlíthatatlanságából. Amint magamra csuktam az ajtót, akár Prágába vagy Drezdába is képzelhettem magam, sehol sem volt Barcelona varázsa.  

Ettől függetlenül persze sikerre hivatott a Tarraco, hiszen pontosan azt adja, amire napjaink befutott embere és családja vágyik. Meg kell küzdenie viszont egy házon belüli konkurenssel, az Alhambrával – soha rosszabb lelki harcot, mintha e kettő közül kellene választani!