Egy autó, legyen az saját vagy taxi, sokkal kényelmesebb, mint a busz, elméletben pontosan oda tudja vinni utasát, ahová az menni szeretne, nem csak a célállomás közelébe. Ez persze városokban csak elméletben igaz, éppen a rengeteg helyet foglaló autók miatt, de vidéki utazások során rengeteget számíthat, hogy nem a célállomásunkhoz legközelebbi buszmegállóba érkezünk (ami akár kilométerekre is lehet valódi célunktól) hanem pontosan oda, ahova akarunk.

Sajnos a kényelem előtt álló akadályok a városokban ellehetetlenítik, hogy az autókat valóban arra használjuk, amire vannak: ha a torlódások gazdasági költségeit nem is vesszük figyelembe, akkor is láthatjuk, hogy az autóval utazás előnyei igen korlátozottak, hiszen rengeteg esetben gyorsabb elsétálni egy villamosmegállóba, majd leszállás után elsétálni a célunkhoz. A költségeket sem szabad elfelejteni, hiszen forgalmasabb helyeken elég gyorsan kifizetjük a parkolásra egy havi bérlet árát. Több közlekedés-szakértő is állítja, elkerülhetetlen a kiterjedt úthasználati díj bevezetése, hiszen ez az egyetlen módja, hogy a városvezetők a racionális döntések és a hatékony közlekedés felé mozdítsák el a városok lakóit.

A Tetris hasonlathoz visszatérve, gondolkozzunk el egy pillanatra, mi lehetne a megoldás: elméletben lehetne növelni a járműveknek szánt területet, de ez nem működhet, a városok nagy része már most is az autók számára van fenntartva. Mint szinte mindenre, erre is van már okostelefonos applikáció, de az erre a célra kitalált BlaBlaCar (egyfajta "ride-sharing koncepció") hosszabb utakra van tervezve, a városi forgalomcsökkentésre a folyamatos növekedése ellenére sem alkalmas.

Nálunk egyelőre nem elérhető, de nyugatabbra már vannak innovatív ötletek, amik a taxik megosztását próbálják megkönnyíteni. Ilyen például a Londonban már elérhető Maaxi applikáció, ami szlogenje szerint a taxikat a buszoknál is olcsóbbá akarják tenni. Az ötlet lényege, hogy az app tartalmaz egy útvonaltervező funkciót, így ha többen is ugyanazon az útvonalon mennének ugyanazon időpontban, megosztják a taxit és így a költségeket is. Persze ehhez kellenek bizonyos feltételek, amik például Budapesten nem biztosítottak. Kezdjük ott, hogy nálunk nincs akkora hagyománya a taxizásnak, mint az angol fővárosban, valamint Magyarországon alapvetően nehéz lenne a számos taxi társaságot egy közös platformra terelni. De kétségtelen, a taxik már kiépült infrastruktúráját kihasználva sokat lehetne javítani a városok túlterheltségén.

DrivingSales.com

Hogyan vehetnének részt ebben az autógyárak? Persze, ők gyártják az autókat, de például a Daimler Mobility Services Moovel nevű alkalmazása ride-sharing fuknciót is tartalmaz, de ennél jóval aktívabban is részt lehetne venni az újításokban. Mivel ők gyártják a rendszer alapját, az autókat, jelentős versenyelőnyük lenne a területen. Egyrészt elképesztő marketingértéke lehetne, ha a gyártók kínálnának autóikhoz megosztásra alkalmas szolgáltatást. A felhasználók kaphatnának pontokat utazásaik után, amit később akár kedvezményre válthatnának a gyártó saját autókölcsönzőjénél. A taxisok vagy az autójukat megosztó tulajdonosok pedig kedvezményt kaphatnának a szervizek során, vagy autójuk lízingdíjából.

Persze a gyárak érdeke, hogy az emberek a városokban továbbra is velük maradjanak, mind a szervizek igénybevételével, mind a termékeik vezetésével. De ahogy új igények jelennek meg, a gyártóknak új területeken kell szolgáltatásaikat kínálni, ha a jövőben is azt akarják, hogy az ő tevékenységük (legyen az járműgyártás vagy valamilyen szolgáltatás) jelentse a közlekedés alapját az egyre túlzsúfoltabb városokban is, akkor fokozatosan több és több hangszeren kell játszaniuk. Néhányan már elindultak az úton és bár kritikusaik szerint az ilyen szárnypróbálgatások csak reklámnak jók, nem is valódi kereskedelmi tevékenységek, fontos látni, ahogy többet tapasztalnak, úgy jönnek rá, mi működik, és mi nem. Sosem leszel jó a tetrisben, ha nem játszol. 

A cikk forrása Ben Waller ICDP tanulmánya.