Kép és szöveg: Horváth Miklós

Ha ő maga nem lenne pontos, megbízható és diszkrét, akkor azzal saját maga alatt vágna a fát, hiszen egy átlagos és egyben pénzorientált sofőrszolgálatnál töltött 7 év után döntött úgy, hogy másképp szeretné csinálni ezt a szakmát. De először pillantsunk bele a kezdetekbe, merthogy Péternél is minden a gyerekkori autós megszállottságból ered. „Tősgyökeres újpesti sráckoromban állandóan bütyköltem” – kezdte mondandóját a cégvezető, és elmondta, hogy egy 3 éves korában kapott gokarttal kezdődött minden. „Ettől kezdve nem lehetett az autókról lepattintani, olyannyira, hogy autók nélkül nem tudom elképzelni az életem” – tudtam meg az építészmérnök apuka és bányagépgyári munkás anyuka egyke gyerekétől. 

"...autók nélkül nem tudom elképzelni az életem" - jól láthatóan, nem is szólt eddig másról, azonban az ügyfélkezelés a legfontosabb aspektusa a jelenlegi tevékenységnek! Még több kép a galériában

„A testnevelési tagozatos általános iskola után egy családi hagyományok révén kiválasztott közgáz-külker szakközépiskola következett, merthogy az édesanyám, a nagymamám és a keresztanyám is ott végzett. Az iskolaévek alatt tényleg minden időmet autószereléssel töltöttem, vagy olyan közegben, ahol magas volt az egy négyzetméterre jutó autós megszállottak száma. Az első nyári munkás élményemet egy fényező műhelyben szereztem, ahová a következő évben is visszamenten, egyébként pedig a saját, később azonban már a barátok autóit is én szereltem”. Ennél a pontnál már nagyon aktuálissá vált a kérdés, hogy kitől és hogyan szerezte az autószerelési ismereteket interjúalanyom, ugyanis sehol nem említette, hogy a műszaki ismereteket és a szerelni tudást családtagtól vagy a közvetlen környezetének egyik tagjától szívta volna magába. Persze, hogy nem említette, ugyanis „természetesen” mindent autodidakta módon sajátított el Péter, és ez ma sincs másképp.

A gyermekkor és az előző munkahelyek fotói a képgalériában láthatók. Fotó: Knight Sofőrszolgálat

„Az első autóm egy 1993-as Ford Fiesta volt, amit két Suzuki Swift követett, mert akkortájt a könnyen fenntartható, ún. használható autókra volt szükségem, hiszen alig 21 évesen már belefolytam a sofőrszolgálati munkába, ahol a legfontosabb szempont az volt, hogy elvigyen A-ból B-be, elférjenek benne a kollégák és keveset fogyasszon. Manapság már más a helyzet, egy E46-os BMW az áhított verda, merthogy szeretném, ha élményt és kikapcsolódást adna a saját autóval krúzolás a jövőben”. Péter márka preferenciái után érdeklődve megtudtam, hogy a szállító című filmben feltűnt 7-es BMW is felmerült a keresésnél, hiszen egy Swift árán már lehetett kapni, de nem felelt meg a fent említett feltételeknek. „Ez az egyik autó, ami után rendszeresen megfordulok, ha látok egyet, de a 126-os S-osztály is nagy kedvenc” – árulta el az azóta Jaguar-Land Rover autópark szolgáltatási vezető pozíciót is megjárt vállalkozó.

A folytatásban az iskola utáni munkahelyek és az ott szerzett tapasztalatok taglalása következett, amiből egyértelművé vált, hogy Péternek nem kenyere az íróasztal mögött végzett munka, tehát elvégzi, ha kell, de sokkal inkább kedvét leli a precizitást igénylő szakmunkákban. Érettségi után, 2007-től a NORAUTO gumiabroncs részleg vezetőjeként dolgozott, ahol az abroncsok ismerete, a rendelések koordinálása és néha a felszerelés is feladata volt. Ezt követte egy értékesítői munka a METEOR-nál, ami a nemkívánatos aktatologatós beosztás volt, ergo hamar megszabadult tőle. A két alkatrész forgalmazó cég előtt azonban még úszómester is volt a rendőrségen, de elmondása szerint volt egy UNIX-os mélyrepülése is, amit a Gablini csoportnál megszerzett újautók és tesztautók készletkezelői pozíciója váltott fel. Az itt töltött két év során került kapcsolatba legutóbbi munkaadójával, a kezdetben csak Hyundai, később pedig Jaguar-Land Rover importőrséget is ellátó Autopalace-szal. A cikk írója is így tett szert ismeretségre Péterrel, aki eleinte másodmagával 160 autó felett diszponált, felmondása előtt viszont már a négyszázat is meghaladta a kezelt autók száma.

Sofőrszolgálatosként az első bvetésen egy aranyszínű, harmadik generációs Mondeo kombit vezetett Péter - "Sosem felejtem azt az autót" - mondta a fiatal cégvezető

„Az első sofőrszolgálati felkérést még diákként kaptam úgy, hogy az iskolapadban megkérdezte egy barátom, akarok-e éjszakánként pénzt keresni. Visszakérdeztem, hogy mit kell csinálni, amire azt a választ kaptam, hogy gyere sofőrnek! Egy 25-30 fővel működő csapatba kerültem, ahol a nagy fluktuáció miatt alig, vagy egyáltalán nem volt lojalitás a tagokban. Ennek ellenére aránylag jól működött a rendszer, de csak addig, amíg a tulajdonos hajlandó volt az éjszakai és nappali munkákat a csapat talpraesettebb tagjaira delegálni. Az esetek túlnyomó részében túlvállalta a kiérkezési időket, azaz 50 perces intervallum helyett 30 percet mondott az ügyfeleknek, akik aztán joggal volt dühösek, ha azt nem teljesítettük. A dühös ügyfél pedig könnyen felbosszantja a sofőröket is, szóval ez a hozzáállás nagyon rossz helyzeteket szült”.

„Megtanultam, hogy már a telefonbeszélgetés során megnyugtatóak és meggyőzőek lehetnek a korrekt és őszinte válaszok. Nemrég történt, hogy azt mondtam az ügyfélnek, hogy 50 perces kiérkezéssel, késés nélkül tudom teljesíteni a megbízást, erre ő visszakérdezett, hogy addig mit csináljon. Azt válaszoltam neki, hogy úgyis most állították meg a rendőrök, menjen vissza és igyon meg egy sört. Azt lehet? Hogyne! Így nem esett csorba a jó hírünkön, az ügyfél is elégedett volt, és betartottuk a prémium szolgáltatás legfontosabb alapelvét: a pontosságot”.

Az egyik legintenzívebb éjszaka során 3 gyűjtővel és 6 sofőrrel 26 fuvart teljesítettek. Fotó: Knight Sofőrszolgálat

A cikk még nem ért véget, a folytatáshoz kattintson