Tóbiás mindig nyitott a Nagyvilágra, és szeretne minél több dolgot megtanulni

Az ébresztőóra csörgésére Tóbiás ugyan kidugta orrocskáját a takaró alól, de azt hitte, valami tévedés történt, és gyorsan visszabújt. Odakint sötét volt, egészen úgy tűnt, hogy inkább még éjszaka van – és semmiképpen sincs reggel, így felkelni sem érdemes. Tóbiás egyébként nem volt holmi lusta kis kölyökkutya, minden reggel frissen, fürgén ébredt. De ez a mai ébredés valahogy mégis nagyon korainak bizonyult. Tóbiás már éppen visszaszundikált volna, mikor Édesanyja halkan kopogott a gyerekszoba ajtaján:

- Tóbiás! Ébresztő, kölyköcském! Hamarosan indulnotok kell! Csak halkan, halkan, Balambér fel ne ébredjen!

Balambérnak azonban csak a fülecskéje látszott ki a takaró alól, és olyan békésen szundikált, hogy arra sem ébredt volna fel, ha Józsi, a szamár áthajtott volna a gyerekszobán kis kék teherautójával. Balambér Tóbiás kisöccse volt. Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt. 

- Tóbiás! Kölyköcském! Tessék szépen kimászni az ágyból! – suttogta Édesanyja, és lassan elkezdte lehúzni a takarót Tóbiásról. Tóbiás eleinte sértődötten tiltakozott, de aztán eszébe jutott, miért is kell hajnalok hajnalán felkelni. Igaz, nem jutott eszébe azonnal – de hát nagyon korán volt még…

Édesapjának munkaügyben a Fővárosba kellett utaznia egy napra. Tóbiás Édesapjának nagyon fontos munkája volt, és most egy nagyon fontos iratot kellett elvinnie a Fővárosba egy nagyon fontos helyre. És Tóbiás olyan szépen kérlelte, hogy hadd kísérje el, és olyan jó kölyökkutya volt egész héten – még a lehullott faleveleket is összesöpörte az utcán -, hogy Édesapja beleegyezett. Hát ezért kell ma ilyen korán kelni!

Tóbiást rettenetesen érdekelte a Nagyvilág. Legszívesebben mindig csak vándorolt volna, - új helyeket felfedezni, új tájakat megfigyelni, új városokat látni! A Főváros pedig különösképpen érdekelte. Egyszer már jártak ott – de az annyira régen volt, hogy akkor Tóbiás még ennél is kisebb kölyökkutya volt, és Balambér még meg sem született…

A reggeli készülődés most a szokásosnál is gyorsabban zajlott, és Tóbiás egyszer csak azon vette észre magát, hogy már az autó mellett állnak, a hideg udvaron, és Édesapja éppen az ülésmagasítót szíjazza be a kocsi hátsó ülésére.

- Édesapám… Most kivételesen nem ülhetnék elöl? – kérlelte Tóbiás – Úgy biztosan sokkal többet láthatnék útközben a Nagyvilágból… És különben is, már alig-alig férek bele a gyerekülésbe…

- Ugyan már, kölyköcském… - morgolódott Édesapja – Kicsi kölyökkutya vagy te még ahhoz… A te helyed a hátsó ülésen van. De ne aggódj, mert innen, az ülésmagasítóról is láthatsz majd mindent.

- Ülésmagasító? – csodálkozott Tóbiás, és felcsillant a szeme – Hát már nem kell gyerekülésben utaznom?

- Nem bizony, kölyköcském. – mosolygott Édesapja – A gyerekülést valóban kinőtted; annyira kicsi kölyökkutya nem vagy már – de annyira nagy sem vagy még, hogy elől ülhess. A gyerekülésbe már nem férsz bele – elől még nem utazhatsz: ezért van szükség az ülésmagasítóra. Így kényelmesebb lesz – és ami a fő: biztonságosabb!

Tóbiás és Apukája a Főváros felé vették az irányt

- Értem… - mormogta Tóbiás, és már mászott is be az autóba, és békésen tűrte, hogy Édesapja becsatolja a biztonsági övet.

Hamarosan elindultak. Tóbiás álmosan pillantgatott ki az ablakon – egyelőre még csak az ismerős utcákat látta, az ismerős házakat. Ilyen korán reggel még senki sem sétált az utcán, a Szamóca téri szökőkút sem működött még, és a Széna téri piac asztalkái is üresen ásítottak felé. Tóbiás mosolyogva gondolt arra, mennyi színes újdonság várja majd őt a Fővárosban – ám amíg erről ábrándozott, szépen lassan lecsukódott a szeme, és a kedélyesen döcögő autó újra álomba ringatta…

Pár óra múlva azonban hangos dudálásra, nyüzsgő zsivajra ébredt – megérkeztek a Fővárosba! Tóbiás alig győzte kapkodni a fejét: amerre a szem ellátott, színes autók, suhanó kerékpárosok, siető gyalogosok kavarogtak, és toronymagas, hatalmas házak mindenfele.

- Ez igen! – rikkantotta Tóbiás – Itt aztán zajlik az élet!!!!

- Hát felébredtél, kölyköcském? – mosolygott Édesapja – Végigaludtad az egész utat.

- De most már egy pillanatra sem csukom le a szemem! – mondta Tóbiás, és izegni-mozogni kezdett az ülésmagasító tetején – Még pislogni sem fogok, nehogy lemaradjak valamiről!

A Főváros elképesztően izgalmasnak ígérkezett. Az utak sokkal nagyobbak és szélesebbek voltak, mint otthon, és sokkal több féle jármű gurult rajtuk erre-arra. Tóbiás észrevett egy hosszú, sárga járgányt, ami az úttest közepén, síneken siklott, és aminek a tetejéből kiállt valami furcsa csáp-féle, éppen olyan, mint egy vonatnak.

- Milyen furcsa vonat! – álmélkodott Tóbiás – Édesapa! Miért megy az a sárga vonat az út közepén?

- Mert az nem vonat, Kölyköcském – az a villamos. – válaszolta Édesapja.

- Villamos? Aztaaa! A mi Városunkban miért nincs ilyen villamos?

- Mert villamos csak a nagyobb városokban közlekedik.

- Értem… - bólogatott Tóbiás – A mi Városunk pedig se nem túl nagy, se nem túl kicsi… És mit kell tudni erről a villamosról Édesapám? Mire jó?

A villamos árammal működik, így nem károsítja a környezetet úgy, mint a busz.

- A villamosok különböző sínpályái behálózzák a várost. A villamos mindig ugyanarra megy, ugyanabban az időben. És mivel síneken közlekedik, így nem kerülhetnek az útjába az autók, biciklisek, buszok az csak az ő útja,így időben odaér mindenhova.

- És bárki felszállhat rá? – érdeklődött Tóbiás.

- Bárki, akinek van jegye vagy bérlete. – felelte Édesapja – Mert aki jegy vagy bérlet nélkül száll a villamosra, és találkozik egy jegyellenőrrel: az bizony csúnyán megjárhatja – mert megbüntetik.

Tóbiás ezen elgondolkodott.

- Én bizony mindig vennék jegyet, ha felszállhatnék a villamosra. Otthon is veszek buszjegyet, ha felszállok a buszra. Különben Flórián, a farkas, aki a buszt vezeti, fel sem engedne… És különben is: a büntetés rossz dolog, akármi is legyen az… És ha csak egy jegyen múlik, hogy elkerüljük a büntetést, akkor üsse kavics, inkább vegyük meg azt a jegyet. Úgy egyszerűbb… - elmélkedett Tóbiás, és tovább bámészkodott.

A Főváros olyan volt, mint egy nyüzsgő méhkas. Senki sem sétálgatott békésen az utcán, mint otthon – itt mindenki szaladt, lökdösődött, sietett valahova.

- De jó, hogy itt ülünk az autóban… – sóhajtott fel Tóbiás – Ha gyalog mennénk, biztos nekünk jönne valaki, vagy rálépne a lábunkra…

- Az biztos. – bólogatott Édesapja – Nagyon sokan nincsenek tekintettel a másikra. Csak az számít nekik, hogy ők időben odaérjenek, és ezért inkább tolonganak, lökdösődnek, egymás útjába kerülnek… És ez bizony nagyon veszélyes… Sőt! Balesetveszélyes!

- És nem elég, hogy balesetveszélyes, de még butaság is! – csillant fel Tóbiás szeme – Mert ha mindenki szép nyugodtan menne, amerre dolga van, és nem nyüzsögnének össze-vissza egymás hegyén-hátán, mint a hangyák eső előtt, akkor sokkal egyszerűbben odaérhetnének, ahová akarnak. És senki sem tiporna rá a másik mancsára, és pláne, senki nem kerülne balesetveszélybe…

Milyen közlekedési eszközöket ismersz meg a képen?

Reméljük, hogy tetszett a mese, és sok új dolgot megtanultatok, összefoglaljuk nektek azokat a dolgokat, amiket érdemes a mese végén újra megbeszélni:

• Tóbiás egy igazi jó kölyök kutyus, segít összesöpörni a lehullott faleveleket az utcán.
• Hajnalban azért van még sötét, mert nem kelt fel a napocska, tudtátok, hogy mindennap vagy egy perccel hamarabb kel fel, vagy egy perccel később évszaktól függően? Előző héten volt az óraátállítás, és az óráinkat egy órával előbbre kellett tekerni.
• A nagyobb gyermekeknek már nem muszáj gyerekülésben ülni, hanem elég az ülés magasító.
• A villamos, síneken közlekedik, mint a vonat, így sosincs útjában a sok autó, busz, és gyalogos.
• A tömegközlekedési eszközökre csak bérlettel vagy jeggyel szabad felszállni, különben megbírságolhatnak minket az ellenőrök. Külön jegyet kell váltani a biciklinkre, kutyusunkra, vagy nagyobb méretű bőröndre.
• A tömeg balesetveszélyes is lehet. A Fővárosban sokszor a csúcsidőben nagyon sok ember jár- kel és, és bizony nem mindig figyelnek egymásra. Mindig fogjátok meg egymás kezét, nehogy elszakadjatok egymástól.

Jövő héten folytatjuk a mesét, addig is lájkoljátok Tóbiást és Balambért Facebookon, hogy mindennapos friss hírt és játékot kapjatok, és kövessetek itt az Autószektoron. Szeretnétek meghallgatni a mesét híres emberek hangjával? KATTINTS és vedd meg most!