Remek alkalom bringázós, autóban alvós, matchboxozós, sétálva fagyizós, kézenfogva menős, zebrán átkelős, piros lámpánál megállós, bevásárlókocsit tolós, görkorizós, rollerezős, plüss kisbusszal pózolós képek készítésére, amivel Tóbiás és Balambér „Közlekedj okosan!” fotópályázatára is be tudtok nevezni!

>>> NEVEZÉS ITT!

Közlekedik a család 6. online forduló:

A vetélkedő 6. fordulójának kérdésére az alábbi meserészletben találjátok meg a választ.

Részlet a meséből:

TÓBIÁS BICIKLIZIK (folytatás)

- No, menjünk már, hiszen a parkba indultunk biciklizni, vagy nem? – és fejét lehajtva gyorsan odébb tolta biciklijét. Igazából azért, mert végül is Egonnak igaza volt. Tóbiás valóban úgy gondolta, hogy Aranka a legeslegszebb cicalány az egész városban. De talán az egész világon is!

A három jóbarát szép szabályosan áttolta a biciklijét a Szamóca téren – közben persze Egon és Léna egy percre sem hagyták abba a kiáltozást hogy „Tóbiáááás  szerelmeeees”, sőt, Egon már egy rövidke kis dallamot is kitalált hozzá. A Szamóca tér másik oldalán volt az útkereszteződés, ahol zebra és közlekedési lámpa segítette a gyalogosokat az átkelésben. Az úttestre festett zebra arról kapta a nevét, hogy fehér csíkjaival igencsak emlékeztet egy igazi zebrára, és erre a Város másik végében lakó Zénó, a zebra igencsak büszke volt! A közlekedési lámpa piros volt, Tóbiás, Egon és Léna megálltak, és várták, hogy zöldre váltson.

Ám ekkor újból elsuhant mellettük Roland, a rókafiú, vadonatúj tűzvörös biciklijén:

- Úgyis leelőzlek benneteket, ti lustáááák! – kiáltotta csúfolódva, és már száguldott is át a zebrán – pedig azt minden kisállat tudja, hogy a zebra előtt le kell szállni a bicikliről. De ennél nagyobb baj is volt ám! A lámpa még mindig piros volt! Azt pedig még Tóbiás óvodás kisöccse, Balambér is kívülről fújta, hogy piros-tilos, piros-tilos.

Tehát: Roland száguldott a zebrán, a lámpa még piros volt, és a sarkon éppen akkor fordult be Józsi, a szamár kis kék teherautójával. Szokás szerint egy nagy halom illatos kukoricát szállított a Széna térre, a Városi Piacra. Vígan fütyörészett, ám mikor észrevette a szabálytalanul száguldozó Rolandot, nagyot fékezett, és szerencsére még időben sikerült megállítania kis kék teherautóját! Közben azonban Roland is észrevette ám a veszélyt, egyre gyorsabban tekerte a biciklit, hogy mihamarabb átérjen a túloldalra, de a vadonatúj tűzvörös bicikli kereke bizony rágördült egy kavicsra, és pufff….  Roland a rókafiú hatalmas puffanással elterült az úttest közepén. A közlekedési lámpa idő közben zöldre váltott. Tóbiás gyorsan Egon kezébe nyomta biciklije kormányát:

- Fogd az én biciklimet is, Egon, megyek, segítek Rolandnak! – és már szaladt is, hogy felsegítse az úttest közepén jajgató rókafiút. Addigra odaért Józsi, a szamár is:

- Ejjj, azt a hét meg a nyolcát! Hát szabad ilyet? A zebrán száguldozni, miközben piros a lámpa! Még szerencse, hogy nem lett nagyobb baj! Ez veszélyes ám, Roland! Sőt, életveszélyes! – dorgálta a rókafiút Józsi, a szamár. Tóbiás felsegítette Rolandot – a rendetlen rókafiúnak vérzett az orra, és csúnyán lehorzsolta a térdét. A vadonatúj tűzvörös bicikli sem úszta meg sérülés nélkül – kifordult a kereke, nem lehetett már eltolni sem.

- Józsi bácsi! – szólt Tóbiás – Mi lenne, ha felraknánk a teherautóra Roland biciklijét? Majd később érte megyünk. Siessen csak a dolgára, Józsi bácsi, nyugodtan! Mi elkísérjük Rolandot az orvosi rendelőbe.

- Jól van, Tóbiás. –felelte Józsi, a szamár – Okos kutyakölyök vagy. Felrakom a teherautóra a biciklit- éppen elfér itt a kukorica mellett. Talán meg is tudom javítani! Holnap eljöhettek érte! De most sietek. Minden jót, Tóbiás! Te pedig, Roland, legközelebb sokkal jobban gondold át, mit szabad és mit nem. Még szerencse, hogy csak a biciklid tört össze! – azzal Józsi, a szamár elpöfögött kis kék teherautóján a nagy halom illatos kukoricával, és Roland törött kerekű biciklijével.

Tóbiás visszatámogatta Rolandot a járdára, és elindultak az orvosi rendelő felé. Kicsit lassan, mert Roland eléggé sántikált és Tóbiás vállára támaszkodott, Egonnak egyszerre két biciklit kellett tolnia – és ez nem könnyű feladat egy ilyen kis ugri-bugri békának, Lénának pedig be sem állt a szája: az úton az orvosi rendelőig elsorolta Rolandnak az összes közlekedési szabályt, amit csak tudott, és különféle rémtörténetekkel ijesztgette, hogy mi lett volna, ha Józsi, a szamár nem fékez le időben. Roland, a rókafiú nem szólt egy szót se – tudta, hogy nagyot hibázott. És hogy pont Tóbiásék segítettek rajta, miután kigúnyolta őket… Roland igazán elszégyellte magát.

Az orvosi rendelőben Tubi doktor néni, a galamb bekötözte Roland sebeit.

- Nagyon szép dolog volt tőletek, hogy elkísértétek ide Rolandot – dicsérte meg a három jóbarátot- Most már hazamehettek, későre jár, én pedig felhívom Roland szüleit, hogy jöjjenek el a rosszcsont fiacskájukért.

Tóbiás, Egon és Léna hazafelé tolta biciklijét a Szamóca téren át.

- Na tessék, pedig sokkal jobb lett volna, ha mégis biciklizünk egyet a parkban – dohogott Egon.

- Jól megjárta ez a lüke rókafiú – csacsogott Léna -, én megmondtam, ugye? Minek száguldozni, mint a villám? Szép lassan is eljutunk előbb-utóbb oda, ahova akarunk, nem igaz?

Tóbiás egy szót sem szólt, mert a Szamóca tér közepén, a padon még mindig ott ült Aranka, a legeslegszebb cicalány. Amint elhaladtak a pad mellett, Aranka megszólította Tóbiást:

- Szervusz Tóbiás! Láttam, milyen hősiesen segítettél Rolandnak. Én nem is gondoltam volna, hogy ilyen bátor kutyakölyök vagy. Ez igazán tetszik nekem! – dorombolta kedvesen a Város, sőt talán a világ legeslegszebb cicalánya. Tóbiás újra a feje búbjáig pirult, és úgy érezte, ez a dicséret ezerszer többet ér, mint a biciklizés a parkban…

>>> Megérkezett játékos feladványokat tartalmazó füzetünk is! Rendeld meg kedvezményesen! <<<