Csak egy perc!                                                                                         A szerző felvételei

Mit hőzöng? Csak bedobok egy csomagot, bírja már ki azt a néhány percet! Az út közepén leálló és a forgalmat blokkoló dobozos pilótája üvölti ezt. Napjainkban úgy hívják ezt az embertípust, hogy futár, aki akkor is a kapubejárathoz áll, ha tök üres az utca. Régen is voltak utat blokkolók, többnyire kenyeres, tejes és szeneskocsik. A városi fűtésrendszerek, a járművek és az utak változtak, az arrogáns helyfoglalás változatlan.

Pontosabban vannak a folyamatos le-és felrakodás, meg a ki- és beszállás idején, meg a tartósan leállók. Utóbbiak is egyre gyakoribbak, mert egyre több utcában tárolnak donorokat, vagyis olyan autókat, melyeken van rendszám ugyan, de már soha nem fognak egyben elmozdulni, mert szétszedésre vár, így hetekig, hónapokig foglalja a közterületet, ahol egyébként bontása is történik.

Verbális szint után...

Ez sem újdonság, hiszen amióta ló van, meg kerék, azóta van közlekedés, ami konfliktushelyzetekkel jár. Az erősebb és nagyobb autókkal még átlagemberek is agresszívebbek, napjainkban sem ritka az erőfölényével visszaélő teherautós és közhelyszámba menő beszólása, ami nem mindig marad meg a verbális szinten...

Pedig közlekedni kell, ráadásul általában autóznak az emberek, hogy viszonylag kényelmesen és a tömegközlekedési eszközöknél gyorsabban, rugalmasabban érjenek célba. És akkor ott állt az út közepén a furgon, annak ellenére, hogy bőven van hely ahhoz, ne kelljen leállítania a forgalmat. De ő nem tologat, meg centizget, másfél méternyire áll meg a járdaszegélytől, hogy addig is blokkolja a közlekedést, és annyival is tovább tartson a pakolás.

Kukastop

Igazságtalan lenne csak a profikat kritizálni, hiszen olykor pont őket, nem ritkán az igazán gyorsan dolgozó, szóval nem éppen szüttyögő kukásokat tartják fel parányi autójukkal, mert hogy néhány métert se kelljen gyalogolni a boltig. És ma már nem csak az autókat, hanem a bringásokat is blokkolni lehet azzal, ha a kerékpárton rakodunk...

Rendszámváltás

Így volt ez évtizede is, csak a díszletek változtak és alaposan kicserélődött és persze bővült a járműpark. Olyannyira, hogy a két- betű-négy szám kombinációt rég felváltotta a három betű-három számos változat, és az már az is a vége felé jár. Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy 1959-től osztották a magántulajdonú személyautóknak a CA-val kezdődő hatósági jelzést. Ez a fajta tábla 35 éven át volt hivatalosan használható, mérete elől 300 mm hosszú és 90 mm széles, személygépjárműveken hátul 365 mm hosszú és 125 mm széles, teherkocsiknál, valamint pótkocsikon 230 mm hosszú és 210 mm széles volt, ami látszatra majdnem kocka alakot jelentett.

Maszek vagy állami

Abban egységes volt a rendszer, hogy fehér alapon fekete betűt és számot kaptak. Ennek fordítottját viselték, vagyis fekete alapon fehérrel írt jelzéseket kaptak az AKÖV, TEFU és VOLÁN-tröszt szállítójárművei. Ez nem jelentette azt, hogy minden teherautó és busz ilyen rendszámot viselt, mert más gazdasági egységek is használtak teher-, és személyszállító járműveket, például állami gazdaságok, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, vagy belkereskedelmi szállítási vállalatok.

Legendás része volt a budapesti utcaképnek a TŰZÉP szenes kocsija, melyről tojás alakú tüzelőt pakolták kosarakba, majd cipelték a bérházak pincéjébe, amivel olykor órákon át megbénították a közlekedést.

Inkább a tolatás

Vita ritkán volt, mert az autósok inkább kitolattak az utcából, hiszen ki akart volna akárcsak szópárbajt is vívni három-négy nem éppen zsenge alkatú szenes-emberrel. Ők egyébként is inkább a pécsi tojásbrikett súlyát mérlegelték, mint a helyzet kulturált megbeszélésének lehetőségét.

Az utcaképet egykor meghatározó lovaskocsik, Csepelek, IFA-k, Roburok, ZIL-ek és Zukok kikoptak a forgalomból, a józsefvárosi jeges és belvárosi szenes kocsik eltűntek az utakról, de emléküket őrzik napjaink szállítói. Ahogy a legális tábla helyett maszek módon lefoglalt parkolók, rakodóhelyek múltidéző művei, kukás kompozíciói, melyekre a legenyhébb kifejezés az önkényes területfoglalás, ami tilos, de örökéletűnek tűnik.

Rideg roncstartás

Ahogy az utcai szerelés és rideg roncstartás is, mely napjainkban sem ismeretlen, csak a kiszolgált és számkivetett autók már kiszorultak a fizetős övezetekből. Itt is csak annyi a változás, hogy azok a modellek, melyek a múlt század második felében még a városképet csúfították, azok ma akár értékes veteránok lehetnének, már ha megúszták a bezúzást a Moszkvicsok, Pobjedák, P70-esek és Zukok.

Persze arányaiban és abszolút számokban jóval kevesebbtől váltak meg akkoriban a népek, mert jóval hiányosabb a járműállomány, nehezebb volt újhoz és használthoz jutni, ezért megbecsülték és sokáig megtartották a régit. Ami persze megfelelő szervizhálózat és alkatrész hiányában nehezen ment. Jóval nehezebben, mint ma, amikor ez csak pénzkérdés, már amennyiben találunk megfelelő szakit.

Tájromboló vasak

A szocialista korszakban is nagyon dívott a sufni tuning, de ha pontosak akarunk lenni, akkor inkább a flaszter-műhely, mert jobb híján sokan erre kényszerültek. Pedig a közterületen még a kocsimosás sem volt engedélyezett akkoriban...

Ma sem igazán hatékony a rendszámtalan és városcsúfító, meg környezetkárosító roncsok begyűjtése, mert azt szinte sziszifuszi munka volt régen és ma is, mert többnyire erdőkben, mezőkön szabadulnak meg a tulajdonosok felesleges gépeiktől, melyek fiatal korukban a városkép meghatározói voltak, később pedig már csak tájromboló csontvázakként várják az enyészetet.