biztonság

Az immobiliser - ki mondta, hogy nem lehet kikötni?

2015.08.24.

Avagy az élet, csak az autós(?), azért bonyolult, mert bonyolítjuk… Előre bocsátom, hogy a jelen írás – sok autójavító szakember véleményére alapozva – egyéni felvetés, talán vitaindítónak is tekinthető.

Az immobiliser (nem pontos fordításban indításgátló), gépjárműbe épített, eltulajdonítás nehezítő biztonsági rendszer. Sokféle van belőle. Az utólagos beépítésű egyszerű hangriasztók mellett lehetnek bonyolultabb, elektronikusrendszer blokkolók vagy mechanikus szerkezetek (gyáriak is, páncélozott védelemmel, majdhogynem szerelhetetlenül), melyek dolga egytől-egyig az, hogy lehetetlenné tegye az autó elvitelét. Ilyenek azonban nincsen! Minden autó elvihető, legyen abban bármilyen védelmi rendszer, „égi figyelő”. Az erre szakosodott szakemberek, azok, akik a blokkolás-feloldását készítik, többet tudnak erről a gyáriaknál is. Egy-egy nagy „falattal” a helyszínen nem is vacakolnak, trélerre teszik az autót, és műhelyükben hatástalanítják, vagy szedik szét.

Az immós autók (és motorkerékpárok!) legsérülékenyebb pontja mára a gépkocsivezető: figyelmetlenségből adódóan a tolvaj hozzájuthat az eredeti kulcsokhoz. Durvább eset, ha a gépkocsi vezetőjét fegyverrel kényszerítik a kulcsok átadására. Ez a „tiszta” megoldás.

Az autólopás elleni védelem nem mai keletű dolog, a technikatörténet feljegyezte, hogy az első elektromos indításgátlót, riasztórendszert George Evans és Edward Birkenbuel, az USA-ban, Portland városában szabadalmaztatta 1919-ben. Az autólopások kb. két évtizeddel ezelőtti elszaporodása miatt, úgy mondják, hogy a biztosítók felvetésére, nyomására az autógyártók eleve beszereltek eltulajdonítás gátló (ahogy előbb is fogalmaztunk: nehezítő) elektronikus rendszereket. Az autó kulcsa és a motorelektronika beszélget egymással ma már igen kifinomultan: ha nem találják egymást ismerősnek, nem állnak szóba egymással, értsd, nem engedi a motort beindítani, illetve a beindulás után azonnal leállítja. (Ez híresült el immobiliser néven.) Az immo-t szinte minden autógyártó alkalmazza, egyes országokban, talán a bűnözés visszaszorítása miatt, a biztosítói kárkifizetések csökkentése miatt kötelezővé is tették. Minden új autóban, Németországban 1998. január 1-től, az Egyesült Királyágban 1998. október 1-től, Finnországban, Ausztráliában és 2007-től például Kanadában. Statisztikák mutatják (így olvasom), drasztikusan lecsökkent az autólopás, például Németországból a keletre áramló lopott kocsi áradat megtizedelődött. Tehát ez a biztonsági rendszer hasznosnak bizonyult! (Az is olvasható, hogy az elmúlt pár évben ismét növekedést regisztrálnak.) Az immo hatásosan védte (védi!) az autókat a piti tolvajoktól és az egyéjszakás „örömautózás” szándékával elkötni szándékozó fiataloktól.

Biztonságtechnikával foglalkozó szakemberek véleménye szerint jó a gyári, elektronikus blokkoló, az immobiliser, de ha ehhez párosul az utólagosan beépített egyedi védelmi megoldás (vezetékek – elektromos, tüzelőanyag - megszakítása), az ad igazán megfelelő védelmet.

Eddig a dolgok dicsérete.

Az immo az egyébként sem gyenge autóelektronikát alaposan elbonyolította. Újabb hibalehetőséget, annak egész sorozatát „építette be”. Új szervizfeladatokat, újabb szakismeretet hozott (kezdetnek csak a kulcsillesztést említsük). Ha baj van az autó irányítórendszerével, azzal, amelyik az immo által érintett, a javítás nagyon megnehezül, mert ott az agy lezárul. A javítókat alapesetben minden további műveletből kizárja, a javítást ellehetetleníti. Ha például vétek a műveleti sorrendben, véglegesen „kilök” a folyamatból. Nagyon bonyolult a javítási technológia, a javításhoz gyári információs jóváhagyás, gyári új egységek kellenek. Megcsinálható, de az árról jobb nem is beszélni. (Mintha a Bikini is megénekelte volna: „Ez a világ már nagyon szűk nekem, nem találom benne régi helyem, ez az út biztos a pokolba megy. Lezárt agyam kulcsát eldobom...)

Mi van az öregedő autókkal?

Hamar eljön az az életkor, amikor egy immohiba javítása már az autó akkori értékéhez mérten komoly tétel lesz. Indítani, menni pedig kell (vár a bölcsőde, a munkahely, az asszony…). Az immobiliser elemei is öregszenek, áramkörei, mindenféle eleme elfáradhat. A kulccsal is lehetnek bajaink (leejtjük, vízbe mártjuk, rátaposunk…). Azt se felejtsük el, hogy az immohiba kijavítása nélkül az autó többi, elektronikus irányítás alá vont részén sem lehet semmiféle javítást elvégezni. Mit tesznek ilyenkor a javítók, a függetlenek? (Miért a függetlenek? Mert az autós a márkaszervizből eljött. Ott azt mobdták, gyári új alkatrészekkel tudják csak a dolgot megoldani és megmondták, hog mibe kerül...) Immótlanítanak. Már egészen jól értenek hozzá trükkökkel és némi kínai segítséggel.

Vétséget, esetleg bűnt követünk el ezzel?

Vitassuk meg! Az autó eltulajdonítás elleni védelme kinek az érdeke? A tulajdonosé, senki másé. Ha biztonságban akarja tudni, tegyen meg érte mindent. Vegyen immoval gyárilag szerelt autót, szereltessen bele mindenféle kiegészítő védelmet. Ha erre a biztosítója, autókölcsönzője, pénzügyi finanszírozója, ki tudja ki még, kötelezi, akkor nincs miről beszélnünk.

De alapesetben erre a tulajdonos nem kötelezhető. Ha egy országban kötelező (de van, ahol nem!), hogy a gyártó immoval szerelt autót hozhat csak forgalomba (vajon ott milyen jogon hozhatták meg ezt a kötelezettséget?), az az autó teljes élete során kötelező szerelvénye-e? „Az autó az enyém, az én tulajdonom, a védelméről is én döntök!” – vajon megáll-e ez a vélekedés?

(Tévedés ne essék: a környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági autószerkezetekre egy ilyen okfejtés nem lehet helytálló, ott a gépjármű élete végéig kötelezően üzemképesnek kell lennie ezeknek a berendezéseknek! Mert ez hatással van a környezetre, más emberek épségére, egészségére. A műszaki vizsgán ellenőrizni is kell.)

Kérhetünk-e újautót az autókereskedőnél immo nélkül? Kérni kérhetünk, de nem kapunk.

Kérhetjük-e azt, hogy „0” km-es állapotában inaktiválja az immot a márkaszerviz, hiszen egy adott országban ez nem kötelező műszaki tudása az autónak. Kérhetjük, de nem teszik meg. Azt mondják, ezt nem is tudják megtenni. (Valószínűsítem, hogy ez így is van, hiszen akkor ez a művelet „kiszivároghat”, és a nem tisztességes szándékúaknak hasznára lehet.)

És mégis! Ha egy idősebb autón, amelyiknél semmiféle külső nyomás nincsen, hogy legyen az autóban immo, miért ne lehetne ügyfélkérésre, például márkaszervizben, szigorúan ellenőrzött körülmények között, gyártói zárt informatikai láncban az immot kikapcsolni (és szükség esetén akár visszakapcsolni). Nem közlekedésbiztonság, nem környezetvédelem – "csak", ha javítani kell, nagy és drága gond. Egy mai prémiummárka minden támadás kivédésére felkészült immoja, azaz az autó lesz olyan korú, amikor már egy immo javítása gazdasági totálkárra vezet. Nem kívánom senkinek, hiszen csak egy extráról van szó.

Az immo olyan extra, mely van, akinek kell és vannak erre kényszerítő körülmények, amikor kell.

(Ha nekem lakásom, családiházam van, eldönthetem, hogy riasztórendszert beköttetek-e, esetleg kombinálom-e távfelügyeletettel.) 

És addig? Az immotlanítást, ha szükséges (jó és bűnös célból), megoldják a crackerek, vannak ügyes by-pass trükkök és segítenek a kínaiak. Nem probléma…

 

Dr. Nagyszokolyai Iván
Az Autótechnika főszerkesztője

Az autójavító szakma napi gondjairól, nehéz műszaki problémák megoldásáról is rendszeresen olvashat az Autótechnikában. Legyen előfizetőnk! http://autotechnika.hu

 

Az oldal fő támogatója