Az időmérőn, a fizikai nehézségek ellenére a Révész Racing NGRT versenyzője a 22. rajthelyet szerezte meg, mindössze 1,3 másodpercre a pole pozíciótól egy rendkívül szoros Moto2-es mezőnyben, ahol gyakran 20 versenyző is egy másodpercen belül van. Ez jól mutatja a bajnokság színvonalát és azt, milyen kevés a hibalehetőség.

Vasárnap, a futamon a magyar–amerikai versenyző ismét megmutatta a karakterét. A rajtnál fantasztikusan kapta el a startot, és már a második kanyarban a 16. helyen motorozott, egy erős első kör után a középmezőnyben harcolva. A 8. körig tudta tartani a tempót a csoporttal, majd a fájdalom felerősödésével elkerülhetetlenül lassult a ritmusa. Ennek ellenére Rossi nem adta fel, és a 17. helyen látta meg a kockás zászlót – befejezett egy olyan futamot, amelyet sokan az ő fizikai állapotában el sem vállaltak volna.

Rossi Attila Moor így a szezont összesítésben a 20. helyen zárja, 23 bajnoki ponttal. Ezek a számok nem tükrözik a benne rejlő potenciált, viszont egy nehéz év történetét mesélik el: kitartásról, áldozatvállalásról és fejlődésről.

„Nagyon nehéz hétvége volt fizikailag, de nem akartam a boxban befejezni a szezont” – mondta Rossi Attila Moor. – „Megpróbáltam mindent kiadni magamból, még akkor is, ha a fájdalom nem engedte, hogy úgy motorozzak, ahogy szerettem volna. Tudom viszont, hogy ha néhány dolgot a helyére teszünk, és jól dolgozunk a télen, akkor jövőre végre azt a szintet tudom majd hozni, ahová valójában tartozom.”

Rossi külön szeretné megköszönni Révész Bálintnak és a Révész Racingnek „azt a sok segítséget és bizalmat, amit az elmúlt években kapott”.

„Úgy érzem, nagyon sokkal tartozom Révész Bálintnak és a teljes Révész Racing csapatnak” – tette hozzá a magyar–amerikai versenyző. – „Ezt a bizalmat egy meglepően erős szezon teljesítményével szeretném ‘visszafizetni’ a következő évben. Biztos vagyok benne, hogy együtt valami igazán komolyat tudunk építeni.”

Külön köszönet illeti a Cardoso Teamet is, amellyel Rossi az utolsó három versenyen állt rajthoz:

„Köszönöm a Cardoso Teamnek, mert az utolsó futamokon valóban megmutatták, hogy top csapatról van szó. Őszintén remélem, hogy jövőre is együtt tudunk dolgozni, és közösen lépjük meg azt a szintet, amire mindannyian képesek vagyunk.”

Rossi nem feledkezik meg a szűkebb környezetéről sem:

„Köszönöm az édesapámnak és a testvéremnek, hogy egész évben segítenek a felkészülésben, és köszönöm a menedzseremnek, Stefano Favarónak, valamint Geri Katalinnak a hatalmas munkát, amellyel támogatják a versenyzői pályafutásomat. Nélkülük ez az egész egyszerűen nem lenne lehetséges.”

Végül egy üzenet a szurkolóknak, akik a nehezebb pillanatokban is mellette álltak:

„Köszönöm minden szurkolómnak a végtelen támogatást. Megígérem, hogy jövőre másképp lesznek a dolgok: keményebben fogunk dolgozni, mint valaha, és biztos vagyok benne, hogy együtt még sok szép eredménynek tudunk majd örülni.”

Egy fizikailag nehéz, de tanulságokban gazdag szezon végén Rossi Attila Moor már 2026-ra tekint – ami biztos, hogy a tehetség, és az áldozatvállalás is megvan. Most már csak az a feladat, hogy megteremtsék körülötte azt a technikai hátteret, amelyben ez a potenciál eredményekben is megmutatkozik.