Fiat 500
Miközben az autóiparban egyre nagyobb SUV-k, nehezebb elektromos modellek és több száz lóerős családi autók jelennek meg, a Fiat egészen más irányban keresi a jövőt. Az olasz gyártó szerint ugyanis a városi közlekedés egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy a járművek mérete és tömege sok esetben nincs arányban a tényleges használati igényekkel. A mindennapi ingázáshoz, a gyerekek iskolába szállításához vagy egy rövid bevásárláshoz nem feltétlenül van szükség több mint másfél tonnás autóra.
Erre a felismerésre épül a Fiat legújabb tanulmánya, a Multiplina, amely a 2026-os Párizsi Autószalonon váratlanul jelent meg a márka standján. Az Autocar szerint a modell formaterve már közel áll a végleges változathoz, a sorozatgyártás megkezdése azonban egyelőre műszaki akadályokba ütközik.
A Multiplina tulajdonképpen a Fiat Topolino és a Citroën Ami négyüléses továbbgondolása. Az apró elektromos járművekkel a Stellantis már bizonyította, hogy létezik kereslet az egyszerű, könnyen kezelhető és viszonylag olcsó városi közlekedési eszközökre.

Az új modell azonban egy fontos ponton túllépne elődein: a kétszemélyes kialakítás helyett négy utasnak biztosítana helyet.
A Multiplina alapját a Citroën Ami műszaki konstrukciója adja, amelyet a Fiat hosszabb karosszériával és átalakított utastérrel fejlesztene tovább. A cél egy olyan jármű létrehozása, amely a lehető legkisebb külső méretek mellett kínál használható belső teret.
A koncepció a klasszikus Fiat 500 helyigényét idézi, ami különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy az eredeti kisautót az 1950-es évek végén elsősorban két felnőtt és szükség esetén további két gyermek szállítására tervezték.
A Multiplina ugyanakkor jogi értelemben nem hagyományos személyautó lenne, hanem az európai L7e kategóriába tartozó nehéz négykerekű motorkerékpár. Ez lehetővé teszi az egyszerűbb konstrukciót, de szigorú korlátokat is jelent.
Míg a jelenlegi Topolino és Ami az L6e kategóriában legfeljebb 45 kilométer/órás sebességre képes, addig a Multiplínánál célzott L7e besorolás nagyobb teljesítményt és mintegy 90 kilométer/órás végsebességet engedhet meg. Ez már a városi közlekedés mellett bizonyos elővárosi útvonalakon is használhatóvá tehetné az apró járművet.
A Fiat mérnökeinek jelenleg nem a dizájn, a teljesítmény vagy az akkumulátortechnológia okozza a legnagyobb fejtörést, hanem a tömeg.
Az L7e kategóriában az utasszállításra tervezett járművek megengedett tömeghatára 450 kilogramm, az elektromos hajtóakkumulátor tömege nélkül számolva. A Fiat azonban egy olyan konstrukcióból indul ki, amelynek kétüléses változata is rendkívül közel jár ehhez a határhoz.
A Citroën Ami gyári adatok szerint körülbelül 417 kilogrammos, akkumulátorral együtt mért tömeggel rendelkezik. A Multiplina esetében ehhez egy meghosszabbított karosszéria, két további ülés, megerősített szerkezeti elemek és várhatóan nagyobb akkumulátor társulna.
François Leboine, a Fiat formatervezési vezetője az Autocarnak elmondta, hogy a jármű jelenlegi kialakításával nem tudják teljesíteni a szükséges tömegkövetelményeket.
A mérnököknek ezért szinte minden alkatrésznél súlycsökkentési lehetőségeket kell keresniük. Leboine szerint a feladat bizonyos szempontból a versenyautók fejlesztésére emlékeztet: minden egyes kilogramm számít, miközben a konstrukciónak meg kell őriznie használhatóságát és megfelelő merevségét.
A kihívás ráadásul azért is különleges, mert az autóipar az elmúlt évtizedekben éppen az ellenkező irányba mozdult el. Az egyre szigorúbb biztonsági követelmények, a növekvő felszereltség és az elektromos hajtás akkumulátorai miatt még a kisautók tömege is jelentősen megnőtt.
A Multiplina mögött egy régi Fiat-hagyomány is felfedezhető. Az 1956-ban bemutatott Fiat 600 Multipla mindössze 3,53 méteres hosszával akár hat ember szállítására is alkalmas volt. A mérnökök annak idején a belső tér rendkívül hatékony kihasználásával érték el ezt, többek között úgy, hogy a vezetőülést szinte közvetlenül az első tengely fölé helyezték.
Az eredeti Multipla 1967-ig maradt gyártásban, és mintegy 240 ezer példány készült belőle. A Fiat később, 1998-ban ismét elővette a nevet egy különleges formájú, hatüléses egyterű modellhez, amely két sorban három-három ülőhelyet kínált.

A mostani Multiplina ezt a gondolkodásmódot ültetné át az elektromos korszakba: nem nagyobb autót próbál építeni, hanem a rendelkezésre álló helyet használná ki sokkal hatékonyabban.
A Fiat számára ennek komoly üzleti jelentősége is lehet. Az európai autópiacon ugyanis egyre nagyobb kihívást jelent az olcsó, valóban megfizethető modellek kínálata. A hagyományos kisautók fejlesztése a biztonsági és környezetvédelmi előírások miatt költséges, miközben a vásárlók árérzékenysége továbbra is jelentős.
Az L7e kategória ebből a szempontból alternatívát kínálhat, bár fontos különbség, hogy ezek a járművek nem ugyanazoknak a biztonsági követelményeknek felelnek meg, mint a hagyományos személyautók.
A Fiat jelenlegi tervei szerint a Multiplina 2028-ban kerülhet piacra. A gyártásról azonban még nem született végleges döntés, és az árát, illetve pontos műszaki adatait sem közölték.
A koncepció mindenesetre jól mutatja, hogy a jövő városi közlekedése nem feltétlenül a nagyobb akkumulátorokról, az egyre erősebb motorokról vagy a látványos digitális megoldásokról szól majd. Elképzelhető, hogy a legfontosabb innováció ismét az lesz, amit a Fiat mérnökei hetven évvel ezelőtt már egyszer megoldottak: hogyan lehet a lehető legkisebb helyen a legtöbb embert elszállítani.