belső égésű motor
Néhány évvel ezelőtt még szinte valamennyi nagy autógyártó arról beszélt, milyen gyorsan tud megszabadulni a belső égésű motoroktól. A villanyautózás térnyerése megállíthatatlannak tűnt, a benzines hajtásláncokra pedig egyre inkább átmeneti technológiaként tekintettek. Most azonban fordulni látszik a helyzet. Több gyártó módosította elektrifikációs terveit, a hibrid hajtások pedig ismét stratégiai jelentőségűvé váltak.
Ebben a megváltozott környezetben jelentette be október 9-én a Honda, hogy új generációs hibrid rendszerét egyszerűen Honda Hybrid néven vezeti be. A gyártó hivatalos közleménye szerint az új technológiával felszerelt modellek 2027-től jelennek meg világszerte, a következő években pedig jelentősen bővül a hibridkínálat. A bejelentés azért figyelemre méltó, mert a Honda nem egyszerű modellfrissítésre készül, hanem üzleti és fejlesztési stratégiájának egyik legfontosabb pillérévé emeli a benzin-elektromos hajtást.
A japán gyártó az eddig alkalmazott e:HEV technológia továbbfejlesztésével hozta létre új hibrid rendszerét. Az alapelv változatlan: a belső égésű motor és az elektromos hajtás együttműködve biztosítja a hatékony működést, miközben az elektronikus vezérlés folyamatosan optimalizálja az energiafelhasználást.

Az új konstrukcióban azonban több lényeges módosítás is megjelenik. A Honda mérnökei kiszélesítették azt a működési tartományt, amelyben a benzinmotor a legjobb hatásfokkal üzemelhet, miközben az elektromos hajtóegység hatékonyságát is javították. A cél az, hogy az autók kevesebb üzemanyagot fogyasszanak, miközben a gyorsítás és a vezetési élmény sem szenved csorbát.
A vállalat májusi üzleti tájékoztatóján ennél konkrétabb célokat is megfogalmazott. A következő generációs hibrid rendszer gyártási költségét több mint 30 százalékkal kívánja csökkenteni a 2023-ban bemutatott technológiához képest. Az új platformmal és az elektromos összkerékhajtással együtt pedig több mint 10 százalékos fogyasztásjavulást céloz meg az összehasonlítás alapjául szolgáló korábbi modellekhez viszonyítva.
A fejlesztések nemcsak a motorháztető alatt jelennek meg. Az új padlólemez könnyebb, ugyanakkor megfelelő merevségű karosszériát tesz lehetővé, ami a fogyasztás mellett a vezethetőségre is kedvező hatással lehet. A Honda tehát nem egyszerűen életben tartja a benzinmotort, hanem olyan rendszerbe illeszti, amelyben az elektromos és a hagyományos technológia egymás előnyeit használja ki.
A Honda tervei szerint a 2030. március 31-én záruló üzleti év végéig összesen 15 új generációs hibrid modell jelenik meg világszerte. A fejlesztések elsősorban Észak-Amerikára koncentrálnak, ahol a vállalat különösen jelentős keresletet lát a részben elektromos hajtású autók iránt.
A stratégia azonban jóval túlmutat az új modellek bevezetésén. A Honda az Ohio államban található üzemeinek szabad kapacitását benzines és hibrid járművek gyártására csoportosítja át, hosszabb távon pedig valamennyi észak-amerikai autógyárát alkalmassá kívánja tenni hibridek előállítására.
A vállalat akkumulátorstratégiája is változik. Az LG Energy Solutionnal közös amerikai akkumulátorgyártó vállalkozás egyes, eredetileg tisztán elektromos autókhoz tervezett gyártósorait hibridjárművek akkumulátorainak előállítására alakítják át. Ez jól mutatja, milyen mértékben rendeződnek át a korábbi fejlesztési prioritások.

A Honda 2029-től a nagyobb méretű, D-szegmensbe és afölé tartozó autóinál is alkalmazni kívánja az új hibridtechnológiát. Ebben a kategóriában különösen fontos, hogy a hajtáslánc az alacsony fogyasztás mellett megfelelő teljesítményt és vontatási képességet is biztosítson.
A Honda döntése mögött az autóipar egyik legsúlyosabb problémája húzódik: a gyártóknak egyszerre kell finanszírozniuk a technológiai átállást és megőrizniük versenyképességüket egy egyre élesebb árversenyben.
A Reuters szerint a Honda 2030-ig több mint 9 milliárd dollárnak megfelelő költségcsökkentést tervez, miközben beszállítóit is jelentős ármérséklésre ösztönzi. A vállalatot különösen érzékenyen érinti a kínai gyártók, köztük a BYD előretörése, amelyek a villanyautók fejlesztésében, a gyártási költségekben és a modellbevezetés gyorsaságában is komoly versenyt támasztanak.
Az elektromos átállás eddig nem hozta meg a Hondának a várt gazdasági eredményeket. A gyártó ezért most olyan technológiára összpontosítja erőforrásainak nagyobb részét, amelyben már jelentős mérnöki tapasztalattal rendelkezik, és amely iránt jelenleg erős piaci kereslet mutatkozik.
Fontos ugyanakkor, hogy a hibridautók előtérbe helyezése nem jelenti a teljesen elektromos fejlesztések feladását. A Honda továbbra is dolgozik saját elektromos platformján és a szilárdtest-akkumulátorokon. A különbség inkább az időzítésben keresendő: a vállalat már nem akar mindenáron egyetlen technológiára építeni, hanem a piacok eltérő igényeihez kíván alkalmazkodni.
A Honda fordulata túlmutat egyetlen gyártó üzleti döntésén. Azt jelzi, hogy az autóipar technológiai átalakulása jóval összetettebb folyamat annál, mint amit néhány évvel ezelőtt sokan elképzeltek.
A villanyautók térnyerése folytatódik, de a vásárlók döntéseit továbbra is jelentősen befolyásolja a vételár, a töltőinfrastruktúra fejlettsége, a hatótáv és az autó fenntartásának költsége. A hibridek éppen azért maradhatnak versenyképesek, mert ezekre a problémákra részleges megoldást kínálnak: csökkenthetik az üzemanyag-fogyasztást anélkül, hogy tulajdonosaiknak a külső töltéshez kellene alkalmazkodniuk.

A kérdés az, hogy ez az előny meddig tartható fenn. A teljesen elektromos autók akkumulátorai folyamatosan fejlődnek, a gyártási költségek csökkentéséért pedig rendkívül intenzív verseny zajlik. Ha az elektromos modellek ára és használhatósága tovább javul, a hibridek jelenlegi piaci előnye idővel szűkülhet.
A Honda mindenesetre nem kívánja megvárni, amíg eldől, melyik hajtástechnológia kerül ki győztesen a versenyből. Inkább arra fogad, hogy a következő évtizedben egymás mellett létezhetnek a különböző megoldások.
Az autóipar éveken át a benzinmotor nélküli jövőről beszélt. A Honda most arra készül, hogy bebizonyítsa: a belső égésű motornak az elektromos hajtással együtt még hosszú ideig lehet gazdaságilag és technológiailag is indokolható szerepe. Ez nem feltétlenül jelenti az elektromos átállás megkérdőjelezését, sokkal inkább annak felismerését, hogy a vásárlók igényei és a gazdasági realitások nem minden esetben követik az autógyártók eredeti menetrendjét.