A német kormány és az Európai Unió jogszabályi változásai megkönnyítették a védelmi ipari vállalatok finanszírozását, miközben közel ezermilliárd eurónyi állami megrendelés jelent meg a szektorban. Ez új lehetőséget kínál az autóipari szereplők számára is.

A német autóipar egyszerre több irányból érkező nyomással szembesül: visszaeső globális kereslet, erősödő kínai verseny, magas költségek és geopolitikai bizonytalanság alakítják a szektor mozgásterét. Ebben a környezetben egyre inkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy az ipar egy része a védelmi szektor felé forduljon, kihasználva a meglévő technológiai és gyártási kapacitásokat.

A folyamat nem elszigetelt jelenség. Az Egyesült Államokban is nyíltan beszélnek az autóipari bázis katonai célú erősítéséről. A Pentagon nemrég tárgyalásokat folytatott a General Motors, a Ford és más nagy autógyártók felsővezetésével a fegyvergyártás bővítéséről és a termelési kapacitások újraelosztásáról. A tárgyalásokon részt vettek a hadiparban már „jártas” GE Aerospace és az Oshkosh vezető tisztségviselői.

A Trump-adminisztráció azt szeretné, ha az autógyártók és más amerikai vállalatok jelentősebb szerepet játszanának a fegyvergyártásban. A hadsereg utoljára 85 évvel ezelőtt fordult segítségért az autógyártókhoz, mielőtt felkészült volna az Egyesült Államok második világháborús részvételére, bár a hadiipar és az autóipar együttműködése a hidegháborúban és később is fennállt.

A Pentagon az Irán elleni amerikai csapások és más közelmúltbeli katonai műveletek során felhasznált készletek feltöltésén dolgozik. Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója és Izrael gázai katonai műveletei miatt jelentős mértékben csökkentek az amerikai fegyverkészletek, beleértve a tüzérségi rendszereket, a lőszereket és a páncéltörő rakétákat.

A Pentagon szóvivője kijelentette, hogy a tárca "elkötelezett a védelmi ipari bázis gyors bővítése iránt azáltal, hogy minden rendelkezésre álló kereskedelmi megoldást és technológiát kihasználva döntő előnyt biztosít az amerikai katonáknak".

Ez az Egyesült Államokban az elmúlt 85 évben példa nélküli lépésnek számít, de az európai ipar előtt is új irányt mutathat. A német gazdaságpolitikában meghatározóvá vált felismerés szerint Európa hosszú távú biztonsága elképzelhetetlen erős és önálló védelmi ipar nélkül. Ennek megfelelően a jogszabályi és finanszírozási környezet is kedvezőbbé vált, miközben rekordösszegű, közel ezermilliárd eurós állami megrendelési állomány rajzolódik ki.

Az autóipari cégek ebben az átalakulásban komparatív előnnyel rendelkeznek. A tömeggyártáshoz, beszállítói láncokhoz és gyors kapacitásbővítéshez szokott vállalatok sokkal rugalmasabban képesek reagálni, mint a hagyományos fegyvergyártók, ahol a fejlesztési ciklusok gyakran évtizedesek.

A védelmi ipar számára kulcsfontosságú technológiák – például precíziós megmunkálás, szenzortechnológiák, vezérlőelektronika, hajtástechnikai alrendszerek és ipari szoftverek – már most is jelen vannak az autóiparban. Vagyis a német ipar nem nulláról vált fegyvergyártásra, hanem meglévő kapacitásokat és tudást hasznosítva. A közepes méretű, Tier 1 és Tier 2 beszállítók különösen jól illeszkednek ebbe a modellbe, mivel rugalmasabbak, mint a nagy OEM-ek, és gyorsabban képesek egyes termékvonalakat átállítani védelmi célokra.

A német iparpolitika szempontjából kulcsfogalom a kettős rendeltetésű, vagyis polgári és katonai célra egyaránt alkalmazható technológia. Ez különösen fontos Németországban, ahol a klasszikus fegyvergyártás politikailag és társadalmilag érzékeny terület. Az elektromos hajtásláncokhoz kapcsolódó alkatrészek, energiatárolási megoldások, szoftveralapú vezérlés, autonóm rendszerek és fejlett gyártásautomatizálás mind olyan területek, amelyek egyszerre szolgálhatják az autóipart és a védelmi ipart.

Kevésbé hangsúlyozott, de kritikus tényező, hogy az orientációváltás munkaerő-megtartási eszközként is szolgál. A német autóiparban főként a belső égésű motorokhoz kapcsolódó területeken tízezres nagyságrendben válhatnak feleslegessé szakemberek, a védelmi ipar ezzel szemben munkaerőhiánnyal küzd. Az átképzés ezért nemcsak gazdasági racionalitás, hanem társadalompolitikai érdek is.

Jó példa a gyors átállásra a belső égésű motorairól és hajtásrendszereiről ismert Deutz, amely rövid idő alatt indította el Patriot rendszerekhez szükséges motorok gyártását, valamint drón- és páncélozott járműves projektekbe is bekapcsolódott. A Deutznál a védelmi ipari megrendelések nemcsak a munkahelyek megőrzését tették lehetővé, hanem érdemi növekedést is hoztak: a cég éves árbevétele 15 százalékkal bővült, miközben más autóipari szereplők tömeges elbocsátásokra kényszerültek.

A leglátványosabb fejlemények közé tartozik a Volkswagen érdeklődése a Vaskupola rendszerhez kapcsolódó gyártás iránt, valamint az a döntés, hogy a Patriot rakéták európai gyártásába Németország is bekapcsolódik. Ezek a lépések nemcsak iparpolitikai, hanem geopolitikai szempontból is új helyzetet teremtenek.

Az átalakulás hatása már mérhető: Németország tavaly Kínát megelőzve a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőrévé vált, 5,7 százalékos globális részesedéssel, amelynek közel egynegyede Ukrajnába irányult. Mindez arra utal, hogy a német autóipar előtt – részben kényszerből, részben stratégiai döntésként – egy új, korábban elképzelhetetlen szerepkör nyílhat meg a következő évtizedben.