A szovjet mezőgazdaság előtte elsősorban a Fordson-Putyilovec típusra támaszkodott, amely az amerikai Fordson traktor licenc alapján gyártott változata volt. Noha a gép jelentős előrelépést jelentett az állati vontatáshoz képest, a hatalmas kolhozok és szovhozok körülményei között gyorsan megmutatkoztak korlátai. A traktorokat gyakran nappal és éjszaka egyaránt folyamatosan üzemeltették, a nagy terhelés pedig gyakori meghibásodásokhoz vezetett. A szovjet vezetés ezért egy erősebb, tartósabb és nagyobb teljesítményű típus bevezetését sürgette.

A szovjet ipar akkoriban még nem rendelkezett elegendő tapasztalattal és kapacitással egy korszerű mezőgazdasági gép önálló megtervezéséhez, ezért az amerikai International Harvester vállalat McCormick-Deering 15-30 típusú traktorát választották alapul, megvásárolva a szükséges dokumentációt és gyártási technológiát. Az átvett konstrukcióból született meg az SZTZ–15/30, amelyet – emlékezve a Fordson problémáira - a szovjet viszonyokhoz igazították, egyszerűsítettek és megerősítettek.

Az új traktor gyártása 1930 júniusában kezdődött meg Sztálingrádban. Egy évvel később a harkivi traktorgyár is elsajátította a típus gyártását, ahol HTZ–15/30 néven készült. A gép hamar a szovjet mezőgazdaság egyik legismertebb munkagépévé vált.

Mai szemmel nézve az SZTZ–15/30 inkább emlékeztet egy acélszörnyre, mintsem egy mezőgazdasági gépre. Nem voltak rajta műanyag elemek, gumiból készült abroncsok vagy kényelmi berendezések. A traktor masszív acélvázas felépítést kapott, kerekei teljes egészében vasból készültek. A hátsó kerekekre vasbordákat hegesztettek, a vonoerő fokozásához. Az acélkerekek kiválóan működtek ugyan a földeken, a hevenyészett közutakban azonban károkat okoztak, ezért a traktor közúti használatát tiltották.

A vezető kényelme egyáltalán nem volt szempont. Az SZTZ–15/30 egyik változata sem rendelkezett fülkével, a gépkezelő rugós acélülésen ült, semmilyen párnázat nem volt. A traktorosok gyakran maguk próbálták elviselhetőbbé tenni a munkát: pokrócot, katonakabátot vagy egyéb textíliákat helyeztek az ülésre. Esőben, szélben vagy tűző napsütésben is a szabad ég alatt kellett dolgozniuk.

A gép hajtásáról egy 6,32 literes négyütemű karburátoros motor gondoskodott. A motor teljesítménye 30 lóerő volt, míg a típusjelzés második száma a 15 lóerős vontatási teljesítményre utalt. A háromfokozatú váltóval ellátott traktor sebessége 3,5 és 7,4 km/óra között mozgott. Tömege megközelítette a három tonnát.

A motor egyik különlegessége a kétféle üzemanyag használata volt. Az indításhoz benzint alkalmaztak, működés közben azonban olcsóbb kerozinra kapcsoltak át. Ennek elsősorban gazdasági oka volt: a benzin a két világháború közötti időszakban viszonylag drága üzemanyagnak számított, míg a kerozin jóval kedvezőbb áron volt elérhető.

Az SZTZ–15/30-at nemcsak szántásra és egyéb mezőgazdasági munkákra használták. A teljesítmény-leadó tengelynek és az oldalsó hajtószíjtárcsának köszönhetően álló erőgépként is funkcionált. Fűrészgépeket, cséplőgépeket, malmokat és számos más mezőgazdasági berendezést hajtottak meg vele.

A traktor beindítása azonban korántsem volt egyszerű feladat, pontos munkafolyamat szerint kellett végrehajtani. Először feltöltötték a benzines és kerozinos tartályokat, majd a karburátort benzinüzemre állították. Ezután következett a kézi indítás kurblival, amely közvetlenül a főtengelyt forgatta meg.

Az indítás néha néhány perc alatt sikerült, máskor akár órákig is eltarthatott. Ezt az időjárás, a motor állapota és a gépkezelő fizikai ereje egyaránt befolyásolta. A carsweek magazin ismertetése szerint külön veszélyt jelentett a motor visszarúgása, ami súlyos sérüléseket, akár csonttörést is okozhatott a kurblit forgató traktorosnak.

Miután a motor néhány percig benzinnel működött és a kipufogócsonk kellően felmelegedett, át lehetett kapcsolni kerozinüzemre. A tapasztalt gépkezelők a munka befejezése előtt ismét benzines üzemmódra váltottak néhány percre, hogy a karburátorból elfogyjon a kerozin, és a következő napi indítás lényegesen könnyebb legyen.

Visszatekintve az SZTZ–15/30 kezdetleges, kissé bizarr gépnek tűnhet, a maga korában azonban a modernizáció és a technikai fejlődés jelképe volt, a szovjet falvak lakói számára a  termelékenység és szebb jövő ígéretét hordozta.