BMW X3 xDrive 40d teszt

Mélyen felsóhajtottam, amikor megnyitottam a BMW konfigurátorát. Itt is szembesül vele az ember, hogy olyan kort élünk, amikor az európai autóiparnak rejtegetnie kell azt, ami naggyá tette. Egy dizel változatért bizony a lista legaljára kell görgetni. Legfelül vannak a villanyosok, majd a plug-in hybridek, őket a benzinesek követik, és csak legalul vannak azok a dízelek, amik a leginkább mesélnének nekünk vásárlóknak a prémium életérzésről. Persze teljes mértékben érthető ez a felállás, hiszen a gyártókat minden létező fronton szorongatják, hogy lejjebb tolják a CO2-kvótájukat, úgyhogy irányítani kell a vásárlókat a zöldebb választás felé. Nagy kár, hogy a vásárlókat ez nem biztos, hogy érdekli, különösen a prémium szegmensben válogatva, ahol egy olyan sorhatos dízelnél kompromisszummentesebb, finomabb választás, mint a BMW X3 xDrive 40d, aligha akad.


Immáron harmadik változatában próbálhatom ki a negyedik generációs, dél-karolinai építésű vadiúj BMW X3-at, és mindegyik változat egy kicsit mást mesélt nekem a BMW mostani állapotáról. Az előző változat például egy, már zöld rendszámát vesztett plug-in hybrid volt, amivel épp az a könnyed vezetési élmény és a játékosság tűnik el, amiért a BMW SAV/SAC modelljeit kedvelni lehet. Mostani dízel tesztautóm emlékeztett rá, hogy a bajorok összkerékhajtása még mindig képes valamilyen különös módon legyőzni a gravitációt, és egy 4,7 méteres, közel 2 tonnás tömböt is játszi könnyedséggel keresztbe dobni, ha úgy tartja kedvünk. Miközben egyébként a világ leghiggadtabb hajtáslánca ez az immáron lágy hibriddel megtámogatott, 3,0-literes, sorhatos, kettős megfúvású turbóval szerelt, 303 lóerős rendszerteljesítményű dízel, aminek gázolajos létére is kiváló hangja van.

Induláskor, gázadáskor érezni némi hezitálást a mozgásában, de a mindössze 18 lóerős villanymotor, és a csomagtér alá szerelt mindössze 0,9 kWh-s lítium-ion akkumulátor gondoskodik róla, hogy folyamatos legyen a teljesítményleadás. Érdekes módon épp azt éri el a kezdeti hezitálás, hogy ráhangol minket az autó dinamikájára, hangulatára. Hiszen ennél higgadtabb nagyutazó kevés létezik. El is utaztunk vele gyorsan Ausztriába, ahol a Semmering környéki hegyi utakat és a varázslatosan tiszta falvakat vettük be vele. Furcsa ellentmondás, hogy ez alapvetően nem az az autó, amivel kanyarokat akarsz vadászni, mégis annyira jól hangolt a futóműve, a kormányzása és annyi visszajelzést adnak a pedálok, hogy a lassú kormányforgatás, óvatos szerpentinezés is megunhatatlan élmény vele, miközben hátul a legnagyobb nyugalomban alszik a két éves kislányod, hiszen az egészből mit sem érez.


Ha van valami, amivel az európai autógyártás ki tud tűnni ebből a hatalmas kínai zajból, az épp az ergonómia, az ízlés és a komfort lesz. Négy órás utazásunk után úgy szálltunk ki az X3-ból, mintha mi sem történt volna. A párom külön kiemelte, hogy ennyire kényelmes hátsóülésekben nem emlékszik, hogy ült-e valaha, sofőr oldalról pedig azt értékelhetjük ennyire, hogy minden pont kézre esik és minden felett teljes kontrollunk van. A vezetéstámogatók, a szórakoztató és komfort képességek felett egyaránt. Egy BMW nem fog mindenféle felesleges üzenettel csipogni a kezeid alatt. Csak akkor, ha akarod. Ezt pedig a mai autóipari környezetben egyre inkább értékelem.


Aztán ott van a puszta tény, hogy ennek a kabinnak olyan illata és elrendezése van, amihez kötődni lehet. Ha valahol újra megérzem ezt a BMW-belső illatot, máris feljönnek az emlékek a legszebb napokról, amiket az okoz, hogy egyszerűen átgondolt minden apró részlete. Noha látszólag már nem feltétlenül hozza a kabin azt a minőséget, mint régen, a valóságban ez még mindig egy remekül összeszerelt, rendkívül kényelmes kabin, ami megkönnyíti a hétköznapokat, pláne az utazásokat. Igazából könnyebb megkedvelni az újkori anyagokat, mint gondolnánk. Közben pedig látványos hangulatvilágítás futja körbe az autóipar egyik legfelkészültebb, házon belül fejlesztett infotainment rendszerét. Ilyen összeszedettséget, magával ragadó biztonságérzetet, ízlést, stílust Kína egyelőre nem tud.


Fenségesen gyorsít, miközben a 8-fokozatú ZF váltásaiból mit sem érezni. Naná, hiszen egyébként gyári adat szerint 5,4 másodperc alatt gyorsul 100-ra, amit egy-két erőpróba alapján szó nélkül el is hiszek, ez a hajtáslánc mégis inkább a finomságról szól. Arról, hogy a kabinba semmi sem jut el a motortérből (se zaj, se rezonancia) és közben 6,5 literes fogyasztást produkál az autópályán, korántsem kímélve. Városban is mindössze egyetlen literrel ment feljebb az átlag. Jelenlegi konfigurátora szerint 27 millióról indít a sorhatos dízellel szerelt BMW X3, és meglepően olcsón mérik az extrákat is, amik ténylegesen hozzátesznek az autó karakteréhez. Hát, erről szól az európai prémium, és nagyon remélem, hogy még sokáig élvezhetjük.
