Renault 8 Gordini Concept
Vannak autók, amelyek jóval többet jelentenek négy keréknél és egy motornál. Egy korszak hangulatát, a motorsport történetének meghatározó pillanatait és generációk fiatalkori álmait testesítik meg. A Renault 8 Gordini pontosan ilyen modell volt. Az 1960-as években a jellegzetes kék fényezés és a két fehér versenycsík egyet jelentett a megfizethető sportos autózással. Most, több mint fél évszázaddal később a Renault úgy döntött, ismét életre kelti a legendát, méghozzá olyan formában, amelyre az eredeti modell tervezői aligha gondoltak volna.
A Renault szeptember 24-én bemutatott tanulmányautója az október 12–18. között megrendezett párizsi autószalon egyik látványos újdonsága lett. A Renault 8 Gordini Concept azonban nem egyszerűen az eredeti autó modernizált másolata: kétüléses, tisztán elektromos kupéként értelmezi újra azt a vezetési élményt, amely annak idején híressé tette elődjét.
Az eredeti Renault 8 Gordini 1964-ben jelent meg, és gyorsan a francia autósport egyik legismertebb utcai modelljévé vált. A hétköznapi Renault 8 alapjaira épült, de az Amédée Gordini nevével fémjelzett motortuning és futómű-fejlesztések sokkal sportosabb karaktert kölcsönöztek neki.
A később bevezetett 1300-as változat már 88 DIN-lóerős teljesítményt kínált, ami a korszak könnyű, kompakt autói között kifejezetten figyelemre méltónak számított. A hátsókerék-hajtás, a hátul elhelyezett motor és a kis tömeg együttesen olyan vezetési élményt eredményezett, amelyet a rajongók évtizedekkel később is emlegetnek.

A modell versenysikerei szintén hozzájárultak a legendához. A Renault 8 Gordini számos raliversenyen szerepelt eredményesen, és külön márkakupája révén fiatal versenyzők egész generációja számára tette elérhetővé a motorsportot.
A most bemutatott tanulmányautó éppen ezt az örökséget eleveníti fel. A Renault formatervezői megtartották a jellegzetes francia versenykék színt, a dupla fehér csíkozást és a hátsókerék-hajtást, de minden mást a modern sportautók világához igazítottak.
A Renault 8 Gordini Concept alig emlékeztet a hatvanas évek szögletes, négyajtós szedánjára. Az új autó mindössze két ülést kapott, karosszériája pedig kifejezetten alacsony és széles.
A 4,12 méter hosszú, 1,88 méter széles és mindössze 1,27 méter magas kupé arányai már-már versenypályára kívánkoznak. Elöl 19, hátul 20 colos kerekeket alkalmaztak, ami tovább erősíti a hátsókerék-hajtású konstrukció látványát.
Az orr-részt hat kerek fényszóró határozza meg, amelyek az eredeti Gordini jellegzetes megjelenését idézik. Az erősen kiszélesített kerékjárati ívek és a mélyre húzott karosszéria viszont már egy modern raliautó hangulatát kölcsönzik a járműnek.
A Renault formatervezői több mint 300 különböző vázlatot készítettek a projekthez. Ezekből végül két koncepciót választottak ki, majd a legjobb megoldásokat ötvözve alakították ki a végleges megjelenést.
Alexandre Malval, a Renault formatervezési alelnöke szerint a cél nem egyszerűen a nosztalgia felélesztése volt, hanem olyan autó létrehozása, amely a márka történelméből merítve képes új érzelmeket kiváltani. A vezető hangsúlyozta, hogy a Gordini név számára nem pusztán a múltról, hanem az autózás iránti szenvedélyről szól.
A legfontosabb változás természetesen a hajtásláncnál történt. A legendás Gordini benzinmotorját egy 270 lóerős villanymotor váltotta fel, amely az eredeti konstrukcióhoz hasonlóan hátul kapott helyet, és a hátsó kerekeket hajtja.
A teljesítmény közel háromszorosa az eredeti modellének, ám a Renault nem pusztán a lóerők növelésével szeretné visszaadni a Gordini karakterét. A hátsókerék-hajtás megőrzése tudatos döntés: azt az élményt igyekszik újrateremteni, amelyben az autó viselkedése, a kanyarokból történő kigyorsítás és a vezető közvetlen kapcsolata a járművel meghatározó szerepet játszik.
A sportos kialakítás az utastérben is folytatódik. A Renault szakított a modern autókra jellemző hatalmas központi érintőképernyőkkel, helyettük több kerek digitális műszert helyezett el a szálcsiszolt alumínium műszerfalon. A megoldás egyszerre idézi a hatvanas évek versenyautóit és a mai digitális technológiát.
A fekete kagylóülések középső részét kék kordbársonnyal borították, az ajtókárpitok varrásmintája pedig a versenypályák rázóköveire emlékeztet. A bőr, az Alcantara és az alumínium használata különösen igényes, de szándékosan visszafogott környezetet teremt.
A tervezők a café racer motorkerékpárok világából is merítettek, ahol a felesleges díszítőelemek eltávolításával a gép eredeti formáját és mechanikai karakterét igyekeznek hangsúlyozni. Az autó középpontjában így ismét maga a vezetés áll, nem pedig a digitális szolgáltatások sokasága.
A Renault 8 Gordini Concept különösen érdekes időszakban jelent meg. A francia gyártó az elmúlt években látványosan épített saját történelmére: az elektromos Renault 5 és Renault 4 után a Twingo újjászületése is ezt a stratégiát erősíti.

A Gordini azonban más kategória. Míg a hétköznapi modellek esetében a nosztalgikus formavilág egy szélesebb vásárlóközönség megszólítását szolgálja, a most bemutatott sportkupé elsősorban érzelmi és márkaépítési céllal készült.
A Renault hivatalos tájékoztatása egyértelművé teszi, hogy az autó egyetlen példányban megépített formatervezési tanulmány, amelyet nem kívánnak forgalomba hozni. A koncepció a márka történelmét bemutató gyűjtemény része lesz, és a tervek szerint a később megnyíló flins-i Renault Collections múzeumban is helyet kap.
A párizsi autószalonon Stéphane Maiore, a Renault belső formatervezési igazgatója az Evo szaklapnak megerősítette, hogy a projekt a márka örökségével folytatott kreatív kísérlet. Nem egy új sportkupé gyártásának előkészítését jelenti, és jelenleg a Gordini név önálló sportmárkaként vagy felszereltségi szintként történő visszatérését sem vetíti előre.
Mindez persze nem teszi kevésbé érdekessé a tanulmányautót. A Renault ugyanis megmutatta, hogyan lehetne egy hatvanéves sportautó örökségét úgy átmenteni az elektromos korszakba, hogy közben az eredeti modell karaktere is felismerhető maradjon.
A 270 lóerős Renault 8 Gordini talán soha nem kerül a kereskedésekbe, de egy fontos kérdést már most felvetett: miért ne lehetne a villanyautózás jövője nemcsak hatékony és környezetkímélő, hanem könnyed, játékos és valódi vezetési élményt kínáló is? A franciák most bebizonyították, hogy a múlt legendáiból még bőven lehet inspirációt meríteni – akkor is, ha a benzinmotor hangját ezúttal már csak az emlékek őrzik.