A régi autók többségének története előbb-utóbb a bontóban ér véget. Ami egykor a tulajdonos büszkesége volt, néhány évtizeddel később sokszor már csak rozsdás fémhulladék. Létezik azonban egy különös hely az Egyesült Államok nyugati partvidékén, ahol a leselejtezett járművekre egészen másként tekintenek.

Az Oregon állambeli Sandy közelében működő Wildcat Auto Wrecking kifejezetten a Chrysler-konszern klasszikus autóira szakosodott. A telephelyen régi Dodge-ok, Plymouthok, Chryslerek, DeSotók és Imperialok sorakoznak, sokszor egészen meghökkentő állapotban.

Az Autocar képes riportja szerint a gyűjteményben közel ezer klasszikus személy- és teherautó található. Maga a vállalkozás a hivatalos honlapján több mint 800 járműről számol be, és az Egyesült Államok északnyugati részének egyik legjelentősebb, kizárólag Mopar-modellekkel foglalkozó bontójaként hivatkozik magára.

Ahol minden roncs mögött egy történet rejtőzik

A Mopar elnevezés eredetileg a Chrysler alkatrészmárkájaként vált ismertté, idővel azonban a konszern autóit, motorjait és az ezekhez kapcsolódó rajongói kultúrát is jelölni kezdte.

A Wildcat telephelyén a második világháború előtti járművektől egészen az 1980-as évek modelljeiig találni különlegességeket. Az Autocar beszámolója többek között egy 1939-es Dodge Club Coupét, egy 1956-os Dodge Coronetet és különféle Plymouth-modelleket is bemutat.

Az egyik legérdekesebb darab egy 1966-os Dodge Dart kabrió, amelyen még az eredeti vászontető is megtalálható volt. Ez egy bontóban különösen ritka látvány, hiszen a nyitott karosszériás járművek tetőszerkezete általában az elsőként tönkremenő alkatrészek közé tartozik.

A gyűjteményben egy 1963-as Dodge D-szériás pickup is feltűnt, amelyet korábban dragversenyzésre alakítottak át. A „Violator” névre keresztelt gépben 6,3 literes, 383 köbhüvelykes V8-as motor dolgozott.

Fontos ugyanakkor, hogy az Autocar októberben közölt válogatásának fényképei 2018-ban készültek. Az akkor látott autók közül azóta több gazdára találhatott, így az egyes példányok jelenlegi elérhetősége nem garantált.

Van, amiből még autó lesz, másból csak alkatrész

A Wildcat működésének egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a járműveket nem kizárólag fémhulladékként kezeli. A telephely egyszerre veteránautó-alkatrészraktár és restaurálási projektek beszerzési helye.

A menthető autók komplett projektként is megvásárolhatók, míg a rosszabb állapotú példányokból ajtókat, motorokat, váltókat, díszléceket vagy más, nehezen beszerezhető alkatrészeket nyerhetnek ki.

Ez különösen fontos a régi amerikai modellek esetében. Egy több mint ötvenéves Plymouthhoz vagy DeSotóhoz bizonyos gyári alkatrészeket már régóta nem gyártanak, ezért egy eredeti, jó állapotban megmaradt alkatrész értékesebb lehet, mint maga az autó, amelyből származik.

A vállalkozás jelenleg is különféle restaurálási alapokat hirdet. A nyilvános kínálatában például korábban egy 1973-as Dodge Charger 3200 dolláros, egy 1966-os Dodge Coronet kabrió pedig 2500 dolláros irányáron szerepelt. Ezeket nem szabad friss, garantált ajánlatként kezelni: a hirdetések érvényességét és az autók állapotát külön ellenőrizni kell.

Autótemető vagy szabadtéri múzeum?

A Wildcat különlegessége nem pusztán a hatalmas járműállomány. A régi amerikai autók rajongói számára a telephely egy olyan korszak emlékeit őrzi, amikor a hatalmas karosszériák, a krómozott díszítések és a nagyméretű motorok határozták meg az amerikai autógyártást.

A ma már ritkaságnak számító típusok közül sokat annak idején hétköznapi közlekedési eszköznek tekintettek. Nem feltétlenül azért kerültek bontóba, mert különösen rossz konstrukciók voltak, hanem mert elhasználódtak, divatjukat múlták, vagy javításuk egyszerűen nem érte meg.

A restaurálási piac azonban időközben jelentősen átalakult. Egy korábban értéktelennek tartott karosszéria ma már akár egy többéves felújítási projekt kiindulópontja lehet. A Wildcat ezért sajátos módon a kulturális örökség megőrzésében is szerepet játszik, még ha alapvetően alkatrész-kereskedelemmel és járműértékesítéssel foglalkozó vállalkozás is.

A vállalkozás hivatalos fotógalériája jól érzékelteti a hely hangulatát: a fák között sorakozó, évtizedek óta pihenő autókat, a hiányos karosszériákat és az egymásra helyezett járműveket. A telephely előzetes egyeztetéssel látogatható.

A Wildcat Auto Wrecking története arra emlékeztet, hogy egy autó élete nem feltétlenül ér véget akkor, amikor utoljára leállítják a motorját. Lehet, hogy soha többé nem kerül forgalomba, de egy motorháztetője, műszerfala vagy apró krómozott emblémája még évtizedekkel később is hozzájárulhat egy másik veterán feltámasztásához.