autótechnika
Régi Saab jellegzetes fényszórótörlőkkel. A különleges megoldás a havas, sáros utakon segítette a megfelelő világítást.
Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy egy autó hatalmas érintőképernyővel, digitális műszerekkel és vezetéstámogató rendszerekkel érkezik. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban egészen másként képzelték el a jövőt.
A gyártók akkoriban gyakran olyan műszaki ötletekkel próbálkoztak, amelyek nem feltétlenül jelentettek forradalmi előrelépést, mégis felejthetetlenné tették az adott modellt.
A Hagerty autótörténeti összeállítása számos olyan megoldást idéz fel, amelynek ma már alig találjuk nyomát az autókereskedésekben.
A nyolcvanas évek egyik legkülönösebb fejlesztése a beszélő műszerfal volt.
A Chrysler Electronic Voice Alert rendszere például emberi hangon figyelmeztette a vezetőt, ha bekapcsolva maradt a rögzítőfék, nyitva maradt valamelyik ajtó, vagy nem kapcsolta be a biztonsági övet.
A Nissan még ennél is furcsább megoldást alkalmazott. Egyes korabeli modelljeiben apró, mindössze háromhüvelykes lemezjátszó működött a műszerfal mögött. A szerkezet egy kis hanglemezről játszotta le az előre rögzített figyelmeztetéseket.
A rendszer 1981-ben jelent meg, és olyan autókban is alkalmazták, mint a Datsun Maxima vagy a Nissan 280ZX.
A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott. A vezetők egy része idegesítőnek találta az állandó figyelmeztetéseket, így a gyártók fokozatosan visszatértek az egyszerű hangjelzésekhez.
A Saab, a Volvo és a Mercedes-Benz egyes modelljeinél egészen apró ablaktörlők tisztították a fényszórókat.
Az ötlet egyáltalán nem volt értelmetlen. Havas, sáros időben a fényszóró burájára rakódó szennyeződés jelentősen csökkentheti a világítás hatékonyságát.
A Saab már az 1970-es évek elején alkalmazta a megoldást, amely később több prémiumautón is megjelent.
A különleges szerkezetek azonban idővel eltűntek. A korszerűbb fényszórók formája, a karbantartási igény és a nagy nyomású mosóberendezések elterjedése fokozatosan feleslegessé tette a kis törlőlapátokat.
A BMW Z1 különleges ajtói függőlegesen, a karosszéria küszöbeibe süllyedtek. Fotó: BMW Z1 archív modellfelvétel.A BMW Z1 talán minden idők egyik legkülönösebb ajtómegoldását kapta. Az 1989-ben piacra került roadster ajtajai nem kifelé nyíltak, hanem elektromos működtetéssel lefelé, a küszöbökbe süllyedtek.
A vezető akár lehúzott ajtókkal is közlekedhetett, ami egészen szokatlan élményt kínált.
A megoldás látványos volt, de nehéz és bonyolult szerkezetet igényelt. A magas küszöbök miatt a beszállás sem bizonyult különösebben kényelmesnek, így a BMW későbbi modelljeinél nem alkalmazta tovább.
A Honda Electro Gyrocator nevű rendszere szintén megelőzte korát.
Az 1981-ben bemutatott berendezés műholdak nélkül próbálta meghatározni az autó helyzetét. Giroszkópot, távolságérzékelőt és egy képernyő elé helyezett átlátszó térképlapot használt.
A technológia akkoriban lenyűgözőnek számított, de drága és körülményes volt. A GPS-alapú navigáció később sokkal egyszerűbbé tette ugyanazt a feladatot.
A régi autók számos ötlete azért tűnt el, mert a modern technológia olcsóbb, megbízhatóbb vagy biztonságosabb alternatívát kínált.
A beszélő műszerfalakat digitális asszisztensek váltották fel, a fényszórótörlőket mosóberendezések, a mechanikus navigációs rendszereket pedig műholdas alkalmazások.
Valami azonban közben megváltozott. A korabeli autógyártók sokszor különleges mechanikai megoldásokkal próbálták megkülönböztetni modelljeiket, ma viszont egyre több funkció költözik az érintőképernyőkre.
A modern autók kétségtelenül intelligensebbek, biztonságosabbak és hatékonyabbak lettek. Mégis nehéz nem nosztalgiával gondolni arra a korszakra, amikor egy autó már attól is különlegesnek számított, hogy beszélt hozzánk, vagy egyszerűen eltüntette a saját ajtaját.