Stinnes már gyerekként is autórajongó volt. 1901. január 21-én született a németországi Mülheimben, Clara Eleonore néven, dúsgazdag gyáros és Reichstag-képviselő Hugo Stinnes német iparmágnás lányaként. Később Clärenore néven vált ismertté, 15 évesen már apja gyárának udvarán autóval körözött, 18 évesen már jogosítványa is volt.

Húszas évei elején a gazdag családi vállalkozás dél-amerikai fióktelepét vezette, aztán amikor férje meghalt, visszatért Berlinbe, hogy 24 évesen szenvedélyének hódolhasson. Több futamgyőzelemmel és sok férfi pilótát verve Európa egyik legsikeresebb autóversenyzőjeként vált ismertté. 

Hiába volt az apuka Hugo Stinnes kedvenc Egérkéje (Mäuslein) a rátermett lány, a családfő váratlan halála után fivérei kitúrták a cégvezetésből. Mert özvegy anyjukkal egyet értettek abban, hogy nem nőknek való az üzlet. A 23 éves Clärenore nem vitatkozott, ezután kedvenc hobbijának élt.

Profi autóversenyzőnek állt, méghozzá családi támogatás nélkül. Nem volt rá szüksége, mert szponzora szerint egy szép hölgy a volánnál még akkor is jó reklám, ha utolsónak ér célba. Clärenore azonban nem így gondolta, két szezonban 17 futamot nyert meg, férfiakat megelőzve. Ezen családjai is meglepődött, de továbbra is megfelelő partnerhez akarták házasítani, de a benzingőztől megmámorosodott Clärenore továbbra is autóversenyző akart lenni.

Sőt, Charles Linbergh óceánrepülése után a vágyai is messzebbre szárnyaltak: körbe akarta vezetni a világot. Az utat a német autóipar három élmenője, az Adler, az Aral és a Bosch 100 ezer birodalmi márkával támogatta. 1927. május 25-én Stinnes egy Adler Standard 6-ossal indult Frankfurtból svéd operatőrtársával, Carl-Axel Söderströmmel. A kísérőkocsiban utazott két szerelő és Clärenore kutyája, Lord. Némi biztonságot jelentett, hogy három revolvert és 128 kemény tojást is vittek magukkal.

Dél-Kelet felé indultak a kontinensen keresztül, át a Balkánon, Szibérián. Közben az oroszországi Bajkál partján tíz hetet kellett várniuk, hogy befagyjon a tó és átkelhessenek rajta. A Góbi-sivatagon keresztül érkeztek Pekingbe. Ez idő alatt meg kellett javítaniuk egy törött kuplungot, egy kilyukadt benzintartályt, cserélni gumiabroncsokat és pótolni a hátsó kerekek elveszett csavarjait.

1927 novemberében a fagyos orosz tél miatt a két szerelő feladta a túrát, ezután Stinnes és Söderström hajóval utazott Japánba, Hawaiira, majd Los Angelesbe, ahol letették a kísérő teherautót és Lord kutyát, majd egy másik hajóval továbbmentek Dél-Amerikába.

Peru, Bolívia, Argentína és az Andokon át mentek Chilébe, ahol futóhomokba süllyedt autójukat 42 ember húzta ki kötelekkel, de útjukon gyakran kellett állatokat is bevetni mentésükre. És volt olyan is, amikor dinamitot kellett robbantaniuk, hogy eltakarítsák az utat elzáró sziklákat.

A Titicaca-tónál várniuk kellett a németországi gyógyszer küldeményre és néhány alkatrészre, hogy a beteg operatőr Söderström felépüljön és autójukat is megjavíthassák.

A sivatagban olykor az autó hűtővizét itták, hogy ne haljanak szomjan. Miután átkeltek Dél-Amerikán, visszahajóztak Los Angelesbe, felvették Lordot, és az Egyesült Államokon keresztül autóztak Washington D.C.-be és New Yorkba. Detroitban meglátogatták Henry Ford gyárát, majd Washingtoban Herbert Hoover amerikai elnök fogadta őket a Fehér Házban.

New Yorkból hajóval utaztak a franciaországi Le Havre-ba, majd onnan Berlinbe.

A túra két évig és egy hónapig tartott, ezalatt 46 758 km-t tettek meg a szériagyártású Adler autóval.

1929. június 24-én Clärenore és Söderström diadalmas fogadtatásra tértek vissza Berlinbe. Közben annyira összemelegedtek, hogy a fotós elvált, majd 1930-ban feleségül vette Clärenore-t, akivel Dél-Svédországban farmot vezettek, és három gyermekük született.

A világ első maratoni túrájának autóvezető hölgye, Clärenore Stinnes 1990. szeptember 7-én halt meg, 89 éves korában.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!