akkumulátortechnológia
Az elektromos autók fejlesztésének egyik legnagyobb dilemmája, hogyan lehet nagyobb hatótávolságot elérni anélkül, hogy az akkumulátor egyre nehezebb és drágább lenne.
A brit Surrey Egyetem kutatói most egy kevésbé ismert megoldásban látnak lehetőséget: a lítium–szén-dioxid-akkumulátorokban, amelyek a szén-dioxid részvételével zajló kémiai reakciók révén képesek energiát tárolni és leadni.

A Surrey Egyetem kutatása szerint az új akkumulátortechnológia egyik legnagyobb problémája a megfelelő katalizátorok megtalálása.
Ezek az anyagok gyorsítják az akkumulátor töltésekor és kisütésekor lezajló kémiai reakciókat. A korábban ígéretesnek bizonyult megoldások közül több azonban olyan drága nemesfémekre épült, mint a platina, a ruténium vagy az irídium.
A kutatók most vasat és molibdént tartalmazó anyagokkal kísérleteztek. Kiderült, hogy az 500 Celsius-fokon végzett hőkezelés különösen kedvező szerkezetet hoz létre: molibdén-oxid és vasfoszfát keletkezik, amelyek együttesen segítik az elektrokémiai folyamatokat.
A legjobban teljesítő katalizátor közel négyszer akkora kisütési kapacitást ért el, mint a módosítatlan referenciaanyag.
A laboratóriumi cella töltéskor a leadott elektromos töltés 93 százalékának megfelelő mennyiséget tudott visszanyerni, és 92 töltési-kisütési ciklust teljesített. Utóbbit korlátozott kisütési mennyiséggel vizsgálták, tehát nem azonos egy hagyományos villanyautó-akkumulátor teljes élettartamtesztjével.
A lítium–szén-dioxid-technológia elméleti előnye, hogy azonos tömeg mellett lényegesen több energiát tárolhat, mint a jelenleg elterjedt lítiumionos akkumulátorok.
Ha ezt valamikor üzemi körülmények között is sikerül megvalósítani, az elektromos autók nagyobb hatótávolságot érhetnek el anélkül, hogy jelentősen növelni kellene az akkumulátor méretét és tömegét.
Ez nemcsak az autó teljesítménye, hanem az energiafelhasználás és a gyártási költségek szempontjából is fontos lehet.
Siddharth Gadkari, a Surrey Egyetem vegyészmérnöki oktatója szerint a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy kedvező akkumulátorteljesítmény drága nemesfémek nélkül is elérhető lehet.

A kutatás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szén-dioxidot felhasználó akkumulátorok hamarosan leváltják a jelenlegi technológiát.
A kereskedelmi lítiumionos akkumulátorok egyelőre lényegesen megbízhatóbbak és tartósabbak. A 92 laboratóriumi ciklus messze elmarad attól az élettartamtól, amelyet egy autóipari akkumulátortól elvárnak.
A szén-dioxid felhasználása ráadásul önmagában nem jelenti annak végleges kivonását a légkörből, hiszen a töltés és kisütés során a kémiai folyamatok megfordulhatnak.
A kutatók következő célja ezért a katalizátorok tartósságának és teljesítményének javítása, valamint annak megvizsgálása, hogy a technológia nagyobb méretben is működőképes-e.
A fejlesztés legfontosabb üzenete mégis figyelemre méltó: az autóipar következő nagy akkumulátortechnológiai előrelépéséhez nem feltétlenül újabb ritka és drága nyersanyagokra lesz szükség.
Lehetséges, hogy éppen a széles körben hozzáférhető vas és a szén-dioxid felhasználásával sikerül közelebb jutni a könnyebb, nagyobb energiasűrűségű akkumulátorokhoz.
A döntő kérdés most az, hogy a laboratóriumban ígéretes eredményekből sikerül-e tartósan működő, gazdaságosan gyártható technológiát fejleszteni.