Speedweek és Speedmaraton

Április 15-én reggeltől 24 órán keresztül minden bevethető sebességmérő eszközükkel keresték a gyorshajtókat a rend éber őrei. Az év egyetlen olyan alkalma ez, ahol a mérési helyszíneket akár mi magunk is kiválaszthattuk. Itt nálunk az Autoszektoron már többször is megjelent ezzel foglalkozó cikk, vagy podcast beszélgetés, és mivel a rendőrség ezt minden évben megrendezi, biztosan sikeres, és hatékony módja, hogy a lakosság is megmutathassa, szerintük hol járnak gyakran a megengedettnél nagyobb sebességgel az autósok. Ettől függetlenül pedig zajlott a Speedweek elnevezésű akció is, ahol egy héten keresztül a rendőrség fokozottan ellenőrzi a járművek sebességét. Ez egy olyan kampány, amikor kifejezetten felhívják a sofőrök figyelmét, hogy a szokásostól is nagyobb volumenű sebességmérés várható, mégis sokan beleszaladnak egy-egy traffipaxba, de nem azért mert nem hallgatnak rádiót, hanem azért mert gyakran túllépik a sebességhatárokat, és pechükre pont olyan helyen traffiztak a rendőrök, amire nem számítottak.

Mással kellene foglalkozniuk a sebességmérés helyett

Ezt már egy a speedmarathonon résztvevő rendőrtől tudom, aki elmesélte, hogy egy felháborodott autós kérdőre vonta őket, hogy miért a harmincas táblánál traffiznak ahelyett, hogy a bűnt üldöznék. Nos, valóban véleményes egy ilyen korlátozásnál a mérés, azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy azt a sebességhatárt jelző táblát sem véletlenül tették oda. Nincs kizárva, hogy iskola, gyalogosforgalom, vagy játszótér közelsége indokolja, hogy az autósok csökkentsék a szokásos városi sebességüket azon a szakaszon. Nem állítom, hogy minden sebeséghatár valós forgalmi körülményekre alapul, és sokszor teljesen feleslegesnek "maradnak" kinn ezek a táblák, de én is közlekedem olyan útszakaszon, ahol elmerengek, vajon miért is mérnek éppen, amikor bőven biztonságos itt a nyílegyenes, jól belátható útszakaszon az 50 km/h-ás sebesség, vagy akár még a hatvan is. Aztán történik egy halálos baleset, amikor a nagy sebességgel érkező autós nem látja, hogy valaki átkelne a gyalogátkelőhelyen, elgázolja, és a gyalogos életét veszti. A sajnálatos eset óta már soha nem érzem feleslegesnek azt, ha meglátom a civil autóból mérő rendőröket errefelé. Szomorú, hogy csak ezzel a módszerrel, mármint a bírságolással lehet vissza tartani a féktelen száguldozást, és sok esetben az edukáció egy bizonyos életkor után már soha nem segít.

Kellemetlen egybeesés

Pont az idei Speedweek akciót megelőzően történt egy tragikus közlekedési baleset, ahol megint az okozta a tragédiát, hogy valaki azt képzelte a 600 lóerős autójával, hogy neki mindent szabad. Közúton versenyzett, és kiszámíthatatlan manővereivel, indokolatlan sebességtúllépésével veszélyeztette az ártatlan autósokat. Az is lehet, hogy mivel valószínűleg már a számítógépes játékok korában nőtt fel, egyszerűen megfertőzte a sebességmámor, ami egy nagyon veszélyes útitárs, és sajnos hazánk útjain minden évben sok áldozatot szed az autósok, és motorkerékpárosok között is. Mi is sokat foglalkoztunk már ezzel a témával, és véleményem szerint elrettentő ereje csak annak lenne, ha mindenkinek kötelezően végig kellene ülnie egy-egy balesetmegelőzési előadást akár Pintér Józseftől, akár Vágvölgyi Zoltántól. Ők azok, akik megmutatják, hogy mi is az igazi tétje az agyament versenyzésnek, a tesztoszteron túltengésnek, és mennyire kódolva van minden alkalommal az, hogy egyszer valóban elsülhet a ravasz azon a hatszáz lóerős halálos fegyveren, amit közúton durrogtatnak. Volt szerencsém elmenni mindkét előadásra, és elmondhatom, hogy ezek után kevésbé akarok erős autót, vagy motort vezetni, hiszen ezek egyébként is folyamatosan stimulálják az agyat arra, hogy ha úgy alakul, akkor ráléphetünk a gázra, megcsavarhatjuk a markolatot, és máris elönti testünket az adrenalin, aminek mámorát nagyon sokan keresik, és ha megtalálják, akkor hamar rá is szoknak. Őket hívják mechanikai drogosoknak, akiknek egy idő után egyre több, és egyre hajmeresztőbb manőverek kellenek ahhoz, hogy kielégítsék ilyen jellegű vágyaikat.

Mert a számok nem hazudnak

Továbbra is a gyorshajtás a vezető baleseti ok a közutakon, és a legtöbb halálos baleset okozója. Soha, semmilyen körülmények között nem éri meg sietni az utakon, hiszen nem jelent annyit pár perccel hamarabb odaérni valahová, mint viselni az akár életen át tartó lelkiismeret-furdalást, ha baleset születik egy meggondolatlan manőverből. Mert a sebesség növekedésével a fékút hossza is arányosan növekszik, tehát bármilyen váratlan közlekedési helyzetben kevesebb idő lesz reagálni, és megállni. Ezt érdemes szem előtt tartani, illetve azt is, hogy felelősen közlekedjünk, hiszen nem csak a saját, hanem mások biztonsága is a sofőr kezében van.

... hogy mindenki hazaérjen!