Néhány éven belül a holland utakon nagyjából kétszer annyi kamera figyeli majd a forgalmat, mint ma: egyesek a sebességet mérik, mások a piroson áthajtást, a kézben tartott telefont vagy az övhasználat elmulasztását szűrik ki. A holland ügyészség forgalmi szabálysértésekkel foglalkozó hivatala (Parket CVOM) bejelentette, hogy az automatizált közúti ellenőrzéssel lefedett helyszínek száma a jelenlegi körülbelül 650 pontról legalább 1450-re bővülne 2030-ig. A „Vízió az automatizált közúti ellenőrzésről 2026–2030" (Visie geautomatiseerde verkeershandhaving) című dokumentum az elmúlt évek legnagyobb holland bővítését vázolja fel, és öt fő kockázati magatartást vesz célba: az ismételt szabályszegést, a figyelemelterelést, a piroson áthajtást, az alkoholos vagy drogos befolyásoltság alatti vezetést, valamint a gyorshajtást.

A holland átlagsebesség-mérés azt mutatja, hogy az automatizált ellenőrzés egyre inkább az átlagsebesség és a közlekedési magatartás folyamatosabb figyelésére épül. (Forrás: AI generált illusztráció)

Milyen technológiákkal bővül a holland ellenőrzés?

A bővítés többféle technológiát vonultat fel. Nő a fix sebességmérő kamerák, az átlagsebesség-mérő rendszerek és a mobil (az úgynevezett „flex") kamerák száma is — utóbbiak rendszeresen vándorolnak a helyszínek között, így az autósok nem tudják biztosan, hol bukkannak fel. Emellett tovább terjed a nemrég bevezetett „fókuszkamera" is: ez az eszköz a járművezetők kézben tartott telefonhasználatát és a biztonsági öv használatának elmulasztását képes kiszűrni. Az ügyészség érvelése szerint minél több feladatot vesz át az automatizált ellenőrzés, a rendőrök annál inkább azokra az esetekre koncentrálhatnak, ahol az emberi beavatkozásnak a legnagyobb a hozzáadott értéke — például a visszaeső szabálysértőknél.

Miért éppen a 30-as zónákra fókuszálnak?

A stratégia egyik figyelemre méltó eleme, hogy a városi, beépített területeken közlekedő védtelen úthasználókra, különösen a kerékpárosokra helyezi a hangsúlyt. Hollandiában a kerékpárosok és más védtelen résztvevők egyre nagyobb arányban érintettek a súlyos vagy halálos kimenetelű közúti balesetekben, különösen a városokban. Éppen ezért egyre több holland önkormányzat csökkenti a lakóutcák sebességhatárát 50-ről 30 km/órára. Ennek támogatására az ügyészség több flex kamerát telepít a 30-as zónákba, 2026-ban pedig elindítja a városi utak szakaszos sebességmérésének kísérleti programját — ez lesz az első ilyen Hollandiában. Ha a pilot sikeres lesz, a megoldást szélesebb körben is bevezethetik.

Mennyire működik az átlagsebesség-mérés?

Az átlagsebesség-mérés legújabb generációjával szerzett kezdeti tapasztalatok arra utalnak, hogy a technológia gyors viselkedésváltozást hozhat. Az A7-es autópálya Hoorn és Purmerend közötti szakaszán, ahol a bevezetés előtti tesztidőszakban minden hatodik sofőr túllépte a sebességhatárt, a gyorshajtók száma a rendszer januári élesítése után két héten belül körülbelül 90 százalékkal (!) csökkent. Fontos ugyanakkor, hogy ez egyetlen konkrét útszakasz tapasztalata, a tartós és országos hatás csak hosszabb távon ítélhető meg.

A bejelentés egybecseng az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács (ETSC) régóta képviselt álláspontjával a közúti szabályok ellenőrzéséről. Az uniós finanszírozású Road Safety Exchange projekt, amely az európai nemzeti hatóságokat hozza össze a közlekedésbiztonsági tapasztalatok megosztására, több alkalommal is a hatékony technológia példájaként mutatta be a holland, mesterséges intelligenciára épülő telefonhasználat-felismerést — egyebek mellett egy 2023-as hollandiai szakmai látogatáson és egy 2025 januári horvátországi szakmai találkozón, ahol a holland rendőrség más tagállamoknak is bemutatta a rendszert.

Miért fontos ez Magyarország számára?

A holland példa magyar szempontból is tanulságos, mert nálunk is működik országos kamerás ellenőrzési infrastruktúra (VÉDA). A holland stratégia ugyanakkor arra mutat rá, hogy az automatizált ellenőrzés nemcsak a sebességmérésről szólhat, hanem egyre inkább a közlekedésbiztonsági kockázatok célzott, adatvezérelt kezeléséről. A hazai „szupertraffipaxok" már most nemcsak a sebességet, hanem a piroson áthajtást és a biztonsági öv használatát is rögzítik, a rendszer pedig folyamatosan terjeszkedik — legutóbb a vasúti átjárókra is kiterjesztették, ahol a piros jelzés figyelmen kívül hagyása rendszeres halálos balesetekhez vezet (erről bővebben: Figyeljen, ott is lesz Véda kamerarendszer, ahol eddig nem volt). A holland fókuszkamerához hasonló, többfunkciós eszközök máshol is megjelentek: Franciaországban a kamerákat lámpákba és táblákba rejtve telepítik, és nemcsak a sebességet, hanem a telefonhasználatot, az öv viselésének elmaradását és a piroson áthajtást is figyelik (Jönnek a láthatatlan traffipaxok), míg az átlagsebesség-ellenőrzés szerepének erősödését Olaszországban a Tutor 3.0 szakaszos rendszer is jelzi (Hivatalos búcsú az összes traffipaxtól). A holland 30-as zónás pilot különösen érdekes lehet azoknak a tagállamoknak — köztük Magyarországnak —, amelyek az egyre szélesebb körben bevezetett alacsonyabb városi sebességhatárok betartatására keresnek hatékony megoldást.

A holland terv nem egyszerűen több kameráról szól, hanem arról, hogyan lehet az ellenőrzést a legkockázatosabb magatartásformákra irányítani, miközben az emberi erőforrást ott vetik be, ahol arra a legnagyobb szükség van. Hogy a 30-as zónák szakaszos ellenőrzése beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, arra a 2026-os pilot ad majd választ — addig legalábbis a holland A7-es számai biztatóak.

Fogalomtár

Flex kamera: rendszeresen áthelyezett, helyszínek között vándorló kamera, amely kiszámíthatatlanná teszi az ellenőrzés helyét.

Fókuszkamera: kifejezetten a vezetés közbeni telefonhasználat és az öv mellőzésének kiszűrésére tervezett automatizált eszköz.

Parket CVOM: a holland ügyészség központi, forgalmi szabálysértésekre szakosodott hivatala.

Forrás: ETSC – etsc.eu. Magyar kitekintés: Autoszektor-szerkesztői kiegészítés korábbi kapcsolódó cikkek alapján. A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.