A Le Mans-i 24 órás verseny ma az autósport egyik legnagyobb presztízsű eseménye, ahol nemcsak a sebesség, hanem az állóképesség és a megbízhatóság is döntő szerepet játszik. Kevesen tudják azonban, hogy a viadal történetében a női pilóták szerepe korántsem mindig alakult egyformán.

Az első női versenyzők már 1930-ban megjelentek a rajtrácson. Odette Siko és Marguerite Mareuse egy Bugatti Type 40-essel indultak, és rögtön a hetedik helyen végeztek. Két évvel később Siko negyedikként ért célba, ami máig a női versenyzők legjobb összetett Le Mans-i eredménye.

Az 1935-ös futamon már tíz nő állt rajthoz. Ez a rekord azóta sem dőlt meg – derül ki a verseny hivatalos történeti összefoglalójából.

Egy tragédia mindent megváltoztatott

A második világháborút követően fokozatosan csökkent a női indulók száma. Az igazi törést azonban az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa jelentette.

Pierre Levegh Mercedes-Benz 300 SLR versenyautója a nézőtér felé repült, és a tragédiában több mint nyolcvan ember vesztette életét. Az eset alapjaiban változtatta meg az autósport biztonsági szabályozását.

A verseny szervezője, az Automobile Club de l’Ouest ezt követően megtiltotta a nők részvételét. A döntést a női versenyzők védelmével indokolták, noha a tragédiában egyetlen női pilóta sem volt érintett.

A korabeli gondolkodás szerint az extrém veszélyekkel járó autóversenyzés nem számított megfelelő tevékenységnek a nők számára. A tiltás mögött tehát nem bizonyított teljesítménybeli különbség, hanem a korszak társadalmi előítéletei és a biztonságra hivatkozó megkülönböztetés álltak.

A motorsport női versenyzőinek történetét feldolgozó elemzés szerint az 1956-ban bevezetett korlátozást csak 1971-ben oldották fel.

Az 1971-es Le Mans-i verseny 2-es rajtszámú Chevrolet Corvette-je, amelyet Marie-Claude Beaumont és Henri Gréder vezetett. Fotó: ACO Archives.

Egy Corvette törte meg a csendet

Az áttörést Marie-Claude Beaumont hozta el 1971-ben. A 29 éves francia versenyző Henri Gréder oldalán egy hétliteres Chevrolet Corvette-tel indult.

A páros ugyan műszaki probléma miatt nem ért célba, Beaumont szereplése mégis történelmi jelentőségű volt. A francia pilótanő később további öt alkalommal vett részt a versenyen, legjobb eredményét 1973-ban érte el, amikor tizenkettedikként végzett.

A nők visszatérése új korszakot nyitott. 1975-ben például Michèle Mouton, Christine Dacremont és Marianne Hoepfner megnyerték kategóriájukat, bizonyítva, hogy a női versenyzők a hosszú távú autóversenyzés legmagasabb szintjén is versenyképesek lehetnek.

A Le Mans-i történet ma már nemcsak a technikai fejlődésről, hanem az autósport szemléletváltozásáról is szól. A verseny, amely egykor biztonsági indokokra hivatkozva kizárta a nőket, ma ugyanazokkal a szabályokkal és feltételekkel fogadja őket, mint a férfi pilótákat.