járműtörténelem

Morzsák az Autó-Motor régi számaiból 22. rész

2026.04.26.

Az 1930-as években a vásárlót nagy öröm érte, ha egy motorkerékpárhoz jutott. Ennek tortúráját olvashatjuk Bíró Jenő humoros írásában. Megtudhatjuk, hogy Várkonyi Zoltán nemcsak neves színész és színházigazgató volt, hanem imádta bütykölni az autóját.

 

Szerző: Bánffi Tibor

Részlet az Autó motor 1935. évi 7. évfolyam 17. számából.

„BÍRÓ JENŐ: Én és a motorom… Egy kezdő motoros naplójából.

Ezt a naplót véletlenül találtam a Svábhegyen. Gazdája elhagyhatta, név nem volt rajta és ezért itt adom közre, talán írója fel fogja ismerni és jelentkezik érte.

Május 5.

Barátaim unszolására vettem egy motorbiciklit. Természetesen részletre.

Vettem egy motorosbiciklit

Váltót is adtam rá. Egy elméleti tankönyvet is vettem, már kezdem ismerni az alkatrészeket. Tudom példáid azt. hogy ami csöpög, az a karburátor, ami kipukkad, az a pneumatik és amiért felírja az embert a rendőr, az a kipufogó. A sebességváltót még nem ismerem!

Május 10. 

Szépen haladok. Elméleti tanulmányaim közben olyan valódi motorosstílust szedtem fel, hogy magam is meglepődtem. Példáid, merő szórakozottságból. a pincérnek a kávéházban is adtam fel a rendelést: „Hozzon nekem kétszáz köbcenti kávét félbarnán, talpas dugattyúban. Egy zsemjét is adjon, de ne legyen száraz, mert visszaküldöm! Na, kapcsoljon rá és direktteI hozza!" A pincér megértette a rendelést.

Ábra Rendel a motoros

Este áttanulmányozom a sebesség váltót. mert ezt az egyet még mindig nem értem.

Május 20.

Ma ültem először a gépre. A következő pillanatban már a gép ült rajtam. Ugyan is. elfelejtettem begyújtani. Megmagyarázták, hogy anélkül nem indul, azt is megmutatták, hogyan kell berúgni a motort. Rúgtam egyet, a pedál visszarúgott. A második rúgásnál lejött a cipőm sarka, a harmadiknál megütöttem a bokámat. De én rúgtam, rúgtam rendületlenül.

Berúgtam a motort

Egy félóra múlva éreztem, hogy a lábam dagadt és nyilall a vesém. Begyulladtam, de rúgtam. A motor nem gyulladt be. Most a bal lábammal kezdtem rúgni. Leütöttem a bal bokámat is. Az orvosok szerint két hétig nem szabad járnom. De sebaj, hiszen van motorom. majd azzal járok. Persze előbb meg kell tanulnom a sebességváltó szerkezetét.

Június 5.

Tudok motorozni. Barátaim addig unszoltak. hogy menjek ki. a szabadba gépemmel, hogy mily csodás a természet lágy öle. amíg kimentem.

Száguld a motoros

Tapasztalatom: a természet lágy öle nem is olyan lágy. Legalábbis az a gödör, amelybe egy kanyarnál belepottyantam, szúrós volt és nedves.

Ez az öl ugyanis egy árok fenékén terült el. A sebességváltót még mindig nem kezelem elég precízen. Motorom néha váratlanul megugrik, néha váratlanul megtorpan. Első esetben hanyatt esem. utóbbi alkalommal az orromra.

Elesik a motoros

Június 10.

Óriási pech. Megfeledkeztem arról, lejárt az első váltóm, amit a motorra adtam a képviseletnek.

Viszont most már tisztában vagyok végre azzal, hogy mi is az a sebességváltó. A  váltó az egy olyan váltó, amit az ember a motorképriseletnek ad és amely olyan sebesen lejár, hogy mire az ember észreveszi magát, már nyakig ül az adósságban. Kiderült az is. Hogy, a motort meg lehet fékezni, de a motorképviseletet nem. Az ügyvédjükben nagyon nagy a kompresszió.

Június 11.

Ma levizsgáztam. Elhatároztam, hogy nagyobb túrát leszek. Vettem megfelelő  mennyiségű benzint. Indulás előtt a képviselet nemfizetés címén visszavitte a gépemet. Most itt állok levizsgázva, dagadt bokákkal, tiplikkel és flekkekkel, azonkívül öt liter benzinnel. Kár volt a benzinért!”

Végül egy érdekesség Várkonyi Zoltánról:

„Várkonyi Zoltánról eddig csak azt tudtuk, hogy nagy színész és neves színházigazgató. Most már azt is tudjuk, hogy autó „konstruktőr”. Tavaly vásárolt magának egy Topolinót, amely szintén a szokásos téli betegégben, a nehéz indításban szenvedett.

Várkonyi és a Fiat Topolino

Várkonyi művész úr gondolt egy nagyot és tervei alapján az egyik műhelyben nagyobb ékszíjtárcsát szereltetett a főtengelycsonkra, amivel elérte azt, hogy a dinamó mindig csurig töltötte az akkut és a porlasztó úszóházának fedelére kis lyukat fúratott, amin keresztül egy pálcikával meg tudta buherálni az úszót. Erre az átalakítására legalább olyan büszke, mint a IV. Henrikére.

Ezenkívül van még egy „találmánya" (amit ugyan titokban akart tartani), amivel az autótolvajoknak akarja nehezebbé tenni a megélhetésüket. A sebességváltó karját alul, tőben elfűrészeltette és menetet vágatott rá. Ha kiszáll a kocsijából, a hóna alá kapja a váltó karját és mint sétapálcát. viszi magával.

A lopásbiztos sebességváltó kar, mint sétapálca

Valljuk be, nem rossz ötlet. Ez utóbbit nemcsak a Topolinósok utánozhatják.

 

RSS kategória (Hírstart tematika): 

 

Az oldal fő támogatója