Rohan az idő. Már lassan három éve, hogy az Alfa Romeo bemutatta első városi terepjáróját, ami Olaszország egyik leghíresebb hegyi hágójáról kapta a nevét. Akkor talán többen felkacagtak, hogy mégis hogy legyen egy emelt hasmagasságú batárnak az autózás egyik Mekkájának nevét adni, viszont ausztriai utunk során gyorsan bebizonyította a Stelvio, hogy tényleg a hegyek között érzi magát a legjobban. Teljesen kibírható, 5 órás utazás várt minket Budapestről az Alpok hegycsúcsai felé, amit a nagyszerű bőrülések, sávelhagyásra figyelmeztetés, és tempomat igyekezett semmissé tenni nekünk.

Precíz építészet, kastélyok, tökéletesre nyírt zöld fű, fenyőerdők, és a környező tavak gyönyörűen fodrozódó kék vízfelszíne. Szinte táncoltak a Stelvio művészien komponált vonalai a steril, már-már élére vasalt környezetben. Nincs szexibb a fél oldalra tolt rendszámtáblánál, a dupla kipufogóvégnél, vagy a kormányról való motorindításnál, a Stelvio szívdöglesztően stílusos. Azt mindig is tudtuk, hogy az olaszok értenek a formatervezéshez, de ekkora középkategóriás, közel 4,7 méteres SUV-nak még talán sosem rajzoltak ennyire kecsesen kupés farat. Lehetetlen volt nem szerelembe esni a gyönyörű vörös fényezéssel, és a 19-colos Classico felnikkel.

Odabent is sikerült olyan hangulatot teremteni, amit egy hosszú autópályázás során sem ununk meg. Gyakran elkalandozott a szemem az egymásba fonódó vonalakon. Vajon mások miért nem képesek ennyire finoman integrálni a központi kijelzőt a műszerfalba? Ilyen környezetben le tudnám élni az életem. A Stelvio egyszerűen stílusos, miközben könnyed is, amiben nagy szerepet játszik a nagyszerű automataváltó is. A ZF hagyományos, bolygóműves 8-fokozatú automataváltója a létező legjobb választás volt az Alfa Romeótól. Csak rágondolunk, és már bent van a fokozat, nincs késlekedés, nincs gondolkozás.

Ne gondoljuk, hogy az Alfa Romeo szabadidő-autója csak azért különleges, mert szebbek a vonalai, mint a többi hasonló méretű SUV-nak. Ez egy Alfa Romeo. Ott viseli minden porcikáján azt a köralakú jelvényt – rajta az embert nyelő sárkányfejű kígyóval – amely jelvény mögött maga a gazdag és megismételhetetlen autóipari történelem lapul. Az a történelem és hagyomány, ami mérhetetlen mennyiségű tudást halmozott fel az olasz gyártó számára, és amely tudást még egy olyan nagy SUV-ban is érezni, mint a Stelvio.

Ma már olyan tempót diktál az autóipar, hogy egyre kevesebb új modellnél érzem azt az összhangot, ami a Stelvio zsigereiből árad. Átgondolt, érezhetően van fejlesztési munkaóra az egész technika mögött. Mindez azonnal világossá vált, ahogy felértünk egy kanyarból kanyarba forduló szerpentinre és SUV létét meghazudtolóan pontosan mozgott a Stelvio. Itt jön ki igazán, hogy mennyit lett tesztelve az egyensúly, mi volt fontos a fejlesztés során.

Itt kapott értelmet többek között a tűpontos és elképesztően közvetlen kormányzás, ami minden apró mozdulatunkra azonnal reagál és tényleg oda tettem a kerekeit, ahová én akartam. Legalább ennyire jól vizsgázott a futómű is, ami a budapesti kátyúkon kissé túl keménynek hatott, viszont Ausztria kisimult aszfaltfelületén lubickolt. Magabiztosan tartott az úton, könnyen elnyeri a bizalmunkat, ráadásul SUV mércével felfoghatatlanul kevés a dőlés.

Azt már a Stelvio bemutatójakor is elmondták, hogy igyekeztek minél alacsonyabbra tenni a tömegközéppontot, és ez nem csak forszírozott vezetés közben, de a hétköznapokban is kifizetődő lehet. Sajnos lehet, hogy ma már egyáltalán nem ilyen szempontok alapján vesz autót egy átlagvásárló, fontosabb a nagy kijelző és a memóriás ülés, viszont jó látni, és érezni a lábunk alatt, hogy az olaszok továbbra is a klasszikus értékrendek szerint fejlesztik autóikat, legyen az egy sportos szedán vagy egy emelt hasmagasságú batár, mint a Stelvio.

Legalább ennyire meglepett a szintén saját fejlesztésű 2,2 literes dízelük, amiből a legerősebb, 210 lovas volt a tesztautóban. Mondanom sem kell, borzasztó erős, főleg a DNA kapcsolót a megfelelő helyre tekerve, és emellett takarékosnak is bizonyult. Még autópályán is kiegyezett 6,5 literes átlagfogyasztással, ami egy 1,7 tonnás, összkerekes SUV-tól fergetegesen jó, persze ha képesek vagyunk együtt élni a motor egyetlen kompromisszumával: meglehetősen csúnyán jár, a dízeles kerregést sajnos nem sikerült eltüntetniük.

Megtiszteltetés volt a Stelvióval bevenni Ausztriát, és jó volt látni, hogy mások is értékelik. Még a kimért osztrák nyugdíjasoktól is számtalan kedves mosolyt és elismerő integetést kapott, akármerre jártunk, pedig aztán itt kitűnni a tömegből nem egyszerű dolog, hiszen az anyagi helyzetük nyilván nem összehasonlítható a miénkkel, és ez nagyon is meglátszott az autóparkjukon. Érthetetlen, hogy az új generációs Alfa Romeo modellek miért nem hoztak nagyobb fellendülést az olasz gyártó számára. Hé, emberek, itt van egy SUV, ami nem csak dögös, kényelmes, de ráadásul vezetni is jó! Tessék kipróbálni és beleszeretni az autós történelem egy szeletébe! Reméljük, hogy nem az utolsó szeletébe. La meccanica delle emozioni.