Egy katonai tender mindig megmozgatja az autógyártók fantáziáját. Nem véletlenül, hiszen nagy összegű és hosszú távú megrendelést jelent. Vagy inkább jelenthet a nyerőnek. A Hummer sztori egyik fejezetét olaszok írták.

A klasszikus Willys Jeep és a Dodge Weapon leváltására írt ki pályázatot a Pentagon, ennek eredménye ma már történelem: öt cég is versenyezett azért, hogy a nyolcvanas években az USA hadseregének beszállítója legyen. Az indulók között volt a Chrysler és a Cheetah, ami nem nyert, pedig a klasszikust megelőzve a Lamborghini már 1977-ben bemutatta modelljét.

A Jeep utód Ford M151 Mutt a hatvanas évekre elavult, ezért az amerikai hadsereg megbízhatóbb terepjárót keresett. A jelentkezők között volt az 1970-es Ford XR311-es, melyet

V8 hengeres 5,2 literes Chrysler farmotor hajtott. Ez nem nyertet el a Pentagon tetszését, melynél később bejelentkezett a Mobility Technology International (MTI).

A cég alapítója, Rodney Pharis, a Cheetah terepjáró tervezője, aki a Lamborghinivel együtt készített prototípust 1977-ben mutatta be a hadseregnek. A modell erősen idézte az XR311-est, amiatt később per is lett a Forddal. Annyiban különböztek, hogy a Cheetah üvegszálas műanyag karosszériával készült és erősebb - 5,9 literes, 180 lóerős – motort kapott.

A Pentagon képviselői 1982-ben tesztelték a Teledyne prototípusait, de végül az AM General Hummerjét választották.

A svájci tőkével beszálló Mimran család azt tervezte, hogy indul az olasz hadsereg tenderén. A Lamborghini LM001 projekt keretében továbbfejlesztett Cheetah farmotoros utódja nem szerepelt jól a teszteken, ezért változtattak a konstrukción: az LM002 és immár orrmotoros, benzines V12-es 1986-ra készült el.

Az LM002-es már ajtókat is kapott és léghűtésének hatékonyságát is javították. Az alumínium karosszériás, összkerékhajtású Cheetah orrába épített IH 6,9 literes V8-as dízelhez General Motors 475-ös, háromsebességes Allison automatája csatlakozott.

A 3 méteres tengelytávú, 4,55 métere hosszú és 2042 kilós autó súlypontja hátrább került, ami jót tett a vezethetőségnek. A háromfokozatú automata váltóval 170 km/h sebességre volt képes.

Az 1977-es genfi autószalonon közönségsikert aratott, ám a katonáknak nem tetszett, hiába rodeózhattak vele látványosan a nevadai sivatagban. Felmerült az olasz hadsereg száz darabos megrendelése, de ebből sem lett semmi.

Maradtak a polgári célpontok: a gyártás 1993-as leállításáig 328 darab LM002 terepjáró készült.

A vevőkörben elsőként Marokkó királya, II. Hasszán jelentkezett, de vett egyet Kadhafi líbiai elnök, Pablo Escobar, Udajj Husszein, Keke Rosberg, Tina Turner, Mike Tyson, Van Halen és Sylvester Stallone, aki Rambo Lambo néven tette híressé az terepjáró Lamborghinit.

A kiinduló alapul szolgáló 1981-es Teledyne Continental Cheetah modellből csak néhány készült, két éve az egyik megmaradt példány aukción bukkant fel.

Háttér helyett

A Hummer H1-esből tizennégy év alatt 120 ezret gyártottak, a legnagyobb vevő a Pentagon volt, mely először 1983-ban 55 ezret, majd 1989-ben további 33 331 darabot rendelt, a százezredik katonai modell 1992 márciusában készült el.

A Hummer beszállítás ötmilliárd dolláros üzlet volt az AM Generalnak, amire később lecsapott a General Motors, ám csak a gyárat és nevet sikerült megszereznie, a katonai megrendelésekről már lekésett.

A megállapodás értelmében magánszemély sokáig nem vásárolhatott H1-est, a korlátozást 1991 júniusában oldották fel, azóta 12 ezer polgári változat kelt el. A raj-GAZ puritánságú katonai Hummer persze kevés volt a gazdag sznoboknak, ezért bőrülést, légkondicionálót, hifit, motoros tükröket és ablakemelőket kapott.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!