Az elmúlt hétvégét a Balatonon töltöttük a barátainknál. Pénteken este indultunk és én előre féltem, mert a szezonban egyszerűen nincs olyan péntek este (szombat délelőtt), hogy valami kisebb-nagyobb baleset miatt ne állna be az M7-es, mint a gerely.

Csodák csodájára

Talán a 20 fokos Balcsi, talán a felhős időjárás miatt a pénteki csúcs valahogyan elmaradt és legnagyobb meglepetésemre 2 óra alatt elértük déli part legvégét. Aztán szombatra (pláne vasárnapra) egyre jobb lett az idő, gondolom sokan lejöttek utánunk. Hazafelé, vasárnap délután 5-kor indultunk. Az északi partiak becsatlakozásáig szinte semmi fennakadás nem volt, de aztán a 90. és a 75. km szelvények között megindult a pulzálás.

Tehát az átlag 110-120-as tempóról egyszer csak 30-ra kell fékezni, méghozzá intenzíven, rosszabb esetben meg is kell állni. Amikor az ember végre megindulhat, azt keresi a szemével, hogy mi a bánatért kellett nekünk itt negyed órát csorogni, vagy ácsorogni, amikor az égvilágon semmi nem történt a pályán. A válasz egyszerű, bár nem magától értetődő.

Van, amikor a négy sáv sem elég.

Képlettel

A közlekedésmérnöki karon is foglalkoztunk anno a témával. Számoltunk mi mindenféle torlódásokat, azt, hogy milyen gyorsan nő a sor, mikor szűnik meg, szóval nagyon érdekes dolgokkal lehet ott öt (hét) évig foglalkozni. Az elméleti közlekedéstanban az egyik kedvenc témám egy útszakasz optimális sebességének meghatározása volt. Kicsit bonyolult törtképletről van szó, amelyet „egyszerűen” deriválunk, visszahelyettesítünk és már meg is kaptuk azt a sebességet, amely mellett a legnagyobb, de még biztonságos forgalomsűrűség adódik. A képletben a követési távolság játssza egyébként a főszerepet.

Dugó a semmiből

Ha egy forgalmi sávban az autók az optimális sebesség alatt közlekednek, akkor forgalom lebonyolódását stabilnak mondjuk. Ellenkező esetben instabillá válik, azaz a legkisebb zavar esetén azonnal torlódni és lassulni kezdenek a járművek. Kicsit hétköznapibban ezt a következőképpen lehetne megfogalmazni.

A követési távolság betartásáról sokszor, sok helyen megfeledkezünk. A járművek sűrűsége megnő, egy ideig nem is vesszük észre a dolgot, de igazából már az előttünk lévő fenekében autózunk. Amikor az ilyen sűrű forgalomban valami zavart okoz, például besorol egy autó, vagy sávot vált, akkor a fékezni kényszerülő kocsi mögötti sofőr azonnal rájön, hogy túl közel van, észbe kap és kicsivel nagyobbat fékez, mint az előtte haladó.

A kék színű autó besorol, a mögötte lévő fékezésre kényszerül

A láncreakció megindul – persze a kék autó ebből mit sem érez…

És ez így megy hátrafelé, és mindenki egy kicsivel nagyobbat fékez, mint az előtte haladó. A biztonságos követési távolság persze senkinél nem áll innentől fogva rendelkezésre, ezért a dolog vége az, hogy valaki megáll az autópályán, és kész is van a dugó. A német szaknyelv ezt úgy nevezi:

Stau aus dem Nichts

vagyis dugó a semmiből.

Már készen is van a „dugó a semmiből”

Ennyi lenne? > Nem! Kattintás után megyünk tovább < Az elindulás sem egyszerű a dugó után