A kissé unalmas második generáció után ismét egy izgalmas Twingóval rukkolt elő a Renault, amelytől azt várják, hogy megismételje az 1992-es első generáció sikerét. Mivel a fejlesztést közösen végezték a Daimlerrel, a miniautó műszakilag megegyezik a Smartok következő generációjával: a Twingók történetében első ízben kínált ötajtós karosszériaváltozat a Forfournak felel meg, a Fortwo pedig ugyanennek a padlólemeznek a rövidített változat kapja majd.

Sok előnye van a farmotoros elrendezésnek: rövidebb lehetett a motorháztető, amitől tágasabbá vált az utastér, és a fordulókör is csökkent, mert a hajtás nélküli első kerekeket jobban ki lehet tekerni. Nagyon hasonlít a kocsi formája a 2013-as TwinRun tanulmányhoz, már akkor is elmondták, hogy sok részletet, például a jellegzetes szögben álló hátsó ajtót, és a rövid, szögletes orr-részt is a Renault 5-ös inspirálta. A sarkokba kitolt kerekek, a hajtási befolyásoktól mentes kormányzás és a hátsókerék-meghajtás miatt valószínűleg izgalmasabb lesz vezetni a Twingót, mint a legtöbb konkurensét, pláne, ha az RS és Gordini modellváltozatok is megjelennek majd belőle.

Gyártója szerint a sarkokba kitolt kerekeinek köszönhetően közel olyan tágas lesz a Twingo, mint a Clio, mivel a hosszának 80 százalékát az utastér teszi ki. A karosszéria hossza 0,1 métert csökkent a jelenlegi generációhoz képest, így mindössze 3,5 méter lett. Egyedül a csomagtartó lett szűkebb a farmotor miatt, de a Renault azt ígéri, hogy ezt a sokféleképpen variálható hátsó ülésekkel kompenzálják majd.

Egyelőre a motorizációk ismeretlenek, de valószínűséggel szívó és turbós háromhengeresek dolgoznak majd a hátsó kerekek közé építve, az erőátvitelről új fejlesztésű manuális és duplakuplungos automataváltók gondoskodhatnak. Az új Twingót elődjéhez és az új Smart Forfourhoz hasonlóan Szlovéniában gyártják majd.