A hazai motorizáció történetében 1950. decembere a fordulópont: ekkor jelent meg az a rendelet, amellyel lényegében csupán néhány kivételezett számára engedélyezték a magántulajdonú autótartást. A legtöbb akkor forgalomban levő személyautót az Autó és Alkatrészkereskedelmi Nemzeti Vállalatnak kellett leadni, s ezen járművek sorsa általában a beolvasztás lett.

Dacára a drasztikus intézkedéseknek a Ford nem tűnt el teljesen. Mint azt Ocskay Zoltán az „Autózás az ötvenes években” című kiváló könyvében megírta a Magyar Népköztársaságot irányító Magyar Dolgozók Pártjának vezetői, csakúgy, mint a vasfüggöny mögötti országok hasonló pozícióban levő elvtársai szerették a „nyugati” kocsikat: elsősorban a Mercedeseket és a nagy, reprezentatív amerikai limuzinokat. Ezek beszerzésére különféle csatornák álltak rendelkezésükre. Bár főleg a Buick és a Chevrolet dominált, de Ford, Lincoln és Mercury is szinesítette a palettát.

1958-tól lazítottak az autótartás szabályain. Kábé ekkor, azaz egész pontosan 1960-ban kelt az eddig előkerült első részletes háború utáni statisztika. A 31268 darab személyautóból alig 259 darab viselt Ford jelvényt. A kimutatásban legnagyobb darabszámmal a Taunus szerepelt (149 db); a különböző generációkat nem választották szét.

Az állami használatú járműveken kívül a külszolgálatból hazatérő diplomaták révén nőtt a hazai Ford állomány, akik megtarthattál külföldön vásárolt autójukat. A külszolgálaton kívül nyugati gépkárműhöz az IKKA-ajándékakció keretein belül lehetett hozzájutni. E program 1948-ban indult, és a külföldön élő rokonok számára biztosított lehetőséget az itthon maradottak támogatására. Ha valakinek külföldön rokona élt, az hazaküldhetett valutát, azaz befizethette egy magyar bankszámára. Az erről szóló értesítés birtokában a magyar megajándékozott besétált az IKKA-központba, és a deviza forintértékenk megfelelően az IKKA-katalógusból vásárolhatott olyan termékeket, amelyek a magyar kiskereskedelmi forgalomban nem, vagy csak nehezen voltak hozzáférhetők. E termékek után nem kellett vámot fizetni, míg ha közvetlenül próbáltak valamilyen árucikket ajándék formájában eljuttatni a címzetthez, a fogadónak forintban kellett állnia a nemegyszer borsos vámtételeket. Az IKKA választékában a hatvanas évek elején tűntek fel a nyugati személyautók.

Diplomata rendszámos Ford Custom az 1960-as években leeresztett kerekekkel. Foirrás: Fortepan/103900

1965-ben az 1172 hazai Ford tulajdonos egy része márkaklubot alakított a Magyar Autóklub kebelében. A rövidéletű társadalmi egyesület működése során több túrát is tett, például a Balaton-Felvidékre.

A többségnek azonban az évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár maradt az egyetlen hely, ahol élőben találkozhatott a nemzetközi járműgyártás legszebb darabjaival. Egy időben még Ford Mustang is megfordult a vásárváros területén! Ráadásul mint az visszaemlékezésekből tudható, a kiállított autók kézen-közön hazai tulajdonban maradhattak.

1969. januárjában büszkén jelentette az Autó-Motor: „Ford Escort a láthatáron. A hazai autóvásárlók 1969. második negyedében újabb autótípussal, a Ford Escort kocsival ismerkedhetnek meg. A Merkur Vállalat a közeljövőben 500 db Escortot importál, és ezt a szállítmányt előreláthatóan további megrendelés követi. Ez a típus minden bizonnyal megnyeri a magyar vásárlók tetszését, hiszen egy modern vonalvezetésű, takarékos fogyasztású, korszerű konstrukció, amely öttagú család számára is kedvező utasteret, nagy térfogatú csomagtartót nyújt”.

Márciusban megjelent az első fénykép a próbarendszámos autóról, júniusban pedig az Autó-Motor a BNV-ről szóló tudósításában az Escort kapcsán azt jegyezte meg, hogy a „pesti utcán sem ritka”. Valószínűleg ez vezethetett oda, hogy 1973-ra már a 300 darabot is meghaladta a hazai Ford-flotta: ezek fele különböző Taunusok voltak, de az Escortból is 583 darabot jegyzett a statisztika. Ekkor 12 db Mustang és 159 db Capri is szerepelt az összeállításban. Összehasonlításként: ugyanekkor Moszkvicsból közel 35,000 darabot tartottak nyilván.

Ford Capri a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Forrás: Fortepan/50132

1972. decemberében a Mexikói út 15-19 alatt megnyílt a Hungaroszervíz telepe, „a kölni Ford gyár hivatalos magyarországi vevőszolgálati állomása, ... ahol gyárilag képzett szerelők, komplex műszerezettség, speciális szerszámok, konszignációs alkatrészraktár, garanciás és garancián túli javítások, felújítás, javítás, vizsgára előkészítés” áll rendelkezésre minden „1966. utáni német Ford típusra”.

A hetvenes években az IKKA-program mellett újabb „nyugati” gépkocsibeszerzési lehetőség nyílt: a Konsumturist irodán keresztül a Konsumex vállalattól devizáért is lehetett vásárolni bármilyen gépjárművet. Ekkor már az IKKA-nál a vámot devizában kellett befizetni, míg a Konzumturist esetében forintban.

A rendszerváltással teljesen új fejezet kezdődött a Ford hazai történetében.

A cikk összeállításában felhasználtuk a Magyarok Ford-országban (Oldtimer Press, 2001) kiadványt