Kocsitolás
Kocson született?
Nem, tatabányai vagyok, csak időközben történt velem egy kis „baleset”: megnősültem. A feleségem idevalósi.
Ne panaszkodjon, láttuk, hogy minden rendezvényen ott segít a háttérben a felesége.
Nélküle nem is mennék semmire. Egyébként ő óvónő, logopédus, fejlesztő pedagógus. Önkormányzati képviselőnek is megválasztották. A programjaink teljes logisztikája az ő vállait nyomja. A Kocsi Baráti Kör elnöke is. Én meg csak az alelnöke vagyok.
Hogyan kapcsolódott be a falu életébe?
Itt építettünk házat, a feleségem, aki ma már szinte mindenki óvónénije, rendszeresen vitte a gyerekeket túrázni, kirándulni. Elnyertünk egy kisebb turisztikai pályázatot sátrakra, matracokra, felszerelésekre, onnantól kezdve egyre szélesedett a kör, a falu is elkönyvelte, hogy ránk lehet számítani a közösségi eseményeknél, vannak ötleteink, és lehetőleg meg is valósítjuk őket.
A kocsitoló fesztivál melyikük ötlete volt?
Azt importáltuk Olaszországból. A hozzánk közeli Tata testvérvárosa a Velencétől 65 kilométerre fekvő Montebelluna. Ez egy helyes, dombos kisváros, a helyi piacot a domb tetején alakították ki. Az évszázadok során oda vitték fel portékáikat szekerekkel, kocsikkal a helyi mesterek, termelők. Nem volt mindegy, ki, mikor érkezik, hiszen a korán kelők elfoglalták a legjobb helyeket. Ebből a vevőért folytatott versengésből lett a kocsitolás hagyománya, amit ők már európai szintre emeltek. Vannak finnek, románok, németek is a versenyzők között. Egy ilyen eseményre környékünk településeinek a vezetőit is meghívták, Pálfy Imre, a falu akkori polgármestere azt mondta: csináljuk meg Kocson is, hol lenne jobb helye egy ilyen versenynek, mint ahonnan a kocsi származik.
Ki fogott össze kivel?
A falu rakta össze a programot, mindenkinek osztottunk feladatot. Elsősorban a helyi civilek – a néptáncosok, a tűzoltók, a sportkörösök – vették ki részüket a munkából. Programot szerveztünk, sátrat vertünk. Tíz év múlva, már Bódis Jánosné akkori polgármester segítségével a versenyből egy több napos, látványos fesztivál lett. Jöttek neves színészek, Reviczky, Seress, Fábry, sportolók, celebek és jöttek az érdeklődők is. Szóval beindult a fesztivál. Most már a Tunningshow és a Nemzeti Vágta programjának is elmaradhatatlan részesei vagyunk.
Szereti a lovakat?
Elöl csípnek, hátul rúgnak, nem igazán a barátaim. De a vágta milliője az leírhatatlan, kiváló alkalma annak, hogy népszerűsítsük a kocsi kocsit. Ugyanez igaz a Tunningshowra is. Egy hiányérzetünk azért még maradt.
Micsoda?
Az, hogy még nem vették fel a kocsi kocsit a hungarikumok listájára, bár a megyei értéktárban már szerepel. Rontja az esélyeinket, hogy jószerivel csak egyetlen jó és pontos rajz maradt róla. (Folytatjuk)