Lengyel István a Magyarok a világ járműgyártásában c. kiállítás megnyitóján

1937-ben született Budapesten. Az érettségit követően 1956 és 1961 között az Iparművészeti Főiskola formatervezés szakán tanult, ahol 1961-ben kitüntetéssel diplomázott. Diplomamunkája villamos volt. Önálló tervezőként többek között magnetofonokat, laboratóriumi- és mérőműszereket, szerszámgépeket, folyami személyhajót (Németh Aladárral), automata gépsort (Jancsó Miklóssal), valamint – diplomamunkája nyomán – csuklós villamost (Bozzay Dezsővel) tervezett, amelyet sorozatban gyártottak.

1962-ben Dózsa-Farkas András, az Iparművészeti Főiskola tanára meghívja, legyen tanársegéd az intézmény formatervezési szakán. 1964-ben felkeresi Ulmban a Hochschule für Gestaltungot, ahol egyéves tanársegédi ösztöndíjat kap. Szakmailag új világ tárul fel előtte. Hans Gugelot-val együtt dolgozik a főiskolán, illetve a designer tervezőirodájában. 1965-ben meghívják docensnek az esseni Folkwangschule für Gestaltung Industrial Design tanszékére. Az Ipari Formatervezők Nemzetközi Tanácsa által kiválasztott 18 legjobb designiskola között Essen is részt vesz az 1967-es montreali világkiállításon, ahol Németországot rajta kívül Ulm képviseli. Ekkortájt ugyancsak kiemelkedő esemény – egyúttal a képzés magas minőségének elismerése –, hogy 1968-ban, Lengyel növendéke, Florian Seiffert nyeri az első Braun-pályázat fődíját, s az elektromos borotváiról ismert cég rögtön alkalmazza is a fiatal tervezőt.

1969-ben Lengyelt kinevezik tanszékvezetőnek, s az intézet oktatói munkáját továbbfejleszti egy docens (Steffen Boeckmann) alkalmazásával, valamint óraadók (ergonómia: Ulrich Buirandt, tervezéselmélet: Manfred Zorn, tervezés-módszertan:Theo Anschütz, gyártmánytervezés és értékelemzés: Klaus Limberg) bevonásával. Az oktatásban egyre több a társadalmi vonatkozású tervezési feladat: iskolabútor, kórházi laboratórium, tömegközlekedés. Fokozatosan az interdiszciplináris, problémaorientált munkamódszerek kerülnek előtérbe. Ennek az időszaknak az emlékezetes terméke a közúti takarítógép – a több cég közreműködésével elkészült prototípust 1972-ben Braun Preis-zel díjazták.

Volt tanítványai már nagy autógyárak megbecsült dolgozói

1972-ben megalakul az Esseni Egyetem, ennek lesz része a Folkwangschule Ipariforma és Kommunikáció tanszéke. Az egyetemi státus és az új környezet – a műszaki ismeretektől a filozófiáig, az orvostudománytól a marketingig – lehetőséget nyújt arra, hogy más szakterületeken is közös programokat indítsanak, amelyben Lengyel kulcsszerepet játszik. Az oktatás színvonalát emeli, hogy négy tervezőtanárt helyeznek át más főiskolákról Essenbe. Az egyetemi státusnak megfelelően kiírt tanszékvezetői állásra 1981-ben Stefan Lengyel nyeri el a kinevezést.

1982-ben George Nelson meghívja Lengyelt Aspenbe (Colorado, USA), az IDCA nemzetközi designkonferenciára, ahol három amerikai egyetem – Art Center College of Design, Cranbrook Academy, IIT – társaságában kiállításon bemutatják az esseni diákmunkákat, ugyanakkor Lengyel az európai designképzésről és annak filozófiájáról tart előadást a szimpóziumon. További sikeres évek következtek, számos díjazott hallgatói munkával.

1990 és 2000 között Lengyel a Helsinki Design Egyetem tanácsadó bizottságának (Advisory Board, Design Leadership Programme) tagja. További vendégprofesszúrák, előadások és workshopok következnek: többek között az USA, Kanada, Olaszország és Spanyolország, Kína, Japán egyetemein. 1985 óta rendszeresen megfordul Budapesten is, ahol 1992-ben címzetes egyetemi tanári címet kap.

A legkülönfélébb ipari cégeknek tervez, munkáival számos díjat nyer (if – Hannover, Design Center Stuttgart, esseni red dot). Hosszú időn át nagynevű cégek, köztük a Miele, Aral vagy a Rosenthal tanácsadója.

Knezsik Istvánnal, az Autós Nagykoalíció elnökével

1989-ben az esseni designerképzés negyvenedik évfordulóján Hermann Sturmmal közösen szimpóziumot és kiállítást rendez, s ebből az alkalomból jelenik meg az iskola történetét feldolgozó „Design Schnittpunkt Essen“ című könyv.1994-ben az esseni EU-csúcs alkalmával nemzetközi szimpóziumot szervez Norbert Bolzcal és Hermann Sturmmal vezető politikusok, valamint egyetemi tanárok részvételével. Essen és Nagaszaki gazdasági együttműködési megállapodásának keretében 1990-től több alkalommal tart előadást Japánban, egyebek között 1995-ben Tokióban, ahol bemutatja az Aral, a BMW és a Mercedes konzorcium számára tervezett tankrobotot. Az esseni dizájnoktatás ötvenedik évfordulója alkalmából kiállítást és szimpóziumot rendez, erre az alkalomra jelenik meg nagy sikerű könyve, az Industrial Design Ausbildung in Essen – von der Folkwangschule zur Universität.

2001 és 2007 között Stefan Lengyel a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező Tanszékének vezetőjeként több évtizedes gyakorlati és elméleti tapasztalatát hasznosítja. Egykori hallgatóinak segítségével munkakapcsolatot épít ki az egyetem és több vezető világcég (Braun, Mercedes, Miele, Grohe, Vorwerk) között. A budapesti hallgatók ily módon bepillantást nyernek az ottani designstúdiók munkájába, a tervezőkkel közvetlen kapcsolatba kerülve közös projekteken dolgoznak. Ösztöndíjak eredményeként lehetőséget kapnak diplomamunkáik, doktori disszertációjuk elkészítésére. Az utóbbi évek számos nemzetközi pályázati sikere, többek alkalmazása nem utolsósorban e kapcsolatokra vezethető vissza.

A széleskörű tervezői munka és az egyetemi oktatás mellett Stefan Lengyel aktívan részt vett több szakmai szervezet munkájában. 1986 és 2000 között a Német Ipari Formatervezők Szövetségének (VDID) elnöke, azt követően tiszteletbeli elnöke, a németországi Formatervezői Tanács (Rat für Formgebung, RfF), az Essen-Designzentrum, valamint a Magyar Formatervezési Tanács vezetőségének tagja.

2007-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájában rendezik meg Lengyel életmű-kiállítását, 2008-ban pedig a Magyar Köztáraság Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetéssel díjazzák a formatervező munkásságát.

Szerző: Heimer György