Reiman Gyula a salgótarjáni úti zsidó temető egyik gondozatlan parcellájában nyugszik. Egykori díszes bemutatótermének helyén a Vörösmarty téren nem díszeleg emléktábla, a magyar autótörténelemről szóló megemlékezésekben elvétve fordul elő neve. Pedig a második világháború előtti magyar automobilizmus egyik legkiemelkedőbb alakja volt.

Reiman Gyula édesapja, Ármin a Fonciere biztosítótársaság magyarországi központjának vezetője volt. Gyula is pénzügyi téren helyezkedett el: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban, majd a Belvárosi Takarékpénztárban dolgozott. Munkája révén a magyar arisztokrácia krémjével ápolt kitűnő kapcsolatokat. Bár korábban már mások is próbálkoztak automobil-egyesület létrehozásával, azonban az első társadalmilag nagyobb visszhangot kiváltó, s hivatalosan is bejegyzett klub létrehozása az ő erőfeszítéseinek köszönhető.

1900. november 30-án a Vadászkürt szálló különtermében megalakult a Magyar Automobil Club. Reiman Gyula a rengeteg munkával, de kevés elismertséggel járó titkári posztot vállalta magára. Az elnök gróf Szapáry Pál lett, aki visszaemlékezések szerint bohém alkatával illett az akkor uralkodó közfelfogáshoz, mely szerint az automobil a gazdagok játékszere.

Reiman az automobil hazai ismertségének növelésére az Osztrák Automobil Klubbal közösen Grác-Budapest között egy túraút létrehozásán fáradozott, ez azonban a gyermekcipőben járó hazai automobilizmus számára túl nagy falatnak bizonyult volna. Helyette 1901. június 20-án a Tattersall, azaz a lóversenypálya árverési csarnokában megnyílt az első Budapesti Nemzetközi Automobilkiállítás.

Reiman később rövidéletű lapja, a Közgazdasági Hiradó hasábjain próbálta népszerűsíteni az automobilizmus eszméjét, majd 1907-től a József Nádor téren létesített bemutatótermében a francia Lorraine-Dietrich márka képviseletével megkezdte autókereskedői pályafutását. Egy évvel később tőkéstársak segítségével a Bálvány u 12 alatt megalapította a Helios Automobilforgalmi Vállalatot. E cég már csak rövid ideig foglalkozott a francia luxusmárkával. Inkább a német Opel, a francia Renault és az amerikai Overland értékesítésére koncentrált. E palettához hamarosan csatlakozott a német Büssing teherautó is.

1912-ben Reiman Gyula kivált az immár Hazai Automobil Rt nevet viselő cégből. Bárdi Józseffel, a magyar automobilkereskedelem másik úttörőjével közösen alapított cégük a Royal Automobile Garage a Gizella tér (ma Vörösmarty tér) három szám alatt nyitotta meg bemutatótermét, ahol a fő helyen a Renault személyautók szerepeltek.

Több, mint három és fél évtizeden át ez a szalon maradt a magyar Renault-élet központja. Az első világháború alatt Reiman és Bárdi útjai különváltak. Családi segítséggel létrejött az Automobil Kereskedelmi Rt, amely az Aréna (ma Dózsa György) út 50 szám alatt hatalmas garázst rendezett be, s megtartotta a Gizella téri szalont is.

1918-ban az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés kebelében Reiman ösztönzésére létrejött a Magyar Automobilkereskedők Országos Egyesülete (MAKOE). Reiman Gyula lett ezen ernyőszervezet első elnöke. Autókereskedői tevékenységét sem hanyagolta el: az 1920-as évek elején a Renault mellett a német Audi és a svájci Pic-Pic autókkal foglalkozott, de később ő volt az, aki Magyarországra hozta a Rolls-Royce, a Cadillac és Delage luxusautókat is. Ráadásul 1926-ban megvásárolta a nehéz helyzetbe került, patinás multú Kölber Kocsigyárat. Ugyanebben az évben lemondott a MAKOE-ban viselt elnöki tisztségéről. 1933-ban húnyt el, de cége még 1947-ben is Reiman Gyula néven hirdette magát.

Reiman Gyula felesége, Auspitz Margit pusztapetéri Auspitz Pál, egy milliomos földbirtokos leánya volt. A házaspárnak három gyermeke született: Andor, Magda és Erzsébet. Andor, az első világháborútól kezdve édesapja vállalkozásában segített, majd Gyula halála után egészen az államosításig tovább igazgatta a Renault-képviselet ügyeit.

Így nézett ki néhány évvel ezelőtt Reiman Gyula sírja

Forrás: magyarjarmu.hu